A Pentagon szimulációjában alulmaradt az USA Kínával szemben

Az USA túl sokáig volt elfoglalva a Közel-Kelettel, ezért mára Kína nagy hatótávolságú rakétákkal, a műholdak elleni fegyverekkel és az elektronikus hadviselés eszközeivel akár Uncle Sam fölé kerekedhet, ezt látva pedig Oroszország is bátrabban igyekezne elérni kelet-közép-európai céljait - közölte a hirado.hu.

„Szent sz*r! Veszíteni fogunk, ha így harcolunk” – mondta Clinton Hinote amerikai altábornagy, amikor 2018-ban a Pentagon egy titkos hadijátékban szimulálta, hogyan zajlana, ha Kína megpróbálná átvenni a Dél-kínai-tenger ellenőrzését. 

Az eredmény: 

az ázsiai óriás rakétaesőt zúdított a térség amerikai bázisaira és kikötőire, mely néhány nap után csak parázsló romokat hagyott maga mögött.

A The Wall Street Journal befolyásos amerikai napilap terjedelmes elemzést közölt arról, miért került ilyen kellemetlen helyzetbe katonailag a világ vezető nagyhatalma.

Mint írták, hiába emelkedett több mint 800 milliárd dollárra a védelmi költségvetés, jelenlegi és volt amerikai védelmi tisztségviselők egybehangzó véleménye szerint az Egyesült Államok túlságosan lekötötte magát az afganisztáni harcokkal, és azzal, hogy olyan fegyvereket fejlesszen, amelyek nem váltak be. Szintén a hátráltató tényezők közé tartozik, hogy a kormányzaton belül állandó viták voltak a költségvetésről, ahogy a Peking jelentette fenyegetés mértékét sem övezte egyetértés. A figyelmet pedig elterelték a Közel-Kelet miatti aggodalmak, valamint az orosz invázió.

Az amerikai hadseregnek könnyű dolga volt a Közel-Keleten, ahol övék volt a légi fölény, de egy Kínával folytatott konfliktus egészen máshogy nézne ki.

Ráadásul, ha Uncle Sam bajszot akasztana az ázsiai óriással, az egy másik nagyhatalom önbizalmát is meghozná a kontinensen: Oroszországét. Nem szükséges emlékeztetni senkit, hogy Amerika így két atomhatalommal kerülne kétfrontos háborúba. A konfliktus ráadásul kiterjedhetne az Északi-sarkvidékre is, ahol az Egyesült Államok jégtörők és kikötők tekintetében elmarad Oroszországtól, mivel Moszkva késznek tűnik arra, hogy Peking segítségét is szívesen fogadja a térségben.

A fenyegetés márpedig egyre nő: 

Peking a Dél-kínai-tengeren mesterséges szigeteket épített, és katonai létesítményekkel erősítette meg, hogy megszilárdítsa az ellenőrzést a stratégiai fontosságú vízi útvonal felett, és megfossza az amerikai haditengerészetet a szabad mozgás lehetőségétől.

Ezt pedig az Egyesült Államok nem véletlenül nem akarja. Ha Kína uralná Dél-kínai-tengert és Tajvant, akkor olyan vizek felett rendelkezne, amelyeken évente dollárbilliókban mérhető kereskedelem zajlik. Emellett a fejlett félvezetők szállítása felett is őrködhetne, fenyegetné az Egyesült Államok szövetségeseinek, például Japánnak a biztonságát, és mindez megkérdőjelezné az amerikai elsőbbséget a világ egy olyan részén, amelyet a II. világháború vége óta az Egyesült Államok ural.

A The Wall Street Journal cikke szerint egy nyugat-csendes-óceáni konfliktus az Ukrajnában gyengélkedő orosz hadseregnek is önbizalmat adhatna ahhoz, hogy elérje Vlagyimir Putyin elnök céljait, vagyis az orosz hatalom újjáélesztését a közép- és kelet-európai befolyási övezetében. A nagy hatótávolságú rakéták, a műholdak elleni fegyverek és az elektronikus hadviselés eszközeinek alkalmazásával pedig Peking könnyen Amerika fölé kerekedhet a csendes-óceáni térségben.

A CIA szerint Hszi Csin-ping elnök 2027-et tűzte ki határidőként a kínai hadsereg számára, hogy készen álljon egy tajvani invázió végrehajtására. Ez az Egyesült Államok számára azért lehet kínos, mert a Pentagon úgy számol, hogy a fegyverrendszerek új generációja csak a 2030-as évekre lesz bevetésre kész. Így Peking tényleg könnyen kísértésbe eshet, hogy még ez előtt cselekedjen.