A sárgarépa és az éjjeli látás: egy háborús mítosz, amely máig él

Állítsd be, hogy a Kárpátinfo az elsők között legyen a Google híreiben

Évtizedek óta tartja magát a hiedelem, hogy a sárgarépa fogyasztása javítja az éjszakai látást. Bár a zöldség valóban fontos tápanyagokat tartalmaz a szem egészségéhez, a legendás történet mögött valójában a második világháború egyik legismertebb propagandakampánya áll.

Közkeletű feltevés, hogy a rendszeres sárgarépa-fogyasztás támogatja az éjjeli látást. Mutatjuk, mennyi valóság rejlik ebben.

Itthon a legtöbb kisgyereket azzal motiválják a sárgarépa elfogyasztására, hogy attól majd jól tudnak fütyülni. Nem ez azonban az egyetlen hiedelem, amely az egyébként kétségtelenül egészséges gyökérzöldséghez társul. Széles körben tartja magát például az a feltevés is, hogy a répában dús étrend javítja a látást fényszegény környezetben. Noha ezt tudományos vizsgálatok nem támasztják alá, kifejezetten érdekes, hogy miként épült be a köztudatba egyfajta mítoszként - írja a Házipatika.com. 

A sárgarépa hatása a látásra

Mint azt a Live Science írja, egy urbánus legenda szerint a brit hadvezetés terjesztette el a második világháború során, hogy a légvédelemnél szolgáló katonák bőséges sárgarépa-fogyasztása teszi lehetővé, hogy jobban lássanak a sötétben, kiszúrva ezáltal az ellenséges repülőgépeket az égen. Így próbálták elterelni a németek figyelmét a valóban javuló légvédelmi eredmények igazi okáról: a radartechnológia fejlődéséről. Az elterelő művelet pedig olyan jól sikerült, hogy a répa bámulatos hatásáról szóló elmélet szervesen beépült a köztudatba, és azóta is makacsul tartja magát. Bármennyire is jól cseng azonban ez a történet, az igazság sokkal kevésbé extravagáns.

A lapnak nyilatkozva John Stolarczyk, a World Carrot Museum kurátora fedte fel, hogy a sárgarépa körüli propaganda sokkal kevésbé a Harmadik Birodalomnak szólt, mint inkább az Egyesült Királyság saját lakosságának. Amikor ugyanis Franciaország 1940-ben elesett, a britek magukra maradtak, német tengeralattjárók által elzárva utánpótlási útvonalaiktól. A népesség megfelelő élelmiszer-ellátása kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy a britek meg tudják őrizni harcképességüket. Eközben viszont a szigetországba érkező élelmiszerimport egyre jobban akadozott, így megoldást kellett találni a kialakulóban lévő élelmezési válságra.

Háborús gasztronómia: propaganda az étlapon

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy mint kiderült, a helyi időjárás egészen kiváló körülményeket biztosított a répatermesztéshez. Mindazonáltal a britek körében közel sem volt abban az időben népszerű ez a zöldségfajta. Sőt, sokan a szegény emberek eledelének tartották. A világháború során viszont a helyi répatermelés 300 százalékkal emelkedett, ezért a kormányzatnak valahogyan javítania kellett az élelmiszer megítélésén. A Churchill-kormány erre válaszul találta ki az említett hadi propagandát, a sárgarépát a légvédelmi sikerek zálogaként feltüntetve. Ráadásul, ahogy az a legtöbb meggyőző tévhit esetében lenni szokott, azért ebben a híresztelésben is akadt némi igazság.

Először is a sárgarépa magas béta-karotin- és luteintartalommal bír. Két antioxidáns hatású vegyületről van szó, amelyekből szervezetünk A-vitamint állít elő. Ez utóbbi pedig nélkülözhetetlen a látáshoz, különösen fényszegény környezetben. Fontos azonban hozzátenni, hogy nem arról van szó, hogy a fokozott A-vitamin-bevitel mind jobb és jobb éjjeli látást biztosítana. Sokkal inkább arról, hogy a hiányállapot gyengíti azt, egyszersmind károsíthatja a szem szaruhártyáját. Érdemes továbbá megemlíteni, hogy brit kutatók valóban kísérleteztek azzal, hogy a sárgarépa képes-e javítani a pilóták látását, még ha ezek a tanulmányok nem is hoztak átütő eredményt.

Valójában tehát a brit légierő harci sikerei a fejlett radartechnológián alapultak, nem pedig a katonák étrendjén. Valószínűtlen továbbá, hogy a brit propagandisták valaha is igazán hittek volna abban, hogy kampányuk képes lehet becsapni a német vezetést. Annál is inkább, mert 1941-ben egy repülőgépük kényszerleszállást hajtott végre Franciaországban, fedélzetén egy radarberendezéssel. A németek kézre kerítették a roncsot, rátalálva benne az értékes technológiára, így nem kellett időt vesztegetniük arra, hogy maguk fejlesszenek ki egy hasonló rendszert. „A nyilvános kampány egyértelműen az otthoniaknak szólt, nem a németeknek. Ha a történet ténylegesen a német hírszerzésnek szólt volna, furcsa lenne, hogy ennyire nyíltan megjelenhetett a brit sajtóban. A németek nem voltak ilyen ostobák” – summáz Stolarczyk.