Idősek csendesdélutánja a Glória Ifjúsági Központban
Idősek csendesdélutánja a Glória Ifjúsági Központban
Idősek csendesdélutánja a Glória Ifjúsági Központban - Lélekben erős maradni
Állítsd be, hogy a Kárpátinfo az elsők között legyen a Google híreiben

Lehet, nem beszélünk eleget arról, mennyire fontosak az idősek nekünk. Lehet, ritkán mondjuk, milyen értékesek az imádságaik a fiatalabb generációk számára. Akkor eszmélünk, mit is jelent egy nagymama, egy nagypapa, amikor az már elment a minden élők útján. Pedig az az idős ember, aki örömmel tekint a holnap elé és szeretettel gondol embertársaira, hitre nevel és tapasztalatával buzdít – nélkülözhetetlen egy egészséges társadalomban, pótolhatatlan egy egészségesen működő családban.

Hirdetés

Október 1-én az idősek világnapja apropóján a Glória Ifjúsági Központban az ige terített asztala mellé gyűltek össze a tiszabökényi szépkorúak. A 115. zsoltár szavaival köszöntötte őket Barta Ilona református diakónus, rámutatva, hogy a fiataloknak kellenek az idős példaképek. Mert az időskort megérő emberek el tudják mondani, hogy egykor ők is voltak fiatalok, emlékeznek rá, de a fiatalok még nem tudják, mit jelent öregnek lenni.

Nem természetes, hogy én is megöregszem egyszer. Mi van, ha éveim száma rövidebb, mint gondolnám? „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet.” (Példabeszédek 9, 10) Ennek tudatában érdemes megjegyezni: az időskor ajándék Istentől. Aki kiteljesedik a hitben és tudja: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek” (Máté 5, 6), annak nem kell aggódnia a jövője felől. A testi erőtlenséggel nem feltétlenül jár együtt a lelki erőtlenség. Azért nem, mert a lelki erő nem tőlünk van, a Mindenható adománya. Mégis legtöbbször úgy gondolunk az öregségre, mint valami elkerülhetetlen rosszra, ami véget vet a földi örömöknek. Úgy véljük, aki már nincs ereje teljében, annak már csak a halál várása marad, nincs értelme tovább az életének.  

Hirdetés

Barta Elemér református missziós lelkipásztor a boldog mondások magyarázatával bátorította a csendesdélutánon résztvevőket. A hegyi beszédként ismert gondolatok összefoglalják, hogyan lehet szert tenni az igazi boldogságra. Nem függ a földi javaktól, és nem veheti el senki. Krisztuson keresztül vezet az út ahhoz a békességhez, amit bárki megkaphat, aki ragaszkodik az igazi, szemmel gyakran láthatatlan értékhez. Sokkal több kincs van a birtokában annak, aki tudja, hogy kinek tartozik hűséggel és engedelmességgel. „Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért… Az Úrban bízzál! Segítséged és pajzsod ő." (Zsolt 115:1, 9)

A fiatalok közül sokan elmentek Tiszabökényből is. A településen egyre több az üres ház, egyre több azok száma, akik magányosan élik mindennapjaikat. Még ha vannak is rokonok, külföldről nem tudnak hazalátogatni, így több idős ember csak a szomszédokra és a lelki testvérekre számíthat. Isten kegyelme, hogy gondoskodik gyermekeiről, nem hagyja őket magukra. A háborús helyzetben különösen szükségünk van egymásra, de az erőben fogyatkozóknak még inkább társaik segítségére. S a tél közeledtével még jobban, mint valaha, hisz nem tudjuk, mi előtt állunk. Isten az itthon maradt családoknak szeretné a szívére helyezni, figyeljünk szeretteinkre, idős szomszédainkra!

A csendesdélután második felében, tea mellett, mély beszélgetések segítettek felszínre hozni a személyiség óemberi természetét, egyen-egyenként kibontva ki mit gondol magáról. Az ige tükrében vizsgálódva, az alkalmon résztvevők sok-sok mosolyt csaltak maguk és mások arcára. Derűs hangulatban telt el az együtt töltött idő. Ha összegezni szeretnénk e nap üzenetét, csupán annyi lenne: merjünk megöregedni Isten vezetésével. Bátran nézzünk szembe új feladatainkkal, higgyük el, fontosak vagyunk akkor is, ha már nem vagyunk kenyérkereső, aktív fiatalok! Szükség van ránk, ha csak a kezeinket tudjuk összetenni, akkor is…

Imádkozzuk az olyan öregkorért, amikor is mindezeket felismerve, igazi áldás lehetünk családunknak, közösségünknek. Nem zúgolódva, nem panaszkodva, hanem mindenért Istennek hálát adva tudjuk elmondani Pál apostollal együtt: „Futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (Filippi 3, 14). Mert az életnek van értelme! A kérdés: én megtaláltam azt Krisztusban?

Bodnár Diána

Idősek csendesdélutánja a Glória Ifjúsági Központban
Idősek csendesdélutánja a Glória Ifjúsági Központban