A gízai nagy piramis legújabb feltárt titka, hogy ufórádió lehetett

Új hipotézisek szerint a piramisok nemcsak sírként vagy emlékműként funkcionálhattak, hanem egy óriási bolygójelző vagy kommunikációs rendszer részeként is. Legalábbis a gízai nagy piramisról ezt feltételezi egy új tanulmány, ami misztikus erőt kölcsönöz a számszakilag tökéletes építménynek.

Évtizedek óta keringenek olyan ötletek, hogy a gízai nagy piramis talán több volt, mint csupán egy királyi sírbolt. Egy új tanulmány szerint a piramis „kozmikus kommunikációs rendszerként” épülhetett.

A nagy piramis mióta világ a világ birizgálja az emberek fantáziáját, de még a legevidensebb kérdésre sincs válasz: hogy építhették fel, mikor nem volt vasszerszám vagy emelő?  Egy újabb elmélet szerint az épület széleinél spirálisan felvezető rámpákon szállították a magasba az építőanyagot, a rámpákat aztán befedték és így beépítettek a piramisba. Ez a megoldás segítette a gyors munkát és mentesítette a munkásokat a nehéz terhek cipelésétől. Szükséges is volt, hiszen a kövek akár 15 tonnások is lehettek. Ha helyesek mai számításaink, a rámpákra támaszkodva a piramis 20 év alatt fel is épülhetett. De a rámpateória igazolásához még meg kell találni az ezt alátámasztó kopásmintákat is. Az építményben felfedezett üregek viszont már utalhatnak rá, de még meggyőzőbb bizonyítékokra van szükség. A logika mindenesetre mellettük szól.

Ufórádió

A nagy piramis az ókori világ hét csodájának legrégibb tagja. Több mint 2 millió kőtéglából épült Kr. e. 2560 táján, 230 méter hosszú, magassága 139 méter és ezek a rekord számai, mert nekik köszönhetően ez a legnagyobb piramis, ami valaha épült.

De az is kiderült, földrajzi elhelyezkedése, építészeti arányai és illeszkedése a Föld forgásához lehetővé tehette, hogy egyfajta „gravitációs adóként” működjön csillagközi szinten. Nem véletlenül építhették a Föld egy nagyon specifikus helyére. Talán titkos matematikai üzenetet hordoz, hogy

az északi szélesség 29,979234 fokán található, ami a tizedesjegyek eltolásával nagyon hasonlít a fénysebességhez, ami 299 792 458 méter másodpercenként.

Szándékos lehetett? Ezek a számok a modern mérési rendszereken alapulnak, amelyek nem léteztek az ókori Egyiptomban.

Az új hipotézis szerint a Föld Nap körüli mozgása egy ismétlődő gravitációs mintázatot hoz létre, hasonlóan egy rádióhullámhoz, de a nagy piramis rögzített helyzete és a bolygó napi forgása idővel kismértékben megváltoztathatja ezt a mintázatot.

Érdekes elméletek, de a régészek többsége továbbra is fenntartja, hogy a piramisok inkább csak királyi temetkezési helyek, a fizikusok nagy része szerint pedig egyetlen ismert mechanizmus sem tette volna lehetővé, hogy egy olyan szerkezet, mint a nagy piramis gravitációs jeladóként működjön.

Dzsafari fantáziája elszabadult?

Dzsalál Dzsafari, az iráni Shahid Beheshti Egyetem Lézer- és Plazma Intézetének munkatársa, a jeladó elmélet kifundálója azonban aláhúzza, hogy ez csak egy hipotézis, és még annak sem új, mert az alternatív történelem kutatói azzal érvelnek, hogy a nagy piramist a Föld természetes energiájának kihasználására vagy földönkívüliekkel való kommunikációra tervezték. E furcsa teóriák szerint a piramis egy vezeték nélküli adó lehetett az energia vagy a hang számára, kihasználva a gránit rezgőképes tulajdonságát. Dzsafari nem csak a nagy piramist vizsgálta, a két kisebbet is, a Hafrét és a Menkaurét, amik északnyugat-délkelet irányban helyezkednek el.

Mivel a nagy piramis oldalai igen pontosan igazodnak az égtájakhoz, ez fejlett geometriai, csillagászati és geodéziai ismeretekre utal. Kérdés, hogy lehetett-e összefüggés a nagy piramis szélessége és a fénysebesség között? Statisztikailag valóban meglepően pontos a szélességi fok és a fénysebesség egyezése az első 7 számjegyig. Dzsafari szerint az sem véletlen, hogy a piramist ott építették fel, ahol,

akár matematikai vagy térbeli információkat kódolhattak egy univerzálisan felismerhető minta segítségével.

Az elmélet szerint egy fejlett civilizáció, amely ismeri a fizikát és a csillagászatot, potenciálisan képes lehet a piramis koordinátáit a Föld űrbeli helyzetéhez kötött jelölőként értelmezni. És talán a nagy piramis hatalmas tömege és helyzete kismértékben befolyásolhatja a Föld és a Nap közötti tágabb gravitációs kapcsolatot. Ehhez Dzsafari összehasonlította a Nap Földre gyakorolt gravitációs vonzását a piramisra gyakorolt sokkal kisebb vonzással.

A piramis befolyása eltörpül a Föld teljes tömegéhez képest, de a szerkezet ismétlődő mozgása a Föld napi forgása során apró, de következetes változásokat hozhat létre egy nagyobb gravitációs mintázaton belül. A Nap körül keringő hullámok egy óriási vivőjelként viselkednek, hasonlóan a rádióadásokban használt háttérfrekvenciához, míg a nagy piramis egy modulátorként működhet, amely idővel finoman megváltoztatja a jelet.

A kisebb piramisokat is szándékosan ott építhették fel, ahol állnak, „hogy variációkat hozzanak létre a rendszeren belül, segítve a fő jel kiemelkedését a természetes háttérzajból”.

A tanulmány végső következtetése az, hogy a három piramis a gravitációs hullámok számításának lencséjén keresztül nézve nagyon rendezett mintázatot alkot, de hangsúlyos, hogy az elképzelés továbbra is spekulatív, messzemenő kutatásokat igényel még - közölte az index.hu.