Az ortodox keresztény, zsidó és az iszlám vallásban továbbra sem engedélyezett a hamvasztás, míg a buddhizmusban és a hinduizmusban elfogadott. A római katolikus egyház hosszú ideig pogány szokásnak tekintette, és csak a 20. században engedélyezte. A temetkezési szokások változásáról Máté-Tóth András vallástudóst, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének alapítóját, valamint Tátrai Zsuzsanna néprajzkutatót kérdeztük.
„A nagy vallási kultúrában a halottakat nemcsak elveszített hozzátartozóként kezelik, hanem továbbra is a közösség szerves tagjának tekintik őket” – ismertette a hirado.hu kérdésére Máté-Tóth András vallástudós. Mint mondta, a halál sosem pusztán biológiai esemény, hanem rituális és közösségi élmény, amelyben az élők a szertartásokon keresztül kapcsolatot tartanak az elhunyttal, hogy segítséget nyújtsanak a túlvilági úton.
A különböző temetkezési módok tehát világnézeti és teológiai tartalmakat hordoznak. A keleti vallásokban – mint a hinduizmus és a buddhizmus – a hamvasztás megtisztulást jelent. A tűz mint isteni elem, megszabadítja a lelket a testi kötöttségektől, előkészítve a következő születésre.
„A hindu hagyomány szerint az elhamvasztott test maradványait vízzel, tejjel és kókusztejjel mossák le, mielőtt a Gangeszbe engednék – ez a megtisztulás és az újjászületés szimbolikus lezárása” – magyarázta a vallástudós. Ezzel szemben
az ábrahámi vallások, mint a zsidóság, a kereszténység és az iszlám egységesen a test földbe temetését részesítik előnyben.
Ennek gyökere a test feltámadásába vetett hit, amelyben a halál után az ember testestül-lelkestül támad fel. „Mind a három nagy vallási hagyomány úgy képzeli el, hogy az ember majd testestül-lelkestül fog föltámadni. És talán ez is lehet az egyik oka annak, hogy ezekben a vallásokban a testet sírba, föld alá temetik el, és nem hamvasztják el” – emelte ki a vallástudós.
A hamvasztás tiltásának keresztény eredete
Máté-Tóth András szerint sokan azt gondolják, hogy a kereszténység az ősidők óta ellenzi a hamvasztást, de valójában ez csak a 19. században vált hivatalosan tiltottá. A szabadkőműves mozgalmak ekkoriban a hamvasztást hirdették a termőföld megóvása és a higiénia érdekében, így az egyház ezzel szemben állt ki a test földbe temetése mellett.
Az 1917-es egyházjogi kódex a kiközösítés terhe mellett tiltotta a hamvasztást. Az egyházi temetést nem engedélyezték az elhamvasztottaknak, és még a végrendeletben megfogalmazott kívánságot is figyelmen kívül hagyták. A Tanítóhivatal 1963-ban mondta ki, hogy a hamvasztás nem ellentétes önmagában a keresztény vallással, de a teljes szigor hivatalosan csak az 1983-as kánonjogi reformmal enyhült. A második vatikáni zsinat nyitottabb szelleme már engedélyezte a hamvasztást, amennyiben annak motivációja nem ellentétes a keresztény tanítással.
A vallástudós úgy véli, hogy a döntés mögött gyakorlati okok is álltak. „Az urnatemetések terjedése olyan mértékű lett, hogy az egyház inkább a hívekhez kívánt alkalmazkodni. Nem akarta megfosztani őket attól, hogy az elhunytat egyházi szertartás keretében búcsúztathassák” – mondta Máté-Tóth András.
A katolikus egyház már engedi a hamvasztást, de továbbra sem támogatja a hamvak otthoni őrzését vagy szétszórását.
A vallástudós szerint lelki veszteséget is jelent, amikor a hozzátartozók hazaviszik az urnát, és minden szertartás nélkül otthon őrzik. „Ha kimarad a temetési szertartás, nincsenek énekek és rituális gesztusok, a hozzátartozóknak sokkal nehezebb lesz feldolgozniuk a gyászt” – tette hozzá.
Krematóriumok Magyarországon: mikor és miért vált népszerűvé a hamvasztás?
Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató a hirado.hu kérdésére elmondta, hogy a krematórium mint intézmény a két világháború között jelent meg Magyarországon. Az első létesítmény 1932-ben épült Kispesten, és 1934-ben kezdte meg működését. A katolikus egyház tiltása miatt kezdetben ritka szokásnak számított a hamvasztás, sőt sokak számára idegen szokás volt.
„Az 1980-as évektől már nem számított ritkaságnak a hamvasztás, majd a rendszerváltás után egyre népszerűbbé vált ez a temetkezési mód. Mára körülbelül 70 százalékra nőtt az országos aránya, a hagyományoshoz képest. Természetesen eltérő lehet régiónként, de a változáshoz a katolikus egyház enyhítése is hozzájárult” – ismertette a néprajzkutató.
Tátrai Zsuzsanna szerint több oka van annak, hogy a legtöbb ember inkább a hamvasztás mellett dönt. „Az egyéni megfontolás éppúgy szerepet játszhat benne, mint racionális, anyagi szempontok.” A városi élet ritmusához illeszkedő praktikus megoldás, a temetkezés költségeinek csökkenése és a helyhiány mind szerepet kap. Ugyanakkor mélyebb, lelki változás is zajlik, a modern ember egyre távolabb kerül a halál közösségi megélésétől, miközben új formákat keres az emlékezésre.
Így változtak a temetkezési szokások
A vallástudós úgy látja, hogy a temetés egy kollektív rítus, a közösség részvételével zajló gyász pedig segíti az elengedést és a feldolgozást. „Amikor hiányzik a szertartás, az imák, az énekek, az érintések, az egész gyászmunkától fosztjuk meg magunkat. Az ember közösségi lény, és a veszteséget csak a közösség erejével képes feldolgozni”
– fogalmazott Máté-Tóth András.
A falusi temetkezési szokások sokáig őrizték a hagyományos formákat. Tátrai Zsuzsanna szerint a ravatalozók elterjedése előtt – vagyis a 20. század közepéig – az elhunytat otthonában ravatalozták fel, miközben a közösség tagjai virrasztottak, énekeltek, és elbúcsúztak tőle.
„A ravatalozók elterjedésével az 1970-es, 1980-as években kezdett háttérbe szorulni ez a közösségi gyakorlat. Falvainkban a koporsós temetés még mindig népszerűbb, mint az urnás, noha a vidéki temetőkben is vannak urnafalak, urnasírok is” – fejtette ki a néprajzkutató.
Tabusított halál, elfojtott gyász
Az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület friss felmérése szerint a halál és a temetkezés továbbra is az egyik legerősebb társadalmi tabu Magyarországon. Máté-Tóth András úgy látja, hogy a halál inkább a „panaszkultúra” része lett. Az emberek gyakran a veszteségeiken keresztül próbálnak közösségi figyelmet kivívni, ugyanakkor a valódi gyász, a mély feldolgozás ritkán történik meg tudatosan.
Megjegyezte, hogy
a gyász folyamatát Sigmund Freud világhírű neurológus és pszichiáter négy szakaszra osztotta: sokkra, kontrollra, feldolgozásra és lezárásra.
A szakember szerint a harmadik, feldolgozó szakasz a leghosszabb és legfontosabb, amely akár egy évig is eltarthat.
„A gyászolónak ilyenkor meg kell engednie magának az érzéseket, és beszélnie kell róla. Az elfojtott gyász később lelki sérüléseket okozhat, míg a sikeres gyász lehetővé teszi, hogy az ember szabadon éljen tovább anélkül, hogy elfelejtené az elhunytat”
– emelte ki Máté-Tóth András.
Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató szerint a mai társadalom már másképp gyászol, mint néhány generációval ezelőtt. „Még az én gyermekkoromban, az 1950-es, 1960-as években Budapesten is viseltek gyászkarszalagot, és aki gyászolóval találkozott, részvétet kívánt. A közeli hozzátartozók feketébe öltöztek. Falun a megkülönböztető öltözék mellett meghatározott ideig szigorúan betartottak számos tilalmat, például nem rendezhettek lakodalmat, mulatságot, és nem is mehettek hasonló összejövetelekre a gyászidő leteltéig.”
A rítus gyógyító ereje a gyászban
Máté-Tóth András szerint hamvasztás és a földbetemetés közötti választás nemcsak praktikus, hanem identitáskérdés arról, hogy mit gondolunk a test és lélek kapcsolatáról, az élet értelméről, az utóélet lehetőségéről.
