Szabó Dezső-emléktáblát avattak Ungváron

Kárpátinfo hetilap

2025. 09. 04. – 11:37 / Kultúra

„Minden magyar felelős minden magyarért” – üzeni Szabó Dezső ma is. A napokban Ungváron állított emléktábláról is, melynek bronz domborműve Lengyel Tibor nyíregyházi szobrászművész alkotása, s mely a Beregszászért Alapítvány adományának köszönhetően a Kárpáti Igaz Szó anyagi támogatásával és a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) közreműködésével került az Ungvári Magyar Ház falára. Az erdélyi származású író, kritikus, publicista és tanár 1914 és 1917 között az Ung-parti város Magyar Királyi Állami Főreáliskola franciatanára volt. Itt adta ki Nincs menekvés című regényét, s itt születik meg Az elsodort falu c. regényének alapeszméje is.

Hirdetés

Az emlékjel felavatására érkező vendégeket a házigazdák nevében a Kárpáti Igaz Szó lapigazgatója köszöntötte. Dunda György elmondta: örömmel vesznek részt a Beregszászért Alapítvány és a KMMI kulturális missziójában, hogy emléket állítsanak a kárpátaljai magyarság nagyjainak, illetve a vidékünkön (is) működő neves személyiségeknek.

Zubánics László, az UMDSZ és a KMMI elnöke beszédében felidézte a huszadik századi magyar irodalom egyik „legizgalmasabb és legmegosztóbb” alakjának az életútját, hányatott sorsát, ungvári éveit, amikor is szinte nyomorog. Itt fogalmazódik meg benne Az elsodort falu c. regényének egész alapeszméje, de azt csak később, Lőcsére helyezése után írja meg, s Budapestre költözésekor, 1919-ben jelenik meg. Viszont 1917 júniusában Ungváron saját költségén nyomtatta ki első, Nincs menekvés című regényét.
Szabó Dezső egy időben a legolvasottabb magyar írók egyike volt, stílusának varázsa még ellenségeit is művei olvasására bírta. Ugyanakkor a második világháború után neve tabu lett. Ám a rendszer elhallgattatási kísérletei ellenére életműve újra és újra visszatalál az olvasókhoz – fogalmazott Zubánics László.

„Történelmi tény, hogy a húszas évek kezdetén Szabó Dezső volt a szellemi Magyarország legfontosabb embere. Egy egész nemzedék az ő könyvein keresztül alakította ki életformáját, az ő szemével nézte a szellem jelenségeit; előző korok vívmányaiból, a Nyugat-mozgalomból, ami maradandó, még Ady Endre is, csak rajta keresztül jutott el a magyar ifjúság nagy részéhez. Ez az átközvetítés a legnagyobb érdeme” – idézte Szerb Antalt az emléktáblát ajándékozó Beregszászért Alapítvány kuratóriumának elnöke, aki levélben köszöntötte az ünnepség résztvevőit. – Dalmay Árpád a továbbiakban Szőcs Zoltán soraival méltatta Szabó Dezső munkásságát:

Hirdetés

„Széles e hazában hatalmas tömegek tudták, mit jelent a neve: hogy jelent nemzeti önbecsülést, kiapadhatatlan nemzetféltést, alku nélküli, ellentmondást nem ismerő szolidaritást minden emberi szenvedéssel, hogy jelenti a magyarság sorskérdéseinek legtisztább hangját. Mert minden mondata «sikoly volt a hátba döfött nemzet ajkán.» Vegyész nem láthatja olyan tisztán a kémcsőben lezajló folyamatot, zenész nem hallhat olyan tisztán egy akkordot, ahogyan ő érzékelte minden sejtjével és mozdulatával, hogy «magyarnak lenni mit jelentett»”.

Dalmay Árpád a célokról szólva, így fogalmazott: „Alapítványunk célja Beregszász és környéke, de tágabb értelemben egész Kárpátalja magyarsága nemzeti önazonosság-tudatának erősítése. Ezt elsősorban emlékművek, szobrok, emléktáblák állításával, valamint magyar nyelvű könyvek ajándékozásával igyekszünk elérni. Eddig Beregszászban két emlékművet, négy szobrot, valamint a városban és Kárpátalja más településein, illetve Magyarországon, valamint Erdélyben negyvennél több emléktáblát hoztunk létre. Feladatunknak tartjuk továbbá a Beregszásszal kapcsolatos ismert személyiségek, fontos események emlékének megörökítését Kárpátalja határain túl is.” (A Beregszászért Alapítvány jóvoltából szeptember 16-án Zahoray János festőművész emléktáblájának avatására került sor Beregszászban az Európa-Magyar Ház udvarán, a szerző).

A Szabó Dezső-emléktáblát Cseh Áron, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezető konzulja és Zubánics László leplezték le.

Marton Erzsébet