Fogadd szívedbe Jézust!

„Boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20, 29)

A világ hamis, az emberek megbízhatatlanok. Addig, amíg sok pénzed vagy jó állásod, pozíciód volt, üde és fiatal voltál, körülrajongtak az emberek. Bíztál bennük, elhitted hízelgésüket. Ma van-e egy ember is, akiben bízni mersz, találsz-e valakit, akinek a szavait elhiszed?

Már nem tudsz hinni, mert becsaptak, csalódást okoztak, elhagytak régi „barátaid”, és fájnak az emlékek. Nem a barátok, ismerősök, hódolók hiányoznak igazán, nem... Hiányzik a barátaidnak kölcsönzött bizalmad, a beléjük vetett hited. Megfosztott vagy. Nem hiszel többé nekik, és mindenkivel szemben tartózkodóvá váltál.

Ilyen állapotban nehéz elhinni és elfogadni, hogy Isten szeret, gondja van rád, boldoggá, örvendezővé formálja életedet, és semmit nem kér cserébe, csak összetört, megszomorodott szívedet.

Miért tenné ezt Isten éppen veled? Mert szeret! Csak hidd, hogy Ő a te Istened, gondviselő Atyád. 

Hogy lehet hinni Benne, ha nem látod, ha személyesen nem is ismered? Hiszen azokban, akik az asztalodról ettek, akiknek önzetlenül adtad a bizalmadat, szeretetedet, azokban is csalódtál.

Keress támaszt, bizonyítékot, hogy hinni tudj! Ha nem elég a Biblia, az olvasott Ige, és nem tudsz hinni a láthatatlan Istenben, akkor leltározd fel életed eseményeit: ki takart és védett annyi és annyi baj és veszedelem alatt, kitől kaptál erőt és áldást?! Most csak a keserű és szomorú emlékeid, veszteségeid, bukásaid, szégyeneid jutnak eszedbe?

Tamás, a tanítvány nem hitte el, hogy Jézus feltámadt, mert csak a megfogható, tapintható, látható tényeket tudta elhinni. Látta és hitte az 5000 ember vacsoráját, amit Jézus szolgált fel, látta a naini fiú feltámadását, látta Lázár feltámadását is, látta a vakok, bénák gyógyulását is. Jézust a kereszten és a sírban látta utoljára, ezért nem hitte el, hogy feltámadt. Amikor viszont meghallotta a feltámadt Jézus szelíd hangját, azonnal hitt Tamás. Jézus nevén szólította őt, és felé nyújtotta átszögezett kezét. Tamás nem kételkedett többé. Alázattal borult le Mestere lábaihoz, és magasztalta az élő Jézust. Boldog volt Tamás, mert láthatta Mesterét.

A hitnek nincs súlya, térfogata, a hit benned él, szívedben van a gyökere. Lehet, hogy a hited még kicsiny, gyönge, de bízzál, mert a hitedet a megtapasztalásaid, átéléseid fogják megerősíteni. 

Jézus nem haragszik, amiért kételkedsz. De hallgass Rá, amikor így szól hozzád: boldogabb vagy akkor, ha nem látsz, és mégis hiszel.

Jézus megszólít, neveden hív és kér: hidd el, hogy én élek, add nekem a szívedet, életedet! Csalódásaid, veszteségeid után már ideje, hogy végre örömöd legyen.

Jézus vár rád. Hívd meg a szívedbe! Boldogok, akik nem látnak és hisznek. Higgy az élő Megváltóban, Jézusban!

Jöjj szívembe most, Úr Jézus! Ó, jöjj még ma, és lakj abban! Jöjj szívembe most, Úr Jézus! Ámen.

(Morzsák 1., 1999)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella