A diabetes mellitus – közismert nevén a cukorbetegség – napjaink egyik leggyorsabban és legszélesebb körben terjedő népbetegsége, ami az utóbbi évtizedekben nemtől és életkortól függetlenül szedi az áldozatait. A WHO (Nemzetközi Egészségügyi Világszervezet) becslése szerint a világszerte mintegy 430 millió embert érintő kór elleni harc világnapja november 14-én volt. Ennek apropóján szakembereket kérdeztünk a betegséggel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról.
A diabetes mellitus tulajdonképpen egy anyagcsere betegségnek számít, amelynek következtében a vércukorszint magas értékekbe szökik. A vérben található cukorformára, a glükózra szükségünk van, hiszen a szervezet egyik legfontosabb energiaforrása. A hasnyálmirigyben termelődő inzulin nevű hormon szállítja a cukrot a vérből a sejtekbe. Cukorbetegség esetén a szervezet vagy nem termel elegendő inzulint, vagy nem tudja azt hatékonyan felhasználni. Ennek következtében a cukor felhalmozódik a vérben, ami számos egészségügyi problémához vezethet, hiszen a magas cukorszint károsíthatja a szervezetet behálózó érrendszert, a veséket, a szemet és más szerveket.
A cukorbetegségnek alapvetően három típusát ismerjük.
Az egyes típusú – autoimmun megbetegedés – esetén az immunrendszer tévesen megtámadja és elpusztítja a hasnyálmirigy inzulin-sejtjeit, és ennek következtében az érintett beteg élete végéig inzulinbevitelre szorul. A fiatalkorú cukorbetegségnek is nevezett típus már gyermekkorban, vagy fiatal felnőttkorban kialakul, az okai között genetikai hajlam, stressz, vírusfertőzés szerepel a leggyakrabban.
Az összes cukorbetegség között ez a típus mintegy 8-10%-át érinti a betegeknek, a legfőbb tünetei között pedig az éhség-, szomjúságérzet, szájszáradás, gyakori vizelés, fáradtság, látászavar szerepel.
A betegek mintegy 90 %-át érintő kettes típusú cukorbetegség akkor alakul ki, amikor a szervezet rezisztensé válik az inzulinnal szemben, és nem tudja azt hatékonyan felhasználni. Egy ideig ugyan a szervezet próbál több inzulint termelni, de egy idő után a hasnyálmirigy ebben a tevékenységben ,,elfárad” és kialakul a magas vércukorszint.
Itt a legfőbb okok között a genetikai hajlam mellett a mozgásszegény életmód, elhízás, helytelen, rendszertelen táplálkozási szokások szerepelnek.
A betegség tünetei nagyjából megegyeznek a felsoroltakkal, ugyanakkor itt fokozatosan figyelni kell a(z elsősorban alsó) végtagokra is, hiszen az érszövődmények súlyosabb esetekben nehezen gyógyuló sebekhez, fekélyekhez, és akár végtag-vesztéshez is vezethetnek.
Létezik még egy úgynevezett gesztációs típusú betegség is, ami csak terhesség idején jelentkezik. Ez azért alakul(hat) ki, mivel a méhlepény olyan hormonokat termel, amelynek hatására az áldott állapotban lévő nő sejtjei kevésbé érzékenyek az inzulinra. Ennél a típusnál a szülést követően a szénhidrátcsere legtöbbször helyreáll.
Ha a fent említett tüneteket észleljük, akkor azonnal mérjük meg a vércukorszintünket, amelyet még tünetmentesen is érdemes ellenőriztetni évente legalább egyszer.
Ami a normális értékű éhhomi vércukorszintet illeti, az 4-6 mmol/l értéket jelent, étkezés után két órával a vércukorszint 8 mmol/l szintes értéke is megengedhető.
Ha még pontosabb értékeket akarunk mérni, akkor meg kell vizsgálni az úgynevezett glikozilált hemoglobin (HbA1c) szintjét, ami a vörösvérsejtekben lévő hemoglobin glükózzal töltött értékét jelzi, és ami az elmúlt 2-3 hónap átlagos cukorszintjét tükrözi.
Természetesen magas vércukorszint esetén egy sor más labor-vizsgálatot is el kell végezni, de ebben az esetben már családorvos, vagy endokrinológus szakemberrel történő konzultációra/vizsgálatra is szükség van.
A cukorbetegséget nem hiába nevezik ,,csendes gyilkosnak” is, hiszen akár éveken keresztül is tünetmentes lehet, és gyakran csak akkor észleljük, amikor már valódi tünetei, esetleg szövődményei is jelentkeznek. A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy amíg húsz-harminc évvel ezelőtt a cukorbetegség a felnőtt populáció mintegy 5 %-át érintette, mára ez az arány közelít a 10 százalékhoz, és a betegség előfordulása is egyre inkább ,,fiatalodik”. Mint minden betegségnél, itt is könnyebb a megelőzés, mint a gyógyítás, amelyben elsősorban a túlsúly elkerülése, a mozgásszegény életmód leküzdése, a helyes táplálkozás, a káros szenvedélyek mellőzése, és a stresszes életvitel megfelelő kezelése lehet a megoldás.
A mai okos eszközök világában figyeljünk oda a legfontosabb paramétereinkre, így a napi lépésszámra (amiből naponta 8-10 ezer javasolt), a testtömegindexünkre (BMI), ami 30 fölött már elhízásnak számít, és a napi kalória bevitelünkre.
A fent említett tünetek esetén pedig mindenképpen forduljunk szakemberhez!
Sajtó alá rendezte: Bubrjak Olena járási endokrinológus és Jakab Lajos badalói családorvos
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
