Rákóczi Főiskola: emlékülés Lónyay Menyhért születésének 200. évfordulóján - Földbirtokosból a miniszterelnöki bársonyszékbe

A Lónyay név még ma is ismerősen cseng ezen a tájon. Nemhiába, mivel a népes, több ágra szakadt nemesi família mintegy harmincezer holdon gazdálkodott egykoron. A család számos tagja töltött be jelentős tisztségeket Északkelet-Magyarország vármegyéiben. Ám legismertebb közülük mégiscsak Lónyay Menyhért, a politikus, publicista, a monarchia első pénzügyminisztere, akit karrierje az 1870-es évben a Magyar Királyság miniszterelnöki székébe röpítette. A nagyszerű pénzügyi szakember sokáig betöltötte a Magyar Tudományos Akadémia alelnöki tisztét, 1871-től pedig haláláig a testület elnökeként szolgálta a magyar tudományosság ügyét.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola könyvtárában megtartott emlékülésen Csatáry György, a történelemtanszék vezetője azt hangsúlyozta, hogy kevés olyan családról tudunk ezen a tájon, amelyik oly jelentős szerepet játszott volna a vidék újabb kori történelmében, mint a kiterjedt családfával rendelkező Lónyayak. S bár korábban a marxista történetírás azt tanította, hogy a történelem formálásában az egyén szerepe kicsiny, nem számottevő, az csakis az öntudatra ébredt néptömegek privilégiuma, Lónyay Menyhért életútja, gazdag életműve ennek az állításnak az ellenkezőjét bizonyítja. Ha ő nincs, akkor például jóval később épül meg a vasút a mai Kárpátalja területén, holott jól tudjuk, hogy a perifériának számító vidék felzárkóztatásában az mekkora szerepet játszott. Politikai és tudományos pályafutását viharos, vészterhes időben fejtette ki, a világosi fegyverletétel után ő is kénytelen volt külföldre menekülni, mutatott rá Molnár-Friedrich Szilvia, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja. Bár elsősorban pénzügyi területen tevékenykedett, tudását, tehetségét, a köz iránti alázatát és hazaszeretetét egyéb területeken is kifejezésre juttatta.

Fodor Gyula, a Rákóczi Főiskola rektorhelyettese arra emlékeztetett, hogy a múlt ismerete nélkül gyökértelenek vagyunk, nagyszerű elődeink példája ugyanakkor erőt adhat mindnyájunknak a nehéz terhek elviselésében is.

Már Lónyay Menyhért ifjúkora is érdekesen alakult, mivel amikor a gyerek betöltötte 11. életévét, a család Lónyáról Pestre költözött – az édesapa itt kapott állást –, s a református ifjú a piarista fő gimnáziumban folytatta tanulmányait, majd ezt követően bölcsészdoktori diplomát szerzett. Később, immáron országgyűlési képviselőként, a liberális ellenzék jobb szárnyához tartozott, nem értett egyet Kossuth, Batthyány radikalizmusával, példaképe mindvégig Széchényi maradt. Pénzügyi szakértelmét a forradalmi kormány is igénybe veszi, a szabadságharc vége felé követi Kossuthékat Debrecenbe is, és a forradalom bukása után emiatt kényszerül emigrációba. Párizsban tovább bővíti közgazdasági ismereteit.

Mandrik Iván, az Ungvári Nemzeti Egyetem történészprofesszora előadásában azt az utat vázolta, amelynek során a Bereg megyei földbirtokos elfoglalhatta a frissen megalakult Osztrák-Magyar Monarchia pénzügyminiszteri székét. Sikeres tevékenységét az uralkodó Ferenc József azzal hálálta meg, hogy 1871-ben grófi címet adományozott neki. A pénzügyminiszter ugyanis nem csupán a monarchia szétzilált pénzügyeit tette rendbe, hanem a magyar nemesség körében is óriási szemléletváltást sikerült végrehajtania. Nevezetesen azt, hogy az adó befizetésének megtagadása, kikerülése immáron nem a Habsburg-birodalom gyengítését szolgálja, hanem Magyarország felvirágoztatását gátolja.
Lónyay Menyhért elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy Magyarország északkeleti tájain gyors ütemben indult fejlesztésnek a vasúthálózat. Az 1872-es évtől kezdődően épül a Nyíregyháza–Ungvár, illetve a Csap–Bátyú–Munkács fővonal, és hamarosan átadnak jónéhány szárnyvonalat is, hangsúlyozta előadásában Molnár Ferenc, a Rákóczi Főiskola történelemtanára. Ma már elképzelni sem tudjuk, hogy mekkora változást hozott ez a vidék életében, meggyorsítva nemcsak a közlekedés, de az ipar és a mezőgazdaság fejlesztését is. Lónyay Menyhért ugyanis arról biztosította a helyi földesurakat, hogy a vasúttársaság által megigényelt, a nyomvonalak kiépítéséhez szükséges földterületekre az úgynevezett kamatgarancia révén a kormány fedezetet vállal, ily módon a vasúttervezés és -építés elől elhárultak a legfőbb akadályok.

A konferencia második része a Kárpátaljai Megyei Állami Levéltárban folytatódott, ahol az érdeklődők megtekinthették a Lónyay családdal kapcsolatos itt fellelhető dokumentumokat.

Eszenyi Gábor