Drasztikusan megrövidültek az orrszarvúak szarvai

Évszázados illusztrációk és fényképek utalnak arra, hogy az intenzív vadászat és orvvadászat megváltoztatta az orrszarvúk megjelenését. Ezek az állatok szarvhosszának a folyamatos csökkenését mutatják 1886 és 2018 között.

Mindegyik faj veszélyeztetett

A tendencia mind az öt orrszarvúfaj esetében egyértelmű. A kutatók szerint a változás az intenzív vadászatnak és orvvadászatnak tudható be.
Nagyon izgatottak voltunk, hogy a fényképeken bizonyítékot találtunk arra vonatkozóan, hogy az orrszarvúak szarvai az idők során rövidebbek lettek – mondta Oscar Wilson, a Cambridge-i Egyetem zoológusa, a finn Helsinki Egyetem munkatársa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Valószínűleg ez az egyik legnehezebb dolog a természetrajzban a biztonsági aggályok miatt - írja az origo.hu.

Napjainkban a szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum) minden faját az élőhely elvesztése és a vadászat fenyegeti; az afrikai keskenyszájú orrszarvú (Diceros bicornis), a jávai orrszarvú (Rhinoceros sondaicus) és a szumátrai orrszarvú (Dicerorhinus sumatrensis) különösen veszélyeztetett. A szélesszájú orrszarvúk körében az északi alfaj ráadásul már csak két nőstény egyedből áll: ma már csak a lefagyasztott sperma és a mesterséges megtermékenyítés az egyetlen módja annak, hogy utódok születhessenek.

Pedig a 20. század elején a Földön még mintegy 500 ezer orrszarvú barangolt. Ebből mára alig több mint 26 ezer maradt. Az orvvadászat és az orrszarvúk szarvának illegális kereskedelme 2007 óta nőtt, valószínűleg a hagyományos ázsiai gyógyászatban használt szarvak iránti növekvő kereslet miatt.

Evolúciós előnyhöz juttatta őket

A kutatók a 16. századtól kezdve elemezték több ezer képen az ábrázolt orrszarvúk relatív szarvhosszát; azt találták, hogy a szarv-testhossz arány mind az öt orrszarvúfajnál csökkent.

A People and Nature című folyóiratban publikált tanulmányban a szerzők úgy vélik, hogy az emberek mindig a legnagyobb szarvú orrszarvúkat igyekeztek elpusztítani, ezzel szelektív nyomást gyakorolva a leginkább szembetűnő kinövésekre.
Néhány afrikai elefánt esetében az emberiség elefántcsont iránti igénye hasonló eredményt váltott ki, és a korábbinál nagyobb gyakorisággal részesíti előnyben az agyar nélküli gént.

Míg egy rövidebb agyar vagy szarv segíthet megvédeni egy elefántot vagy orrszarvút az orvvadásztól, ezek a kisebb méretű „függelékek" valószínűleg nem olyan hasznosak, mint a korábbiak.
Az állatok nyilvánvalóan okkal fejlesztették ki a szarvukat, amiket a különböző fajok különböző módon használnak, például segítik a táplálékszerzést vagy védelmet jelentenek a ragadozók ellen – magyarázza Wilson. – Ezért úgy gondoljuk, hogy a kisebb szarvak károsak lesznek a túlélésükre nézve.

A közelmúltban végzett képelemzés érdekes történelmi betekintést nyújt abba, hogy milyen drámaian megváltozott az idők során az a mód, ahogyan nézünk az orrszarvúakra. A tanulmány szerzői azt találták, hogy a vadászatra méltó félelmetes vadállatból az 1950-es évektől kezdődően a vadon élő állatok védelmének szimbólumává vált.