Kurendás Szilvia zenetanár - A cimbalom szerelmese

A cimbalom Közép-Ázsiából származó négyezer éves múlttal rendelkező hangszer. Magyarországon is igen közkedvelt volt, azonban mára ritkán találkozunk ezzel a hangszerrel, pedig hangzása igencsak magával ragadó. Örvendetes azonban, hogy vidékünkön ma is vannak olyanok, akik szívükön viselik ennek a hangszernek a megismertetését a fiatal generációval. Így van ezzel a nevetlenfalui Kurendás Szilvia, aki szívvel-lélekkel végzi munkáját. Most őt ismerhetjük meg.

– Nevetlenfaluban születtem, ma is ott élek. Tanulmányaimat a Nevetlenfalui Középiskolában végeztem. Gyerekkoromban zongorázni tanultam, mindig is az volt a vágyam, hogy zenét taníthassak gyerekeknek. Emlékszem, egyszer elmentünk egy nyílt napra az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol előkészítőt tartottak, ott találkoztam először a cimbalommal. Első látásra azonnal beleszerettem a hangszerbe. Ezt követően egy nagyon kedves tanárnő vezetett be a cimbalom világába, neki köszönhetem, hogy sikerült a felvételi vizsgám. Négy év múlva, amikor befejeztem szakiskolát, munkát ajánlottak a Nevetlefalui Művészeti Iskolában. Jelenleg is ott oktatok cimbalom szakon.

– Hogyan emlékszik a kezdetekre?

– Nem indult egyszerűen az oktatás, azt kell mondanom – két tanítványom volt összesen. Az azt követő években is kevés tanítvánnyal dolgoztam. Azt tapasztaltam, hogy Kárpátalján kevésbé volt ismert ez a hangszer. Ezért célul tűztem ki, hogy a gyerekekkel megszerettetem a cimbalmot – el akartam érni, hogy még több gyerek tanulhasson ezen a hangszeren. A tervem az volt, hogy a fellépések alkalmával a növendékeimet is bemutassam a közönségnek. Úgy gondoltam, mindenkinek meg kell ismerni ezt a gyönyörű magyar hangszert, és ami a legfontosabb, a gyerekekkel megszerettetni a játékot. Mára azt hiszem, ez az álmom valóra válhatott.

– Milyen tapasztalatokat szerzett az oktatás terén?

– Azoknak a gyerekeknek, akik zenét tanulnak, sokkal kifinomultabb a lelki világuk. Jó hatással van rájuk a zene. Tapasztalataim szerint a diákokkal csak is szép szóval és játékosan lehet eredményesen dolgozni. Munkám során igyekszem a jelenlegi ukrajnai tanterv szerint dolgozni. Óráimon olyan repertoárt állítok össze, amely közel áll a gyerekekhez, mindig a tanuló karakteréhez illeszkedem. Mivel a cimbalom népi hangszer, ezért a népzene nálunk elengedhetetlen. Magyar és ukrán népzenét egyaránt tanítok, emellett a klasszikus és modern dalok irányába is nyitok, hogy minél szélesebb legyen a tanulók ismerete.

– Versenyek alkalmával is megmérettetik tudásukat.

– A pandémia időszaka előtt sokszor felléptek tanítványaim különböző rendezvényeken. Részt vettünk járási és megyei versenyeken – büszkeséggel tölt el, hogy mindig dobogós helyezésekkel térhettünk haza. Sajnos a pandémia alatt elmaradtak a fellépéseink. Mivel az a személyiség vagyok, aki nem tud tétlenül ülni, a tanítványaimat online versenyekre neveztem be. Többször belföldi versenyeken mérettettük meg magunkat, melyeken a gyermekek rendre első helyezést értek el. Külföldi versenyeken is részt vehettünk, például Bulgáriában, Törökországban és Egyiptomban is bemutatkozhattunk. Ezek a versenyek a tanulóknak hatalmas erőt és kedvet adtak a további gyakorláshoz.

– Tudását ön is fejleszti.

– Természetesen, hisz a folyamatos tanulás az egyik alapelvünk. Hogy még inkább gyarapítsam tudásomat, 2007-ben felvételiztem a Munkácsi Állami Egyetemre énektanár és művészeti vezető szakra. A képzést sikeresen elvégeztem, melynek értelmében ma nemcsak cimbalomoktatást végzek, de ének és művészettanárként is dolgozom az iskolában. Emellett sok oktató videót is megnézek, hogy a diákokat még alaposabb tudással vértezzem fel.

– Meséljen kicsit a családjáról.

– Férjemmel három gyermekünk van. László 24 éves, egy komolyabb gyermekkori betegsége miatt ő itthon, a ház körül segédkezik. Anett 18 éves – róla korábban olvashattak a Kárpátinfó hetilapban –, ő az Ungvári Festőművészeti Koledzs végzős hallgatója. Violetta pedig 15 éves, ő az idei évben szeretne felvételizni az Ungvári Zádor Dezső Művészeti Koledzs hegedű szakára. Nagyon büszke vagyok a családomra.

– Mit jelent önnek a munkája?

– Nagyon szerencsésnek érzem magamat, amiért ezen a hangszeren taníthatok. Úgy érzem, hogy a jó Isten kézen fogva vezet, és mindig megsúgja, mi lenne a jó. Azt érzem, a célomat kezdem lassan elérni. Mint említettem, jelenleg a művészeti iskolánkban tanítok, ahol ma már tizenöt gyermek tanul cimbalmozni. Külön öröm számomra, hogy egyik volt tanítványom – aki egyben az unokahúgom –, Csüri Evelin mára kolléganőm lett. Emellett büszkeséggel tölt el az is, hogy Visken is elindult a cimbalomoktatás – heti egy alkalommal ott is tanítok tíz tehetséges diákot. Boldog vagyok, hogy a cimbalomoktatás szintje az utóbbi időben emelkedett.

Kurmay Anita