A szivárványt legtöbben kizárólag földi jelenségként képzelik el, pedig a tudósok szerint más égitesteken is kialakulhat. A szivárvány azonban az univerzum más világaiban egészen eltérően nézhet ki attól, amit a Földön megszoktunk.
A szivárvány kialakulásához több feltételnek egyszerre kell teljesülnie: fényre, megfelelő légkörre és olyan folyadékcseppekre van szükség, amelyek képesek megtörni és szétszórni a fényt. A Földön ezt a szerepet a vízcseppek töltik be, de a kutatók szerint elméletileg más folyadékok is létrehozhatnak hasonló optikai jelenségeket. Ez felveti a kérdést: vajon létezhet-e szivárvány más bolygókon vagy holdakon is? - írja az origo.hu.
Hogyan jön létre a szivárvány a Földön?
A szivárvány akkor alakul ki, amikor a vízcseppeken halad át a fény: belépve a vízcseppekbe megtörik, különböző hullámhosszúságú színeire bomlik, majd a csepp belső felületéről visszaverődve távozik annak belsejéből. Ez hozza létre a jól ismert színsávokat. A folyamat kulcsa a folyadék átlátszósága és az, hogy a fény különböző színei eltérő módon törjenek meg benne. Dr. Alfredo Carpineti szerint nem feltétlenül víz szükséges ahhoz, hogy szivárvány jöjjön létre – más átlátszó folyadékok is működhetnek.
Melyik égitesten jelenhet meg idegen szivárvány?
A kutatók szerint az egyik legígéretesebb hely a Szaturnusz Titan nevű holdja. Ez az egyetlen ismert égitest a Földön kívül, ahol folyadék található a felszínen.
Tavak, tengerek és eső formájában is jelen vannak a metánból és etánból álló szénhidrogének a légkörben. Elméletileg ezek a folyadékok is képesek lennének szivárványt létrehozni.
A probléma az, hogy a Titan sűrű légköre nem engedi át jól a látható fényt. Emiatt az ottani szivárványok valószínűleg nem színesek lennének, hanem infravörös tartományban jelennének meg – vagyis az emberi szem számára láthatatlanok maradnának.
Léteznek más különleges „szivárványok” az univerzumban?
A tudósok már megfigyeltek úgynevezett glóriákat a Vénuszon és egy távoli exobolygón is. Ezek hasonlítanak a szivárványhoz, de más fizikai folyamat során alakulnak ki: ilyenkor a fény visszaszóródik a folyadékcseppekről a fényforrás irányába. A WASP-76b nevű exobolygón észlelt jelenség különösen érdekes a kutatók számára, mert a mérések alapján szokatlan fényvisszaverődési mintázatot mutatott. Dr. Alfredo Carpineti a hasonló jelenségekről készülő könyvében azt is bemutatja, hogy bizonyos extrém kozmikus környezetekben akár „röntgenszivárványok” is kialakulhatnak.
Miért fontosak ezek a felfedezések?
Az ilyen optikai jelenségek vizsgálata segíthet jobban megérteni más bolygók légkörét és összetételét. Ha a kutatók felismerik, hogyan törik meg vagy szóródik a fény egy távoli világ légkörében, abból következtethetnek az ott található anyagokra és körülményekre is. Ezért a szivárvány nemcsak látványos természeti jelenség, hanem fontos tudományos eszköz is lehet az univerzum feltérképezésében - írja az IFL Science.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
