Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében tartották december 3-án a Vasvári-díj átadását, ahol idén Bán János (Bán Mór) író mellett Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem elnöke vehette át a kitüntetést. A díjat olyan személyek kapják, akik munkájukkal a nemzet szolgálatában és a határon túli magyarságért végzett tevékenységben mutatnak példát. Orosz Ildikó személyében most először részesült kárpátaljai közéleti szereplő ebben az elismerésben.
Laudációjában Tarnai Richárd, Pest vármegye főispánja nemcsak a díjazott több évtizedes munkáját idézte fel, hanem azt a határozott, ugyanakkor emberséges jelenlétet is, amelyet a kárpátaljai magyar közösségben képvisel. A nagyasszonyok ismertetőjegyeivel jellemezte Orosz Ildikót: hívő, védelmező, harcos. Olyan ember, aki tudja, hogy kiket bízott rá a sors, és tudja azt is, hogy semmi sincs ingyen, mindenért meg kell küzdeni ebben a térségben.
Orosz Ildikó köszönő beszédét azzal kezdte, hogy jobban szeret a díjátadó szerepében közösség elé állni, hisz a miérteket a díjazó oldaláról mindig tisztábban látja az ember. „Ennek a díjnak a miértjeit nem ismerem pontosan, és vannak bennem kérdések, miért éppen én kapom a díjat… Nem teszek semmi különlegeset, csupán az elém kerülő feladatokat igyekszem megoldani a lehetőségeim és a számomra elérhető eszközök révén. Ráadásul ezen feladatok megoldását soha sem egyedül végzem, nem rajtam múlik, mint egy író, vagy művész teljesítménye. Egy puzzle darabja vagyok a képben, egy rendszer eleme, egy alkatrész a gépezetben, és vallom Kazinczyval, hogy ‹‹Híven szeretni a jót, / Gyűlölni vesztig a gonoszt…/ Eszköze lenni az isteni kéznek, / Egy nem haszontalan tagja az Egésznek,/ Férfiak! ez gyönyörű jutalom!››”
Ez az alázatos, a közösség erejére építő hozzáállás végigkísérte egész köszönőbeszédét. Orosz Ildikó megfogalmazta, hogy ennél a díjnál többre nincs is szüksége: számára a legnagyobb jutalom az, hogy eszköz lehet mások javára, s hogy munkájával hozzátehet valamit a közösség életéhez. „Ez a díj nemcsak az enyém, hanem azoké is, akik mellettem állnak, akikkel és akikért a munkámat végzem. Szeretném közöttük szétosztani a rám eső figyelmet (…), akikkel együttműködve tudjuk megoldani, megtalálni a kihívásokra adott válaszokat (…), akikkel egy csapatban dolgozhatom, és a tágabb közösségemnek, melyből vétettem és melynek visszajelzései mindig megerősítenek és segítenek munkámban” – zárta köszönő beszédét az elnök asszony.
A díjátadó koszorúzással zárult a múzeumkertben álló Vasvári Pál-szobornál – annál a márciusi ifjak vezéralakjánál, akinek idealizmusa és hazaszeretete ma is iránytű lehet mindazoknak, akik a közösség szolgálatában dolgoznak.
Orosz Ildikó beszéde pedig újra emlékeztetett arra, hogy a közösségért végzett munka nem látványos gesztusokból születik, hanem abból a hétköznapi hűségből, amellyel mindenki a saját helyén teszi a dolgát – nap mint nap, csendben, állhatatosan.
-kósa-
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
