Január 28-án Rákospalotán, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Eötvös utcai tagkönyvtárában tartotta meg idei első találkozóját a Magyar Múzsa Baráti Társaság. A rendezvény kiemelt vendége dr. Bánki Éva író-költő, tanár, irodalomtörténész volt. A zenei kíséretet Zsebők Csaba igric biztosította, aki saját megzenésített versekkel és délszláv dalokkal színesítette az irodalmi repertoárt. Az est házigazdája és levezetője a beregszászi születésű Lengyel János, a Magyar Múzsa című kulturális folyóirat szerkesztője volt.
Az esős, barátságtalan idő ellenére sokan eljöttek, hiába, Bánki Éva neve megtette a hatását. A program elején a Társaság készült egy kis meglepetéssel: Éva egy-egy versét Orosz Margit, Szepesi Zsuzsanna és Katzler Hilda adta elő. Ezt követően a vendégé volt a főszerep és a szó. Lengyel János megkérte, mivel mégiscsak egy tanárember, a saját szavaival mutatkozzon be, ismertesse életének és irodalmi pályafutásának legfontosabb mozzanatait. Éva a rá jellemző élvezetes előadás során őszintén beszélt a sikereiről, a tanári munkáról, a fájdalmairól, arról, amikor arcát megcsapta a halál lehelete. Családjának egyik ága felvidéki gyökerekkel rendelkezik. Az első regényében az Esőváros tulajdonképpen Dunaszerdahelyt takarja. Elmondta, hogyan került kapcsolatba az irodalommal és végül miért választotta a neolatin nyelveket beszélő népek irodalmát. Többször járt például Olaszországban, egy ízben, a kislányával, ösztöndíjjal, Velencében élt néhány hónapig.
2024-ben, többek között a Magyar Újságírók Közössége ajánlásával, elnyerte a magyar irodalom egyik legrangosabb elismerését, a József Attila-díjat. Lengyel János itt rámutatott, hogy Bánki Éva korábban már megkapta a díjat, de akkor a kulturális minisztériumban az egyik közeli rokona magas beosztásban dolgozott, ezért úgy érezte, nem veheti át. Mondhatni, szokatlan viselkedés ez a kortárs magyar irodalmi életben, ahol egyes szerzők mindent megtesznek az anyagi haszonnal járó díjakért.
Bánki Éva életében érdekes mozzanat Fekete Anna személye. Ugyanis a már negyvenes éveiben járó költő alkotott magának egy huszonéves alteregót, akinek a neve alatt megírta a korábban elmaradt fiatalkori verseit. Neves lapok közölték a műveit, miközben nem is sejtették, hogy a név mögött Bánki Éva rejtőzik.
Kárpátalját is megemlítette, hiszen Lengyel Jánossal 2011 nyarán ismerkedett meg, amikor Makkosjánosiban, a Helikon Hotelben tartották meg az I. Újnautilus Irodalmi Konferenciát. Visszaemlékezve elmondta, neki és a tanítványainak milyen kulturális sokkot okozott az az út. Mintha visszautaztak volna az időben. A kárpátaljai emberekre, a megtapasztalt vendégszeretetre jó szívvel emlékszik vissza, azóta is sok honi irodalmárral ápol jó kapcsolatot.
Az élettörténetét bemutató előadás végén néhány versét olvasta fel, de a közönség kérésére elhangzott egy Fekete Anna-vers is. A közönség kérdéseinek megválaszolása és Zsebők Csaba előadása után következett a fordított bemutatkozás. A Magyar Múzsa Baráti Társaság összejövetelein már hagyománnyá vált, hogy rendezvények zárásaként a jelenlévő szerzők mutatkoznak be a meghívott vendégnek. Katzler Hilda, Orosz Margit, Szepesi Zsuzsa, Csák Gyöngyi, Pelsőczy Katalin és Gulisio Tímea verseket olvastak fel, Mihályi Adrienn Mária és Tatár Rózsa pedig egy-egy novellával készült. Az est zárásaként Lengyel János átadta a Magyar Újságírók Közössége ajándékát és a Magyar Múzsa Baráti Társaság elismerő oklevelét. A közönség a Magyar Múzsa legújabb számának példányait kapta ajándékba.
Mitracsek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Forrás
Friss hírek
Legolvasottabb
