A torinói lepellel kapcsolatos meghökkentő új elmélet látott napvilágot

Origo

2025. 08. 19. – 12:08 / Mozaik

Egy számítógépes grafikus vizsgálta meg a torinói leplet. A 3D-s elemzés arra utal, hogy a torinói lepel nem valódi emberi test lenyomatát jeleníti meg.

Hirdetés

Egy 3D-s elemzés, amely összehasonlítja, hogyan esik a szövet egy emberi testen, illetve egy alacsony domborművön, azt mutatja, hogy a torinói lepel nem valódi személy lenyomatát mutatja. A torinói lepel, amelyről sokan azt állítják, hogy Jézus eredeti temetési lepedője volt, nem készülhetett háromdimenziós emberi testen, állapítja meg egy új tanulmány. Sokkal valószínűbb, hogy a kép egy alacsony dombormű lenyomata, egy grafikai szakértő szerint - írja az origo.hu.

A torinói lepel 3D-s elemzése

A július 28-án az Archaeometry folyóiratban megjelent tanulmányban Cicero Moraes brazil 3D digitális tervező, aki történelmi arcrekonstrukciókra specializálódott, modellező szoftvert használt annak összehasonlítására, hogyan esik a szövet egy emberi testen azzal szemben, ahogy egy alacsony domborművön hajlik.

A torinói leplen lévő kép jobban egyezik egy alacsony domborműves mátrixszal

- írta Moraes a Live Science-nek emailben. „Egy ilyen mátrix készülhetett fából, kőből vagy fémből, és csak az érintkezési területeken volt pigmentálva (vagy akár melegítve), létrehozva a megfigyelt mintázatot” - tette hozzá.

Máig kérdéses a lepel eredete

A leplet először a 14. század végén jegyezték fel, és azonnal vitát váltott ki, hogy valóban Jézus keresztre feszítéséből és halálából származó eredeti ereklye-e. Egy 1989-ben végzett karbondatálási elemzés a lepel keletkezését 1260 és 1390 közé helyezte, megerősítve értelmezését mint középkori műtárgyat.

Az európai középkor ezen időszakában széles körben használtak alacsony domborműves vallási ábrázolásokat – mint például faragott sírköveket –, ahogy azt korábbi művészettörténeti elemzések kimutatták.

Digitális modellek

A torinói lepel készítési módjának vizsgálatához Moraes két digitális modellt készített és elemzett. Az első modell egy háromdimenziós emberi testet reprezentált, a második modell pedig egy emberi test alacsony domborműves ábrázolása volt.

3D szimulációs eszközök használatával Moraes ezután virtuálisan rádrapírozta a szövetet a két különböző testmodellre. Amikor összehasonlította a virtuális szövetet az 1931-ben készült lepelről készült fényképekkel,

Hirdetés

Moraes azt találta, hogy az alacsony domborműves modellről származó szövet szinte pontosan megegyezett a fényképekkel.

A háromdimenziós testtel végzett szimulációban, írja Moraes a tanulmányban, a szövet a test térfogata körül deformálódott, ami duzzadt és torzított képet eredményezett. Ezt a torzítást néha „Agamemnón-maszk effektusnak” nevezik, írja, a görögországi mükénéi sírban talált természetellenesen széles arany halotti maszk után.

Moraes egy videóban bemutatta, hogyan működik az Agamemnon maszk effektus: megfestette az arcát és egy papírtörlőt nyomott rá. A létrejött kép sokkal szélesebb lett, mint az arca elölnézete, a 3D objektum 2D szövetre való lenyomatozása által okozott torzítás miatt.

Egy alacsony dombormű azonban nem okozná a kép deformációját, és inkább úgy nézne ki, mint egy fénymásolat, hasonlóan a torinói lepelhez, mondja Moraes, mert csak a potenciális közvetlen érintkezés régióit mutatja, valódi térfogat vagy mélység nélkül.

Bár van egy „távoli lehetőség, hogy egy háromdimenziós emberi test lenyomata” – írja Moraes, „ésszerű feltételezés, hogy megfelelő tudással rendelkező művészek vagy szobrászok alkothattak volna ilyen darabot, akár festés, akár alacsony dombormű útján."

Nem igazán úttörő felfedezés

Egy szakértő úgy gondolja, hogy Moraesnak igaza van, de tanulmánya nem különösen úttörő.

„Legalább négy évszázada tudjuk, hogy a leplen lévő testkép összehasonlítható egy síkra való ortogonális vetítéssel, ami biztosan nem jöhetett létre egy háromdimenziós testtel való érintkezés révén” - írta Andrea Nicolotti, a torinói egyetem kereszténység történetének professzora a Skeptic-ben.

Hirdetés

„Moraes kétségtelenül készített néhány gyönyörű képet szoftver segítségével – írta Nicolotti –, de biztosan nem fedezett fel semmit, amit már ne tudtunk volna.”