„A gyász feldolgozásában a vallásnak továbbra is meghatározó szerepe van. A szertartások, közösségi imák, megemlékezések mind-mind kapaszkodót nyújtanak. A pap vagy lelkész személyes jelenléte, a gyülekezet együttérzése, a rítusok ismétlődő formái segítenek abban, hogy a veszteség ne zárja magányba a gyászolót”
– tette hozzá.
A vallástudós szerint a legfontosabb üzenet, hogy a halál és a gyász ne szoruljon ki a közösségi térből.
„A rítus segít abban, hogy a veszteségből ne puszta hiány legyen, hanem emlékezetté formálódjon. Aki megéli, elvégzi a gyászt, az nem felejt, hanem újra képes lesz élni”
– hangsúlyozta.
Tátrai Zsuzsanna szerint a temetők szerepe ebben ma is kulcsfontosságú. Mindenszentek és halottak napján, de más ünnepeken is, a temetők megtelnek fénnyel és virággal. Ez az évenként ismétlődő rítus ma is összekapcsolja az élőket és az elhunytakat, még akkor is, ha sok család már nem látogatja rendszeresen a sírokat.
„A temetőkben ma már olyan emlékhelyek is vannak, ahol a távolban elhunytakra emlékezhetünk, gyertyát gyújthatunk, vagy a szóróparcelláknál virágot helyezhetünk el. Ez azt mutatja, hogy bár a rítusok formája változik, az emlékezés igénye nem tűnt el” – mondta a néprajzkutató.
Kiemelte, hogy az úgynevezett átmeneti rítusok eredetileg is azt a célt szolgálják, hogy segítsék az egyént és a közösséget az élet legfontosabb fordulóin való átlépésben. A születésnél a keresztelő, a felnőtté válásnál a konfirmáció vagy bérmálás, a házasságnál a lakodalom, a halál esetén pedig a temetés töltötte be ezt a szerepet.
„A visszavonhatatlan halál a hívő emberek számára a gyászszertartás során is a túlvilágba vetett hitet és a szeretteinkkel való újratalálkozás reményét erősíti, míg a polgári szertartás inkább az elhunyt érdemeit idézi fel és a veszteséget hangsúlyozza”
– hívta fel rá a figyelmet Tátrai Zsuzsanna. Mint mondta, a vallásos és világi rítusok egyaránt segítenek abban, hogy a halálhoz fűződő tabu oldódjon, és a gyász közösségi élménnyé válhasson.
Máté-Tóth András szerint végső soron a temetkezés módja – legyen az urnás vagy koporsós – másodlagos a lényeghez képest. Az elbúcsúzás közösségi megélése az, ami valóban emberivé és gyógyítóvá teszi a halálhoz fűződő viszonyunkat - közölte a hirado.hu.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Forrás
Legkevesebb három ember halt meg és ketten megsérültek Ukrajnában a rossz időjárási viszonyok miatt.
Másodszor rendezték meg a Kárpátaljai citerások találkozóját, amely ezúttal is a közös muzsikálás, a hagyományőrzés és az öröm jegyében telt.
Hatalmas felháborodást váltott ki Ausztriában annak az 52 éves szír állampolgárnak az ítélete, aki édességgel csalta lakásába, majd brutálisan megerőszakolt egy hatéves kislányt.
Orosz dróntámadás érte Odesszát: 13 sérült, lakóházak és kikötői infrastruktúra rongálódott, egy kereskedelmi hajót is találat ért.
Tavaly 2,1 millió fő vándorolt be az EU-ba.
A légvédelem 74 drónt hatástalanított az ország északi, keleti és déli régióiban, azonban 15 helyszínen 20 drón célba talált.
Zelenszkij újabb hosszabbítást kezdeményez: 90 nappal nőhet a hadiállapot és a mozgósítás időtartama Ukrajnában.
Halálos áldozata van a kárpátaljai viharnak: egy férfira fa dőlt. Több település áram nélkül maradt, autók és házak rongálódtak meg.
Az alkalom középpontjában ezúttal a család állt.
A csernyihivi rendőrség közlése szerint Oroszország már második napja támadja a térség településeit.
