Beszélgetés Székely Józseffel, a Badalói Vadásztársaság elnökével - Vadászidény tanulságokkal

Állítsd be, hogy a Kárpátinfo az elsők között legyen a Google híreiben

Ugyan a 2021-es esztendő utolsó napján véget ért a vadászidény is, ám Nimród utódai számára teendő most is akad bőven. Gyakorlatilag másfél hónapja hó borítja a kárpáti tájat, a vad így a szokásosnál nehezebben jut élelemhez és a pihenése sem egyszerű. Gondoljunk csak egy hófúvásos, kemény mínuszokkal beköszönő éjszakára! Vajon hol talál ilyenkor elfogadható menedéket az apróvad, a fácán, a nyúl?!

Etetésük azért is indokolt, hogy átvészeljék ezt a kihívásokkal és megpróbáltatásokkal teli időszakot. A vadállománynak a különböző élelemmel való ellátása – ide tartozik a csöves kukorica, a búza, a zab, a bálás lucernaszéna – még decemberben megkezdődött annak érdekében, hogy ne csupán átvészeljék ezt a nemszeretem időszakot, hanem hogy jó kondícióban várják a szaporodási idény kezdetét. Ami a legtöbb vad esetében a tél végi, tavasz eleji időszak.

– A Beregszászi Járási Vadásztársulat, illetve annak vezetősége már az idény kezdetén azt a határozatot hozta, hogy a tavaly előtti évi hét kimenetelt – ami a nyúl vadászatára vonatkozott – ötre csökkenti, ezzel is védve a vadállományt – kezdi beszélgetésünket Székely József, a Badalói Vadásztársaság elnöke. – Ugyanis már az elmúlt év tavaszán látszott, hogy komoly kihívásokkal kell szembenéznie a ránk bízott vadállománynak.

A szokatlanul hideg április és május miatt kedvezőtlenül alakultak mind a fácán, mind a nyúlállomány szaporodási mutatói. A határbejárások során a fácánok esetében többször tapasztaltuk, hogy a lerakott 13-15 tojásból csupán 7-8 kelt ki, a másik fele záp maradt, éppen a zord időjárás következtében. A kotló ilyenkor hiába takargatja a fészek szélén található tojásokat, azok a fácántyúk maximális igyekezete mellett is kihűltek.

– A nyulak szaporodására miként hatott a hideg tavasz?

– Nálunk a legnagyobb problémát az okozta, hogy május 23-án kiöntött a Tisza, s az ötszáz hektárnyi ártér egy időre víz alá került: meglátásunk szerint ekkor pusztult el a vadnyulak éppenhogy megszületett 2021. évi első nemzedéke. Tudni kell, hogy a tapsifüles igencsak szapora jószág, így a nyulak első nemzedéke őszre lefial, hisz hat hónap után ivaréretté válik. Egy anyanyúl egy év alatt átlagosan négyszer fial, így a szaporulat elérheti a tíz egyedet is. Amiatt, hogy a koratavaszi fialás 80 százaléka a kedvezőtlen időjárási körülmények következtében elpusztult az egész állomány esetében is mintegy 30-40 százalékos veszteséggel kellett számolni. Hasonló csökkenést regisztráltunk a fácánállományban is. Mindez szerencsére nem érződött a vadászatok során, hisz valamennyi alkalommal terítékre került a szükséges számú nyúl, illetve fácán.

– Őzek, vaddisznók, kóbor állatok…

– A badalói és a halábori vadászok sajátos helyzetben vannak, hisz a velünk szomszédos, már a határ túloldalán levő Tarpa község, amelyet szárazon meg lehet közelíteni, 2000 hektár erdővel rendelkezik. Így ott mind a vaddisznók, mind az őzek számára megfelelő létfeltételek állnak rendelkezésre. Minket és a közeli Szatmárcsekét a Tisza ugyan elválaszt, ám ez nem akadályozza meg a nagyvadak, például a vaddisznók mozgását. A lényeg tehát az, hogy őzállományunk ebből a körülményből kifolyólag is jelentős, és vaddisznó is akad.

– Annak ellenére, hogy a kárpátaljai megyei vezetés bő öt évvel ezelőtt a sertéspestis továbbterjedésének megakadályozása céljából egy igen drasztikus határozatot hozott, amely a teljes vaddisznóállomány felszámolását irányozta elő.

– Hasonló intézkedések meghozatalára kényszerül a magyar kormány is, így a velünk szomszédos határmenti térségben a korábbi mintegy 600 egyedet számláló vaddisznókonda létszáma mára 40-50-re zsugorodott. Az ottani kollégák szerint ennyi már nem jelenthet komolyabb veszélyt a háztáji sertésekre, és ha kedvező módon változik a helyzet és eltűnik a betegség, akkor viszont néhány év múlva újra helyreáll a biológiai egyensúly. Ami pedig a kóborkutyákat és macskákat illeti, komoly harcot vívunk velük, hisz az apróvadban igen nagy kárt tesznek minden évben. Egy-egy idényben mintegy félszázat lövünk ki a gazdátlan macskákból és kutyákból.

– Azt szokták mondani, nincs hatékony vadvédelem a rókák számának gyérítése nélkül.

– Kétségtelen tény, hogy Vuk utódai évente szintén hatalmas pusztítást végeznek az apróvad-állományban. Így a rókák számának visszaszorítása egész évre munkát ad a számunkra. Egyrészt a rókalyukak mellé olyan csapdákat állítunk fel, amelyek az élve befogást lehetővé teszik, másrészt nagyszerű tulajdonsággal bíró kotorékebeket vonunk be ebbe a tevékenységbe.

Kovács Elemér