Nőszövetségi alkalom Debrecenben - Szeretetteljes és buzgó szolgálat

A Beregmegyei Református Nőszövetség tagjai hetek óta egy közös alkalomra készülődtek imádsággal, énekpróbákkal, buzgó lélekkel. Június 23-án hajnalban el is indultunk Debrecen felé, ahol a Tiszántúli Református Egyházkerület Nőszövetsége tartotta konferenciáját. A cívisváros Nagytemplomának padjait közel ezer nőtestvér töltötte meg. Bereg és Máramaros-Ugocsa megyéből összesen 271-en érkeztünk.

Az alkalom kezdetén a Magyar Református Egyház püspöke adta át a napi ige áldását: „Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk” (1Thessz 2, 20). Balog Zoltán kiemelte, hogy mind, akik összegyűltek ezen az alkalmon a Kárpát-medencéből, Isten által teremtett és Krisztus által megváltott emberek. S ha tanítványok, akkor szolgálniuk is kell ott és olyan emberek között, ahol épp vannak, úgy, ahogy az Úr várja tőlük – szeretetteljesen, buzgón. Minden szó igévé válik, ha a Lélek által mondjuk. Aki ilyen módon szolgál, „...azt megbecsüli az Atya” (Jn 12, 26). Azzal becsül meg, hogy életünk cselekedetei és szavaink is az Ő üzenetévé válhatnak.

Dr. Gaál Botondné dr. Czeglédy Mária nyitotta meg a konferenciát, köszöntve a résztvevőket, majd átadták a szót a kárpátaljai küldöttségnek. Jakab Krisztina, a Kárpátaljai Református Egyház Beregmegyei Nőszövetségének megbízott elnöke beszámolt a kárpátaljai nőszövetség újraalakulásának történetéről. 

Elhangzott, hogy szükségét érezték olyan közösségek szerveződésének, ahol Krisztus a központ, s ahol a háború okán egyedül maradt nőtestvérek közösségben lehetnek, erősítve egymást ebben a bizonytalan időszakban is. Istentől várva a folytatást, a válaszokat, a megmaradást. Szólt a már megtartott alkalmakról és a jövőbeni tervekről egyaránt. Ezt követően hangzott el népes csoportunk ajkáról kárpátaljai református himnuszunk, a Mindig velem, Uram… című ének, mialatt a nőszövetség képviselői bevonultak a zászlókkal. A Beregmegyei Református Nőszövetség újonnan elkészült zászlaját Badó Krisztina, a püspöki hivatal titkára mutatta be. A zászló közepén egy tulipán látható, amely egy nyitott Biblián helyezkedik el – ezzel is megvallva, hogy mindennek az alapja Isten igéje kell legyen. A tulipán bibéje három női alakot formál, amely azt jelképezi, hogy a nőszövetség minden generációt befogad, mindenkinek van helye és szolgálati lehetősége: az otthon imádkozó dédmamának, az aktív nagymamának, a sokszor túlterhelt édesanyának, s reménység szerint a lányoknak is, akik követik az eléjük élt jó példát. Helyet kapott a zászlón a kehely, a kenyér és a csillag is, melyek reformátusságunk jelképei. Nagy Zsoltné Katalin biharkeresztesi lelkipásztor szentelte fel és kért áldást a zászlónkra: „Ti most, kedves testvérek, zászlót emeltek az Úr nevében. Áldjátok a már megvívott csatákért Őt, s új harcokra indultok. Adja meg a minden kegyelem Ura, hogy sokan gyűljetek a felemelt zászló alá, hirdessétek mindenkor az Úr hatalmát és kegyelmes tetteit” – szólt a biztatás. 

Az új és régi zászlóra egyaránt felkerült a szalag, ahogyan az hagyománnyá vált a nőszövetségi alkalmakon. Bemutatkozásunkat énekszolgálattal zártuk, mely reménység szerint útravaló lehet minden jelenlévő számára: „Bennem bízz, ha jő a próba. Bennem bízz, ha bánat éri szíved. Bennem bízz, ne nézz a bajra! Bennem bízz, s békét nyer az életed!”

A konferencia további programja főtiszteletű Balog Zoltán püspök úr előadásával folytatódott, aki a lelkipásztori hivatás fontosságáról szólt. A Petőfi Emlékévvel kapcsolatosan dr. Csorba Dávid szakigazgató történelmi beszámolóját hallhattuk. Az ebéd elfogyasztása után pedig megtekinthetőek voltak a Debreceni Kollégium Múzeumának kiállításai. Az úrihímzéses úrasztali terítők megőrzéséről dr. P. Szalay Emőke muzeológus, néprajzkutató tartott előadást. A programot közös énektanulás, gyönyörű zongorajáték színesítette. 

A továbbiakban a jubiláló nőszövetségek oklevélben részesültek, majd Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke áhítattal zárta a konferenciát, melyben kiemelte: azok igazán boldogok, akik az üdvözülés útján járnak. „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek” (Máté 5, 7). Isten irgalma ösztönözhet minket arra, hogy embertársainkkal irgalmasak legyünk. Az irgalmasság a szeretet gyakorlati kivitelezése, ez kell, hogy áthassa mindennapi életünket, szolgálatunkat – emelte ki a püspök úr. 

A Beregmegyei Református Nőszövetség köszönetét fejezi ki Zán Fábián Sándor püspök úrnak az ajándékba kapott zászlóért, s minden eddigi segítségért. Kovács Sándornak és feleségének, Erikának, akik segítették az énekszolgálatunkat. Jakab Krisztinának, aki megszervezte ezt a csodás utazást és motiválja közösségünket. S nem utolsó sorban a Tiszántúli Református Egyházkerület Nőszövetségnek a szeretetteljes fogadtatást.

Legyen áldott az Úr, hogy lehetőségünk nyílt részt venni ezen a lelkes, örömteli, felemelő alkalmon. 

Reménykedünk a folytatásban kárpátaljai közösségeinken belül.  

Barta Anett