Röviden
- Laoszban, a Korsók síkságán legalább 37 ember csontmaradványait fedezték fel egy hatalmas kőedényben.
- A kutatók szerint az edényt akár 270 éven keresztül, a Kr. u. 9. és 12. század között használhatták temetkezési célokra.
- A csontok elhelyezkedése arra utal, hogy a kőkorsó családi vagy rokonsági közösség temetkezési helye lehetett.
- A leletek között vaseszközöket, agyagedényeket, kőlapokat, rézcsengőt és üveggyöngyöket is találtak.
- Az üveggyöngyök Dél-Indiából és Mezopotámiából származnak, ami távoli kereskedelmi kapcsolatokra utal.
Legalább 37 ember csontmaradványait találták meg a régészek egy hatalmas kőedényben Laoszban. A különleges felfedezés arra utal, hogy a Korsók síkságán álló titokzatos kőkorsókat nemcsak egy-egy temetés alkalmával használhatták, hanem több nemzedéken át szolgálhattak családi vagy közösségi temetkezési helyként.
Az Origo Balassa Bernadett által megjelent beszámolója szerint a kutatás eredményeit az Antiquity tudományos folyóiratban tették közzé, a felfedezésről pedig a The Independent is hírt adott.
Laosz északkeleti részén, a Xieng Khouang-fennsíkon található Korsók síksága régóta foglalkoztatja a régészeket. A térségben több száz, esetenként több tonnát nyomó kőedény található, amelyek eredetére és pontos rendeltetésére mindeddig nem sikerült egyértelmű magyarázatot találni.
A mostani feltárás során a kutatók egy több mint egy méter magas és két méternél szélesebb kőedényt vizsgáltak meg. Belsejében legalább 37 ember csontmaradványait azonosították.
A leletek alapján arra következtettek, hogy a kőkorsót hosszú időn keresztül, akár 270 éven át használhatták.
Több nemzedék temetkezési helye lehetett a kőkorsó
Nicholas Skopal, az ausztrál James Cook Egyetem régésze szerint az edény a Kr. u. 9. és 12. század között másodlagos temetkezési helyként szolgálhatott. Ez azt jelenti, hogy az elhunytakat nem közvetlenül a kőkorsóba temették: maradványaikat csak azután helyezték el benne, hogy a holttestek máshol már átestek a bomlás kezdeti szakaszán.
Skopal a The New York Timesnak elmondta, hogy a feltárás során a kutatókat is meglepte a nagy mennyiségű, viszonylag épségben fennmaradt csontmaradvány.
A csontok elhelyezkedése további részleteket árult el az egykori temetkezési szokásokról. A régészek megfigyelték, hogy a koponyákat és a hosszú csontokat gondosan elrendezték a kőedény körül.
Mindez arra utal, hogy a helyszín osszáriumként, vagyis csontkamraként működhetett. Ebben nem egyetlen ember, hanem egy család vagy nagyobb rokonsági közösség tagjainak maradványait őrizhették.
Skopal szerint az eltemetett emberek nagy száma alapján elképzelhető, hogy az egyes kőedények meghatározott családokhoz vagy rokonsági csoportokhoz tartoztak. Így generációkon át az ősök tiszteletéhez kapcsolódó szertartások helyszínei lehettek.
Az eredmények megkérdőjelezik azt a korábbi feltételezést, hogy a kőedények kizárólag végső nyughelyként szolgáltak, és temetkezési célú használatuk a délkelet-ázsiai vaskorra korlátozódott.
A korábbi elképzelések szerint ez az időszak Kr. e. 500 és Kr. u. 500 közé esett. Az új leletek azonban arra utalnak, hogy a temetkezési gyakorlat jóval később is fennmaradhatott.
A kutatók ugyanakkor egyelőre keveset tudnak az eltemetett emberek származásáról, egészségi állapotáról és személyazonosságáról. A csontmaradványok további vizsgálata ezekre a kérdésekre is választ adhat.
Távoli kereskedelmi kapcsolatokra utaló tárgyakat is találtak
A Nicholas Skopal és Souliya Bounxayhip laoszi régész által vezetett kutatócsoport az emberi maradványok mellett számos használati és dísztárgyat is feltárt.
A régészeti leletek között vaseszközök, agyagedények, kőlapok, egy rézcsengő és üveggyöngyök szerepeltek.
Különösen érdekesnek bizonyultak az üveggyöngyök, amelyek kémiai elemzése szerint Dél-Indiában és Mezopotámiában készültek.
A felfedezés arra utal, hogy Laosz hegyvidéki közösségei kiterjedt kereskedelmi hálózatokon keresztül kapcsolatban állhattak Ázsia távoli térségeivel.
A kutatók szerint a kőedények temetkezési célú használata egy olyan időszakra esett, amikor egyre élénkebbé váltak az Ázsia különböző részei közötti gazdasági kapcsolatok. Ebben szerepet játszhatott a kínai Szung-dinasztia és a Khmer Birodalom kereskedelmi terjeszkedése is.
Skopal hangsúlyozta, hogy a feltárt maradványok kivételes állapota ritka lehetőséget kínál az ősi temetkezési szokások megismerésére.
A szakemberek szerint a térségben további hasonló lelőhelyek is rejtőzhetnek, amelyek feltárása jelentősen bővítheti a Délkelet-Ázsia egykori közösségeiről rendelkezésre álló ismereteket.
Ősi kőkorsók és különleges temetkezések nyomában
A laoszi kőkorsókban talált emberi maradványokról a Kárpátinfo már júniusban is beszámolt. A rejtélyes ősi kőkorsók feltárásáról szóló összeállításunk részletesen ismertette a 2022 és 2024 között zajló ásatásokat, amelyek során egy részben földbe süllyedt, megrongálódott kőedényt vizsgáltak meg. A kutatók megállapították, hogy legalább 37 ember maradványait helyezték el benne Kr. u. 890 és 1160 között, a csontok mellett pedig különleges tárgyak is előkerültek.
Hasonló kőépítményeket nemcsak Laoszban, hanem India északkeleti részén is találtak. A titokzatos indiai kőedényekről szóló beszámolónk szerint a régészek Meghalaya államban új lelőhelyeket fedeztek fel, ahol hatalmas homokkőedények és különleges kőlapok kerültek elő. Egyes edényekben elszenesedett emberi csontdarabokat és üveggyöngyöket is találtak, ami az egykori temetkezési szokások vizsgálatához szolgáltatott újabb adatokat.
Az ősi temetkezések sokszor különös hiedelmekről és szertartásokról is árulkodnak. Lengyelországban egy vámpírnak tartott nő sírját vizsgálták meg a régészek, akinek nyakára sarlót helyeztek, egyik lábujjához pedig lakatot rögzítettek. A kutatók szerint a 17. században eltemetett nő maradványai a korabeli természetfeletti hiedelmekhez kapcsolódó temetkezési szokásokról tanúskodnak.


















