Öngyilkos hajlamai voltak, magára hagyta gyerekét, mégis a mai napig zseninek tartjuk

Mi sem kellemesebb ősszel, mint a borongós, igencsak depresszív idő elől bemenekülni nappalink kényelmébe, és takaróba burkolózva elmélyedni egy történetben. Az elmúlás évszakában valahogy megjön a kedvünk a krimiolvasásra is, és ha krimi, akkor talán mind egy emberként kiáltjuk Agatha Christie nevét. A briliáns írónő épp ma lenne 135 éves, ennek apropóján pedig megfejtjük, miért nem tudja senki sem elvenni tőle a krimi királynője címet.

Agatha Christie történetei már nemcsak az irodalomtörténet, hanem a filmipar szerves részét is alkotják. Hercules Poirot és Miss Marple közkedvelt karaktereit több generáció figyeli árgus szemekkel a könyvek lapjain és a tévéképernyőn. Az ünnepelt írónő történetei megmozgatják az agytekervényit minden olvasónak, de oly módon, hogy közben élvezi is a rejtélyt, szinte falja az oldalakat, hogy végre elérje a vágyott befejezést, fény derüljön a tettes kilétére és arra, jó nyomon járt-e olvasás közben. Legtöbb esetben persze az írónő átejti olvasóját, mégis valahogy úgy teszi ezt, hogy szinte kívánja az agyunk a következő kötetet, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy függői lettünk regényeinek.

Az írónő 1890. szeptember 15-én született, egy olyan korban, amikor egy nőnek még nem feltétlenül volt sok szava, nem volt fontos, hogy tanultak legyenek, az pláne nem, hogy magabiztosak. Viktória királynő uralkodása persze kicsit alakított ezen a felfogáson, de az írónő életének első szakaszában még nem ismerte azt a fajta női kontrollt, amit végül saját életében képes volt kialakítani.

Kislánykorában, egészen nyolcéves koráig édesanyja nem akarta, hogy megtanuljon olvasni, ezért Agatha dacból nekiállt önállóan elsajátítani az olvasás tudományát, mindössze ötévesen. Ez a cselekedete az egyetlen élethosszig tartó, hűséges szerelmét adta meg számára, az irodalmat. Az olvasás mellett hamar beleszeretett az írásba is, eleinte csak rövid történeteket írt, majd miután édesanya lett, megírta első regényét is.

Hányattatott sors mellett világsiker

A szerelemben nem volt szerencséje, kétszer házasodott, és mindkét frigynek hűtlenség lett a vége a férj oldaláról. Első férje, akinek nevét haláláig megtartotta, élete legnagyobb csalódását okozta neki. Talán az egyetlen pozitív dolog, amit hozzátett Agatha életéhez, az kislányuk, Rosalind volt, aki egy alkalommal meg is mentette édesanyja életét. Archie Christie pilóta volt az első világháborúban, hazatérte után feltehetően nem tudott kiteljesedni a házas életben, így megcsalta feleségét. Az írónő feltehetően beleőrült ebbe, hiszen ezt követően történt rejtélyes eltűnése, amit a mai napig nem tudtak megfejteni. 11 napig veszett el nyomtalanul, és amióta megtalálták, számtalan összeesküvés-elmélet látott napvilágot azzal kapcsolatban, mi is történt pontosan.
Ő maga egyedül 1928-ban nyilatkozott az esetről a Daily Mailnek, akkor pedig azt mondta, direkt autóbalesetet szenvedett, amitől emlékezetkiesése volt, és fogalma sem volt róla, ki ő pontosan. A fejében kreált egy perszónát, és ezen személyként élt közel két hétig, amíg rá nem találtak és el nem küldték pszichiátriai kezelésre. Nyilatkozatában elmondta:

Amikor az a másik nő voltam, felfoghatatlan boldogság volt bennem. Amikor ismét visszatértem önmagamhoz, visszajöttek a régi szorongásaim, azt a fajta felhőtlen örömöt pedig azóta sem éreztem.

Persze sokan nem hittek neki, és a mai napig nem fogadta el a rendőrség ezt a nyilatkozatot, mivel az akkori hatóságok meglátása és vizsgálatai szerint ez csupán fikció. Nem vonták kétségbe képzelőerejét, így nem tartották hitelesnek a történetet, amit előadott eltűnéséről.

