Megszületett a Megváltó

Világra jött a Megváltó, Jézus megszületett, és ezzel János evangélista szavaival: „az Ige testté lett és közöttünk lakozott” (János 1,14).

Már teljes az adventi koszorú fényköre, a gyertyák lángcsóvái összeadódtak, hiszen Jézus megszületett, s a világ világossága köztünk van. Az adventi koszorúk aprócska kis gyertyái, melyek négy héten keresztül világították be a születést megelőző várakozás, felkészülés időszakát, s fényükkel beborították a környező világot, Jézus jelképévé magasztosultak.

János evangélista beszámolója szerint Jézus egy ízben ezt tanította a farizeusoknak a jeruzsálemi templomnál: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (János 8,12).

Jézus másik jelképes elnevezése, hogy ő az Ige, az isteni szó.

Csakhogy ahhoz, hogy az Isten szava érthető legyen, hogy tanítását és példáját követni lehessen, testet kellett öltenie.

Adjuk is át a szót a szent szerzőnek, Máté evangélistának, aki mindezt így írta le: „Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.”

Máté az evangéliumát a napkeleti bölcsek érkezésével folytatja, Lukács evangélista jóvoltából pedig a pásztorok történetét is megismerhetjük. Itt tehát ebben a témában két, egymástól független, de egymást erősítő és kiegészítő történetről beszélhetünk. Nem mehetünk el szótlanul azon érdekes szófordulat mellett, hogy a régi magyar közbeszédben eleink csillagnak hívták a gyermeket. Ez azért érdekes, mert a bölcsek, kik a Biblia szavai szerint nagy utat tettek meg, egy csillagot követtek, hogy megtalálják azt a gyermeket, aki a világ világossága, s akinek a születését ma ünneplik a római katolikusok, a protestánsok, a konstantinápolyi, alexandriai, romániai, ciprusi, görögországi és finnországi ortodoxok. Január 6-án a jeruzsálemi, oroszországi, szerbiai, bulgáriai, valamint a grúz, lengyel és cseh, etióp, kopt, szír-jakobita és indiai ortodoxok ünnepelnek. Az örmény egyház viszont pár nappal később, január 19-én ünnepel.

A dátumok eltérhetnek, egy valamiben azonban a kereszténység összes ága megegyezik: Jézus világrajöttével azt az istenes kapcsolatot állítja helyre, amely az Ádám és Éva által elkövetett ősbűn miatt megromlott.

Jézust ezért úgy is említhetjük, mint az új Ádám.

Ézsaiás próféta még úgy jövendölt, hogy „jön, aki jó hírt hoz, aki békét hirdet, örömhírt hoz, és kikiáltja a szabadulást” (Iz 52,7). Ez az ígéret karácsonykor teljesedett be, hiszen az egyházatyák szerint: „Krisztus születésével az ég és a föld összeköttetésbe lépett. Ma az Isten a földre jött, az ember pedig fölszállott az égbe!”

A Szentírás szavai illenek ehhez a felvetéshez: „A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogta fel… Az igazi világosság, mely minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, mégsem ismerte föl őt a világ. Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” (János 1,5; 10-11).

Jézus anyjának, Máriának nem jutott szállás, hol a vajúdás kínjai könnyebbültek volna, a szent családot nem engedték be a fogadóba. Az emberek a második isteni személyt zárt ajtókkal és csukott kapukkal fogadták, vagy ahogyan a zsidókhoz írt levélben a szent szerző írja: „Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által” (Zsid 13,12).

Ez a Karácsony igazi üzenete: azért jött Jézus közénk, hogy „megszentelje a népet tulajdon vére által”. A legkisebbeket is, nem csak a nagyokat és a hatalmasságokat, az erőseket vagy az evilági dicsőség talmi fényében sütkérezőket. Azokért is eljött, akik a kapun kívül rekedtek, akik ott élnek, mert a földkerekén már sehol sem jut nekik szállás. Éppúgy mint Máriának, mikor vajúdott. Nekik is elhozta a szeretetet – mint ahogyan mindenkinek.

A szeretet, amely Isten adománya. Nem csak a mindenségben, de a parányi porszemben is. Juhász Gyula ezt így írta meg a Karácsony felé című versében:

 

„A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben”

- közölte a hirado.hu.