Mai, rohanó világunkban az idősebb korosztályhoz tartozó embertársaink gyakran nem kapják meg a megfelelő és megérdemelt figyelmet és elismerést a társadalom részéről, ami pedig nagyon is járna nekik egy egész élet munkája után. Mindennek különösen annak függvényében is nagy jelentősége van, hogy a közel két éve tartó háborús időszakban leginkább ők tartanak ki szülőföldjükön, az életük vége felé járó embertársaink azok, akik nem hagyják kialudni az otthon melegét jelentő és a visszaváró erőt jelképező parazsat.
Az idősek világnapját ugyan nemsokára, október elsején méltatjuk, de vasárnap délután ők voltak a középpontban Badalóban, amikor is gyülekezeti közösségben emlékeztek meg a szépkorúakról, az idős korral járó nehézségek és áldások megéléséről.
A Tisza-parti település református templomában tartott alkalom elején Sápi Zsolt helyi lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket és a Zsoltárok könyve 71. részének 5-6. verseiből vett idézettel – „Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta. Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen” – kért áldást az együttlétre.
Ezt követően a papi hivatásába negyven éve felszentelt és a badalói gyülekezetet közel két évtizeden át hűségesen szolgáló Baráth Imre nyugalmazott lelkipásztor áhítata következett, aki az elmúlt évszázad megpróbáltatásairól, a gyülekezetben ez idő alatt szolgáló lelkipásztorokról és szolgatársakról is megemlékezett. Az igehirdető a Zsoltárok könyve 31. részének 16. verséből vett idézettel – „Életem ideje kezedben van” – méltatta a negyven, ötven, nyolcvan évvel ezelőtt szolgáló és az egyház mellett nemcsak hogy kitartó, de a magyarságukért, református hitükért sokszor a nélkülözést, fogságot és a meghurcoltatást is vállaló lelkipásztorok, presbiterek és más szolgálattevők életét.
Orosz Viktória, a II. Rákóczi Ferenc Beregszászi Főiskola hallgatója Csík Sándor „A legszebb művészet” című versét adta elő.
A mai kor embere mindent megpróbál megmagyarázni, de az a baj, hogy sokszor mindezt Isten nélkül, az Ő kihagyásával teszi, amin soha nem lesz áldás – mondta igehirdetése elején Horkay László, a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) nyugalmazott püspöke. Péter apostol 1. levele 2. részének a 19–23 verseiből vett idézettel – „Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén…” – beszélt azokról a világot sújtó megpróbáltatásokról és szenvedésekről, amelyekről a világi emberek úgy tartják, hogy azok Isten büntetései az emberiség számára. A bibliai Sámson történetét idézve emlékeztetett rá, hogy neki is először meg kellett gyengülnie, hogy ismét erős legyen, meg kellett vakulnia, hogy ismét láthasson, és a mai kor emberének is először el kell fogadnia Isten útmutatását és akaratát, hogy az örök szabadulást elnyerje. Mint mondta, van szabadulás mindenki számára, de csak Jézus által. Istennek terve van a mi népünkkel, és nem hagy el minket soha, még a látszólag legnagyobbnak vélt veszedelem idején sem.
Az áldásokban gazdag csendesdélután befejezését követően az igehirdetők és a gyülekezet tagjai a helyi parókián szeretetvendégségben részesültek, ahol még hosszasan emlékeztek az elmúlt évtizedek megpróbáltatásairól, áldásairól, a Mindenható megtartó erejéről. Az alkalomért Istennek legyen hála és dicsőség!
Jakab Lajos presbiter
Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