Válása és pszichiátriai kezelése után be tudta fejezni félbemaradt regényét, majd ezt követően évente legalább kettő, de inkább három könyvet írt meg, és mindegyik hatalmas sikert aratott az olvasók körében. Történetei örök érvényű alkotások lettek, amelyek mindmáig a legtöbb példányban eladott könyvlisták élén állnak. Akadtak művei, amelyekhez saját életéből merített ihletet, például az egyik legnépszerűbb írása, a Gyilkosság az Orient Expresszen saját utazási élményén alapszik.

Tehát miközben a férfiak az életében megállás nélkül csalódást okoztak neki, ő megtanulta úgy mozgatni a szálakat karrierjében, hogy a gonosz mindig elnyerje méltó büntetését, az igazságra mindig derüljön fény.

A krimi királynője... de miért?

Amikor egy író közel ötven évvel a halála után és több mint száz évvel a születése után is olyan maradandó nyomot hagy az irodalomban, mint Agatha Christie, akkor akarva-akaratlanul is felvetődik a kérdés: miért ilyen örökzöld és közkedvelt még mindig? Logikus lenne, hogy kimenjen a divatból, hiszen egy olyan letűnt kor szülötte, amire már leginkább csak a történelemórák miatt emlékszünk.

Nos, mégis okkal kedveljük még mindig irományait, először is azért, mert könnyű őket olvasni, és emészthetőek. Angolul a cozy crime kifejezéssel illetik regényeit, ami magyarul nagyjából annyit tesz, hogy kényelmesen rejtélyes. Nem is túl egyszerű, nem is túl nehéz, épp megfelelő. A karakterei szerethetőek, vannak visszatérő szereplők, a helyszín pedig vagy egzotikus vagy pedig a korszellemnek megfelelően hétköznapi, amit a 21. századi olvasó szívesen fedez fel, mivel érdekes és új számára.

Történeteibe remekül beleépíti a különböző korok változásait, hiszen művei több évtizeden át íródtak. Legelsőt az 1920-as évek végén írta meg, legutolsót pedig az 1960-as évek végén. Ez idő alatt gyökeres változásokon ment át a világ, legyen szó akár társadalmi, akár világpolitikai átalakulásról. Christie pedig mindezt érzékelteti is az olvasójával, tehát egyszerűen nem tudnak ellaposodni történetei, hiszen mindig rejlik bennük egy új perspektíva.

A cselekményeit olyan profizmussal építette fel, hogy azóta tanítják módszerét, TED-előadásokat tartanak belőle és a végletekig kielemzik azt. Titka feltehetően abban rejlik, hogy nem használ felesleges, töltelékszavakat, karaktereket vagy eseményeket, így amit papírra vet, annak bizony szorosan kötődnie kell a cselekményhez. Írásaiban nagy szerepe van a pszichológiának is, mivel történeteiben nem csupán az a lényeg, ki követte el a bűncselekményeket, hanem az is, hogy miért. Alaposan felépített karaktereket, belső küzdelmeket és gyilkossági motivációkat találhatunk írásaiban.

Sarah Phelps, a forgatókönyvíró, aki Christie két könyvét is filmvászonra vitte, a következőket mondta az írónő módszeréről:

„Mély, pszichológiai okot ad tettesei kezébe, amiért azok gyilkosságot követnek el. Számára nem csak cselekményelem az, hogy kioltották egy ember életét, hanem morális fontosságú. Ha így lenne, csak ez derülne ki, ki követte el a bűncselekményt, azonban az ő könyvei esetében arra is választ kapunk, mi késztette arra az adott illetőt, hogy ilyen szintű kegyetlenségre vetemedjen.”

Hangsúlyozta azt is, mennyire lenyűgözőnek tartja a generációkon és korokon átívelő hatását az írásainak, amelyekben örökké érvényes és tanulságos igazságokkal szembesülhet az olvasó.

Tehát a nő, akit magánéletében teljesen egyedül hagytak, alkotott magának egy világot, ahol nemcsak kiderül az igazság, de a cselekedetek miértjére is fény derül. Ez értelmezhető egy többszörösen megcsalt feleség segítségkiáltásának is, aki meg akarta érteni, miért keresik állandóan más mellett a boldogságot férjei; vagy csak szimplán egy briliáns elme kibontakozásának. Akárhogy is, az biztos, hogy egyhamar senki nem taszítja le a trónról a krimik koronázatlan királynőjét - közölte az index.hu.

---

 

Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek