| 2020. 11. 27. – 14:29 |

Hirdetés

Már a kezdetek kezdetén a hagyományos falusi disznóölések hangulatát teremtették meg a szervezők azzal, hogy a kora reggeli órákban a XIV. Mezőgecsei Böllérversenynek helyet adó sportpályán Rázsó Lajos, a szakma egyik elismert képviselője bemutatta, hogy nagyszüleink, szüleink korában hogyan történt a levágott sertés szalmával történő perzselése, bőrének tisztítása, az állat szakszerű szétszedése. Mint az várható volt, ennek a ma már nem mindennapi látványnak igen sok nézője akadt, akik szinte valamennyien meg akarták örökíteni ennek a procedúrának minden mozzanatát. Hisz a többnyire Ukrajna nagyobb városaiból érkezett vendégek közül életükben kevesen láttak ehhez hasonlót.

A böllérversenynek a frissen készült ételek megkóstolásán, elfogyasztásán túl az a legnagyobb vonzereje, hogy a résztvevőknek rengeteg élményszámba menő látványban van részük.

Mezőgecsében például az ezúttal 15 csapat részvételével zajló gasztrofesztiválon a kolbász, a hurka töltésétől kezdve a toros hús, a különböző levesek elkészítésén át a szalonna, a sonka sózásáig mindent nyomon követhettek. Emellett sok más látványnak is részesei lehettünk.

Igazi gasztroélmény az, ahogy a forgó hatalmas rostélyon sül a borda, vagy az egy méter átmérőjű serpenyőben rotyog a szaft tucatnyi csülök alatt, vagy például messzire száll a kondérban fövő töltött káposzta illata.

A Szatmárnémetitől kőhajtásnyira elterülő Egri település csapatának jóvoltából pedig azt követhettük nyomon, hogy a háromféle darált hús – disznó, marha, juh – összekeveréséből a rácson miként sül a miccs. A miccs kinézetre egyébként leginkább egy vastagabb virslire hasonlít, ezzel szemben a szintén az imént említett három húsnak a keverékéből összeállított lábosban sülő pljeskavica inkább egy jól ellapított hatalmas fasírozottra emlékeztet. A Délvidékről érkezett Kispiac csapata ezt kettévágott lepénybe helyezve kínálta, persze azelőtt még majonézzel és mindenféle finom zöldséggel megfűszerezve. Íme a hamburger őse, kiáltott fel valaki, mielőtt hozzá kezdett volna az ínycsiklandozó falatok elfogyasztásához.

Ami a gasztronómiát illeti, földműves eleink talán a sertés feldolgozásánál alkottak igazán maradandót, magyarázza a már imént emlegetett beregradai böllér.

Az évszázadok során a magyar nyelvterület különböző részein szépen kialakult, hogy a sertésnek melyik része igazából mire való. Mi az, amiből a legízletesebb étel készíthető.

Gondoljunk csak a véres hurkára, a disznósajtra, a hagymás velőre, az orja vagy savanyúlevesre, meg a bőrpörköltre. Vagy arra, hogy a tapasztalat szerint a lapockából lesz a legfinomabb házi kolbász, a hasaljából vagy a fej zsíros részéből a legízletesebb császárszalonna. S azt is mindenki tudja, hogy némi csontos hús nélkül nem igazi a bográcsgulyás.

Mindezeket a fesztiválra kilátogató több száz fős tömeg ezen a napon megkóstolhatta. Meg ennél jóval többet is. Például a csongoriak és a kistelekiek közös – mellesleg a zsűri által utóbb legszebbnek ítélt – sátránál hájastésztából készült finom süteményt is kínáltak, akárcsak a szatmárcsekeiek standjánál.

Az imént felsorolt csapatok nevéből is kiderült, hogy a mezőgecsei böllérverseny idén is megtartotta nemzetközi jellegét. A külhoni magyar nemzetrészek képviselői mellett több kárpátaljai csapat képviseltette magát. Örömünkre szolgált, hogy egy Lembergből érkezett hagyományőrző formáció azt mutatta be, hogy Galíciában milyen ételek készülnek sertésből.

A zsűri több mint tíz kategóriában hirdetett győztest. A legfinomabb toros hús, kolbász, májas és véres hurka, disznósajt, bográcsgulyás, töltött káposzta mellett díjat kapott a fesztivál legfinomabb fogópálinkája és forralt bora. Emellett megnevezték a Kárpátaljai Magyar Borászok Egyesülete tagjai által bemutatott borok közül a legsikeresebbnek ítélt száraz és vörös bort. Idén a lakiteleki csapat nyerte el a fesztivál böllérkirálya megtisztelő címet.

Az ünnepélyes megnyitón a szervezők nevében Mester András polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelve, hogy

a hagyományos disznóvágás eleinknél nem csupán egy komoly szaktudást és precizitást igénylő feladat volt, hanem fontos közösségépítő alkalom, amely sokáig megmaradt a résztvevők emlékezetében.

Baracsi Endre, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnöke arra figyelmeztetett, hogy

a kultúrát nem lehet csak úgy egyszerűen megörökölni, azt minden nemzedéknek meg kell szerezni magának. Legfőképp a hagyományok megélésével, a különböző ünnepekhez kapcsolódó szokások és teendők elsajátításával.

Csodálatos ízek napjának nevezte ezt az alkalmat Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul. Hetymanenko Olekszij, a megye megbízott kormányzója köszöntőjében arról szólt, hogy

a kárpátaljai népi gasztronómia azért olyan sokszínű, mert az itt élő népek kultúrája az elmúlt évszázadok során termékenyítően hatott egymásra.

De így van ez a kultúra más ágaival is, ezért kell továbbra is megőrizni a békét, s hogy a különböző nyelvű és vallású népek és nemzetek között az egymás tisztelete és a tolerancia legyen a mérvadó. Sin József, a Beregszászi Járási Tanács elnöke, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének irányítója abbéli reményét fejezte ki, hogy a fesztivál valamennyi résztvevője maradandó élményekkel tér majd haza. Babják Zoltán, Beregszász polgármestere pedig arról beszélt, hogy ennél soha jobb alkalmat nem találhatunk arra, hogy a különböző nemzetiségek képviselői a frissen elkészült finom ételek és egy pohár minőségi bor elfogyasztása mellett jót beszélgessenek.

Immár hagyomány, hogy a rendezvény keretében nagyszabású koncertre kerül sor. Ennek során a környéken működő hagyományőrző csoportok mellett fellépett Nagy Anikó, a Megyei Filharmónia szólistája, aki népszerű operettrészleteket és más örökzöld dallamokat adott elő.

Kovács Elemér

Kövessen minket a Facebook és az Instagram oldalainkon.
Iratkozzon fel a Telegram csatornánkra is.
Legyen jól informált!


Hirdetés