Krisztusban kedves Testvérek!
A vasárnap kezdete nem volt örömteli. Mély szomorúsággal, elhagyatottsággal és félelemmel indult. A tanítványok, akiket a Golgota tragédiája megrémített, magukba zárkóztak, és nehéz lelkiállapotban voltak. Egyesek elmenekültek, azok pedig, akik az emmauszi úton jártak, keserű csalódással mondták: „Pedig mi azt reméltük, hogy Ő…” (Lk 24, 21). Péter a szívében hordozta a tagadás fájdalmát. Az asszonyok nem azért mentek a sírhoz, mert reménykedtek, hanem hogy megkenjék a halottat. Sokan, akik Jézusban reménykedtek, erős kísértésnek voltak kitéve, hogy elveszítsék hitüket, és csak magukra és saját fájdalmukra összpontosítottak. És éppen ebbe a bezárkózottságba, emberi szomorúságba tör be váratlanul a feltámadás híre, mint legyőzhetetlen erő, amely elkezd mindent megváltoztatni. Hatalmas hullámként áthaladt a történelmen, Krisztus és az Egyház egyetlen ellensége sem tudta megállítani. Ma hozzánk is elér, akik szájról szájra adjuk tovább: FELTÁMADT KRISZTUS! VALÓBAN FELTÁMADT!
Mi is olyan emberek között élünk, akik szomorúságot és aggodalmat élnek át. Egész Ukrajna várja a frontról érkező híreket a győzelemről, a háború befejezéséről, az igazságos béke beköszöntéről. De amíg ezt nem látjuk, a szívünkben megjelennek a kétely, a fáradtság, a hitetlenség és a közömbösség kísértései. És akkor könnyű bezárkózni önmagunkba, a saját fájdalmunkba, a tehetetlenség érzésébe. Kérdések merülnek fel: van-e értelme továbbra is erőfeszítéseket tenni – harcolni, segíteni, szolgálni, önkénteskedni, adományokat gyűjteni, imádkozni?
Most is, mint akkor, Krisztus lép be az ilyen helyzetbe. Nem hagyja a csalódott embert magára, Ő maga is belép abba, hogy ne maradjunk tanácstalanságban. Kísér minket hitetlenségünkben, mint az az ismeretlen vándor, aki csatlakozott az Emmauszba tartó tanítványokhoz. Hallgat, magyaráz, vezet és feltárja mindannak értelmét, ami történik. De nagyon gyakran mi is, mint azok a tanítványok, szomorúságunkban nem ismerjük fel az Ő jelenlétét. Ezért olyan fontos, hogy megtanuljuk felismerni Istent az életünkben. Felismerni Őt Igéjében, amely feltárja előttünk az események értelmét. Felismerni Őt felebarátunkban, aki velünk együtt járhat az élet útján, és találkozhat velünk, mintha véletlenül történne, akárcsak az úton lévő Jézussal. Felismerni Őt az Eucharisztiában – Jézus Krisztus testében és vérében –, amelyhez ma sokan a húsvéti gyónás után járultok. Fontos, hogy ez a találkozás ne csak a nagy ünnepek egyszeri eseménye legyen, hanem a lélek állandó táplálékává váljon.
Ez az év különleges az egyházmegyénkben: a „Család éve”. A család az a hely, ahol a remény születik és növekszik, ahol az ember megtalálja az élethez, a küzdelemhez és a kitartáshoz szükséges erőt. Egyházunk közössége Krisztuson alapuló család, amelyet hívek sok generációja alakított, akik között különleges helyet foglalnak el a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye vértanúi és hitvallói. Ők kiállták a hit próbáját, és tanúi lettek annak, hogyan hat a feltámadás az üldözött egyház újjászületésére és igazságának diadalára. Tanúságtételük ma biztosít bennünket arról, hogy mindaz, ami népünkkel történik, nem kerüli el Isten figyelmét. Az igazság, az élet és a győzelem mindig a feltámadt Krisztusé.
Ma mindannyian együtt ünnepeljük a húsvétot. És mint minden családban, bár mindannyian rokonok vagyunk, mégis nagyon különbözünk. Van, aki gyakran jár templomba, van, aki ritkábban. Van, aki mély hitben él, és van, aki hajlamos a hitet „hagyományként” élni. De a húsvétnak csodálatos ereje van, mert mindenkit egyesít. És ezért nem maradhat csupán egy esemény, „húsvéti néphagyomány” vagy egy ünnepi szertartás, hiszen a Feltámadás nem csak egy napja az évnek. A feltámadás az életet jelenti, amelyet Isten minden ember számára meg akar nyitni, és amelyért szenvedést és halált vállalt, és mindannyiunk számára elnyerte a feltámadás és az örök élet lehetőségét. Egy nap az évben nem elég ahhoz, hogy ezt az életet megértsük. Ezért őszintén örülünk mindenkinek, aki ma eljött a templomba. Kár lenne, ha ez csak az év egy napja maradna. Fontos, hogy ne veszítsük el azt, ami ma megérinti a szívünket!
Szép hagyományunkhoz tartozik a pászkáskosár megszentelése is, amely gazdag húsvéti szimbolikát hordoz. A templomba visszük munkánk gyümölcsét és mindazt, amit az Úr ajándékozott nekünk. Ezt követően az egész család összegyűlik az asztalnál e kosár körül. Ez szép és fontos szokás, amelyet az előző generációktól örököltünk. De fontos, hogy ne álljunk meg ennél. A Szentírás tanítja nekünk, hogy „Isten országa ugyanis nem étel és ital dolga, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben” (Róm 14,17). Ezért a húsvét nemcsak arról szól, amit a kosárba tettünk, hanem arról is, amit a szívünkben hordozunk, és ami táplálékul szolgál számunkra.
Ma, a feltámadott Krisztus előtt tegyük fel magunknak a kérdést:
Az Ő feltámadása az életem középpontja?
Megengedem-e Neki, hogy megváltoztassa a szívemet?
Hagyom-e, hogy felemeljen a kételyekből, a hitetlenségből és a belső szomorúságból?
Hagyom-e, hogy Ő vezessen az élet útján?
Hadd hangozzanak el őszinte válaszok ezekre a kérdésekre a szívünk mélyén. Ehhez az ünnepi nyüzsgés közepette találjunk egy pillanatnyi csendet a templomban, otthon vagy valahol a tavaszi természetben, amelyben egyedül maradhatunk az Úrral.
Szívünkben halljuk meg a Feltámadott hangját, aki a mi fájó szívünkhöz is úgy szól, mint a síró Máriához a feltámadás reggelén: „Miért sírsz? Kit keresel?” (Jn 20, 15).
Ezen a ragyogó napon szívből köszöntjük Önöket húsvét ünnepén, a feltámadt Krisztus halálunk feletti győzelmén. Hadd hozza ez az ünnep otthonaikba nemcsak a külső örömöt, hanem a belső bizonyosságot is, hogy Isten velünk van azokban az élethelyzetekben is, amikor nem minden érthető, nem minden könnyű, és nem minden olyan, amilyennek szeretnénk.
Köszöntésünket küldjük mindazoknak, akik ma hazánk védelmének frontvonalán állnak, akik messze vannak otthonuktól, akiknek nincs lehetőségük családi körben ünnepelni. Hadd érezzék ők is, hogy gondolunk rájuk, imádkozunk értük és várjuk őket!
Imádságunkkal öleljük át mindazokat, akik fájdalmat, sebeket, veszteséget és könnyeket élnek át, különösen a háború miatt. Legyen a feltámadt Krisztus számotokra a gyógyulás, az erő és a remény forrása! Legyen a feltámadt Krisztus öröme vigasztalás a meggyötört Ukrajnára, töltse be otthonokat, és fénye lépjen be szívetekbe, és maradjon is ott!
FELTÁMADT KRISZTUS! VALÓBAN FELTÁMADT!
Főpásztori áldással:
Tódor megyéspüspök és
Nílus segédpüspök
Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye
Kelt Ungváron, a Szent és Életadó Kereszt Felmagasztalásának Székesegyházában, a Család évében, 2026-ban, március 25-én, Örömhírvétel ünnepén
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
