Egy rendkívül ritka kozmikus objektum nyomára bukkanhattak a csillagászok a Tejútrendszerben. A Földtől mintegy 12 ezer fényévre található rendszerben egy fekete lyuk hatalmas energiájú anyagnyalábot bocsát ki, amely közvetlenül bolygónk felé irányul. A kutatók szerint az IRAS 18293-0941 jelű objektum lehet az első ismert mikroblazár, amelynek létezését eddig csak feltételezték.
Az Origo beszámolója szerint a különleges égitest egy fekete lyukból és egy forró óriáscsillagból álló kettős rendszer része. A két objektum 11 naponta kerüli meg egymást, miközben a fekete lyuk folyamatosan anyagot von el csillagtársától.
A fekete lyuk felé áramló anyag egy része nem zuhan az objektumba, hanem két, egymással ellentétes irányú, rendkívül nagy energiájú nyaláb formájában távozik. A most vizsgált rendszer különlegessége, hogy az egyik ilyen anyagnyaláb éppen a Föld felé mutat.
A felfedezés azért is jelentős, mert a csillagászok már régóta keresték az ilyen tulajdonságokkal rendelkező objektumokat, ám eddig nem sikerült egyértelműen azonosítaniuk egyetlen mikroblazárt sem.
Mi az a mikroblazár, és miért különleges a mostani felfedezés?
A mikroblazárok megértéséhez először a blazárok működését érdemes megismerni. Ezek a világegyetem legnagyobb energiájú objektumai közé tartoznak, és olyan kvazárok, amelyek központjában szupermasszív fekete lyuk található.
A fekete lyuk a környezetéből anyagot von magához, amelynek egy része közel fénysebességgel, két ellentétes irányú nyalábban távozik. Ha az egyik nyaláb közvetlenül a Föld felé irányul, az objektumot blazárnak nevezik.
A csillagászok korábban már felfedezték a kvazárok kisebb változatait, az úgynevezett mikrokvazárokat. Régóta feltételezték azonban, hogy ezek között is létezhetnek olyan rendszerek, amelyek anyagnyalábja éppen bolygónk felé mutat.
Ezeket a különleges objektumokat nevezik mikroblazároknak.
Az IRAS 18293-0941 lehet az első olyan rendszer, amely megfelel ennek a meghatározásnak. A kutatók ugyanakkor egyelőre óvatosak, mert a megfigyelések még nem igazolták valamennyi elvárt tulajdonságát.
A vizsgálatot az is nehezíti, hogy az objektumot sűrű porfelhő takarja, amely jelentősen megnehezíti a közvetlen megfigyelést.
Ráadásul a mikroblazárok és általában a mikrokvazárok csillagászati időskálán viszonylag rövid ideig maradnak ilyen állapotban, ezért a kutatóknak különösen kedvező időpontban kell megfigyelniük őket.
Josep Martí, a Jaéni Egyetem csillagásza, a kutatás vezetője szerint a megfelelő pillanat eltalálása alapvető fontosságú, de még ez sem garantálja, hogy sikerül minden szükséges jelenséget észlelni.
Szinte minden jel mikroblazárra utal, de egy fontos bizonyíték még hiányzik
Az elméleti modellek alapján a mikroblazároknak több jellegzetes tulajdonsággal kell rendelkezniük. Erős elektromágneses sugárzást bocsátanak ki a spektrum széles tartományában, fényességük gyorsan változik, és a rendszer mögött egy különösen forró térség is kialakulhat.
Ez utóbbi akkor jön létre, amikor a Földdel ellentétes irányba haladó anyagnyaláb kölcsönhatásba lép a csillagközi anyaggal, és felhevíti azt.
Az IRAS 18293-0941 a várakozásoknak szinte minden szempontból megfelel. Egyetlen lényeges tulajdonságát azonban eddig nem sikerült kimutatni: a gyors fényességváltozásokat.
Ez azért figyelemre méltó, mert a Föld felé irányuló anyagnyaláb esetében az úgynevezett Doppler-erősítés miatt még a kisebb fényességingadozások is felerősödhetnek.
Josep Martí szerint elképzelhető, hogy a rendszert körülvevő sűrű gázfelhő tompítja ezeket a változásokat, ezért a kutatók nem tudják egyértelműen észlelni őket.
A csillagászok több különböző műszer adatait is felhasználták a különleges objektum vizsgálatához. Elemezték a spanyolországi Calar Alto Obszervatórium, az European VLBI Network és a dél-afrikai MeerKAT rádiótávcső-rendszer méréseit, valamint a Very Large Array korábbi megfigyelési eredményeit is.
A kutatás következő fontos feladata annak megállapítása, hogy valóban megtalálható-e a rendszer mögött az a forró térség, amelyet a Földdel ellentétes irányba kilövellt anyagnyaláb hozhat létre.
Ha ezt sikerül igazolni, az újabb fontos bizonyítékot szolgáltathat arra, hogy az IRAS 18293-0941 valóban mikroblazár.
Bár a gyors fényességváltozásokat egyelőre nem sikerült kimutatni, a kutatók továbbra is ezt az objektumot tartják a legígéretesebb jelöltnek a világ első ismert mikroblazárjának azonosítására.
A felfedezésről és a vizsgálatok eredményeiről az Astronomy & Astrophysics című tudományos folyóiratban számoltak be.
A fekete lyukak kutatása az utóbbi időben több figyelemre méltó eredményt is hozott. A csillagászok nemrég egy olyan rejtőzködő szupermasszív fekete lyukat azonosítottak, amely saját galaxisának központjától mintegy 30 ezer fényévre található. Az objektum sokáig észrevétlen maradt, és csak akkor fedte fel magát, amikor gravitációs erejével szétszakított egy közel kerülő csillagot. A különleges esemény új kérdéseket vetett fel a galaxisok fejlődésével kapcsolatban.
A Tejútrendszerben található fekete lyukak száma is jóval nagyobb lehet a korábban közvetlenül megfigyelt objektumokénál. Egy számítógépes modell alapján akár 170 millió fekete lyuk is rejtőzhet galaxisunkban. Ezek többsége láthatatlan marad, mert nem nyel el olyan mennyiségű anyagot, amelynek sugárzása alapján könnyen felismerhető lenne.
A kutatók korábban egy másik figyelemre méltó objektumot is felfedeztek: a Gaia BH1 nevű fekete lyukat, amely mindössze 1560 fényévre található a Földtől. A Napnál körülbelül tízszer nagyobb tömegű objektum egy kettős csillagrendszer része, jelenlétét pedig a társcsillag mozgására gyakorolt gravitációs hatása árulta el.
A fekete lyukak környezetében keletkező különleges jelek szintén fontos információkat szolgáltathatnak ezekről a rejtélyes égitestekről. Egy korábbi kutatás során szokatlan gravitációs hullámjelet észleltek egy fekete lyuk peremének közeléből, amely egy fekete lyukak közötti összeolvadást követően jelentkezett. A megfigyelés új lehetőségeket nyithat a rendkívül erős gravitációs térben zajló folyamatok megértésében.


















