Megvan a boldog élet igazi titka

Boldogabbak azok, akik nem nézik folyton az órájukat, bár olykor-olykor elkésnek, de ez sem viseli meg őket túlzottan. Cselekedeteik közben gyakran flow-ba is kerülnek, mert belső szükségleteiket helyezik előtérbe, nem pedig külső mérőt, kronométert.

A viselkedést vizsgáló pszichológusok megkülönböztetik azokat az embereket, akiket a belső órájuk jobban irányít, azoktól, akik inkább az órára hagyatkoznak. Ez utóbbiak a külső jelzés köré szervezik az életüket, ők a rendszeresek, akik ugyanakkor kelnek, esznek, indulnak. Viszont, aki a belső órájára hagyatkozik, akkor kel, mikor kialudta magát, akkor eszik, mikor éhes és addig dolgozik, amíg el nem készül, így sokkal boldogabb is. Főleg, ha nem nyomasztja a késés sem, mert olykor az órán átsikkadva előfordul velük, hogy nem érnek oda időben.

Rugalmasabban boldogan

Amikor valaki inkább az órára támaszkodik, ha döntenie kell, mit tegyen vagy mikor fejezzen be egy cselekvést, a kutatások szerint lazább kapcsolatban áll a saját kontrollérzetével is. Mert egy külső jelre figyel, ami irányítja a tetteit, nem a benne rejlő iránytűre. A nem óraközpontú emberek jobban hisznek és bíznak abban, hogy tetteikkel befolyásolhatják, mi történik velük.

Ha nem az óránkat figyeljük, jobban el tudunk mélyülni tevékenységünkben és így harmonikusabb, kevésbé stresszes állapotba kerülünk, akár flowba is.  

Ian Taylor pszichológus az időhöz fűződő viszonyunkat vizsgálta, mert úgy véli, ez az alapja, meghatározója annak, hogy éljük meg napjainkat. Ha jól töltjük az időt, úgy és olyan tempóban, ami nekünk kedves, akkor nem azt éljük meg, hogy elrohannak mellettünk az órák (napok, hetek, hónapok, ne adj' Isten évek) és mi hiába szaladunk utánuk.

Ha az időtöltésünk nincs összhangban velünk, értékrendünkkel, hangulatunkkal, akkor rosszul érezzük magunkat.

Taylor az angliai Loughborough Egyetemen kutatja a motivációt, és kutatási tapasztalatai alapján óvatosságra int, ha nagyon figyelünk az órára, az kontraproduktív lehet, stresszeljük magunkat az idővel.

Egy tanulmány szerint azok, akik úgy érzik, nincs sok szabadidejük, de mégsem szoktak kapkodni, boldogabbak, mint mások. Az optimális állapot az, ha zökkenőmentesen lehet egyik tevékenységről a másikra váltani, de az irányítás megtartásával.

Harmóniában az idővel

Taylor figyelmeztet az emailekre, amelyek majdnem ugyanolyan időrablók, mint a közösségi média: e postaláda böngészése szinte mindig dupla annyi időt vesz el, mint az indokolt lenne.

Szerinte a feladatfelosztásban rejlik a hasznos időkezelés kulcsa: ha a napot először a gondolkodást igénylő munkákkal kezdjük, akkor sikeresebbek leszünk, mintha a sok energiát nem igénylő ügyintézéssel, adminisztratív teendőkkel.

Ezeket alacsony kapacitáson is el tudjuk végezni. Ugyanígy, ha a reggeli edzést ebédidőre toljuk, szárnyaló agymunkánké lehet a reggel, a kognitív képességeket nem igénylő fizikai erőfeszítés pedig ráér ebédidőben is, mert akaraterőnk és energiánk a nap folyamán csökken. Taylor kutatásai alapján az a jó, ha semmit nem tervezünk el előre pontosan, az akaraterő és a motiváció jobban működik így. De az identitás is formálja a viselkedést, egy könyvmolynak például nem kell erőt vennie magán az olvasáshoz. Vagyis amit érdeklődéssel csinálunk, az nem érződik sok időnek. Ebből következik, hogy ha az idő lassan repül, akkor eltérés lehet preferenciánk, alkatunk és a cselekedeteink, az időtöltés módja között. Ha személyiségünk és értékeink szerint élünk, akkor kerülünk harmóniába az idővel.

Taylor szerint az a legfontosabb, hogy elkerüljük a „holtidőt”, az elvesztegetett órákat, mert hiába érkezünk korán a repülőtérre, ha szorongással és kapkodással töltjük a felkészülés óráit, és a korai érkezésből születő lelki békénk semmissé válhat - közölte az index.hu.

 

---

Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek

---