Bemutatjuk Kovács Ibolya manikűr-pedikűröst - Folyamatos szakmai fejlődés

A nők szeretik szépnek látni magukat. S ezt – jó esetben – a másik fél is tolerálja. Vagy el is várja. Hogy ennek megfeleljünk, legtöbbször szakember segítségét kell kérni. Ezúttal Kovács Ibolya manikűr-pedikűrös ad szakmai tanácsokat.

– Kérhetnénk egy gyors bemutatkozást?

– Beregújfaluban születtem, ott is nőttem fel. Tanulmányaimat a helyi iskolában kezdtem, majd ötödik osztálytól a Nagyberegi Középiskolába jártam. Érettségi után különböző munkahelyeken dolgoztam, itthon és külföldön is. A párommal több mint négy évet töltöttünk Csehországban, évente egy alkalommal látogattunk haza. De nem bántam meg, mert nagyon jó helyre kerültünk, barátságos kollégák vettek körül minket, szerettünk ott dolgozni.

– Mégis haza húzta a szíve, s itthon kezdett új életet…

– Egyik alkalommal, amikor hazaindultunk, megvásároltam magamnak a manikűrözéshez szükséges alapfelszereléseket, hogy a saját körmeimet meg tudjam csinálni. Amikor újra visszatértünk, a munkahelyen többeknek is én készítettem el a manikűrjét. Ám nemsokára hazajöttünk hosszabb időre. Akkor döntöttük el, hogy itthon maradunk. Beiratkoztam a Crystal Nails tanfolyamra Abloncai Szabinához, ezt követően pedig Bimba Tímea oktatásán vettem részt, hogy megfelelő tudásanyagot szívhassak magamba.

– Majd kipróbálta a szalonok világát.

– Oklevelem megszerzését követően a beregszászi Galaktika szalonban dolgoztam egy kis ideig. Időközben megtudtam, hogy babát várok, így felhagytam a munkával. Majd, amikor a kicsi egyéves lett, beadtuk bölcsödébe, én pedig jelentkeztem a helyi Chanel szalonba, ahol az idei év februárjáig dolgoztam. Ekkor tört ki a háború. Akkor a családdal úgy döntöttünk, hogy Magyarországra megyünk. Nemrég viszont hazatértünk. Ma pedig az otthonomban várom a kedves hölgyeket.

– Mit tud nyújtani vendégeinek?

– A manikűrözés terén szinte mindent kérhetnek. Építek porcelánból és zseléből is, a lakkozást géllakkal és erősített géllakkal készítem. Emellett megtanultam a pedikűrözés alapjait is, így a lábápolás terén is kereshetnek. Közel egy éve pedig szolgáltatásaimhoz tartozik a Callux pedikűr, amely egy szike és csiszológépmentes eljárás, ami nem csupán teljesen higiénikus, de megbízhatósága miatt akár cukorbetegek, vérzékeny emberek vagy érzékeny bőrűek is bátran kipróbálhatják. Sokan félnek a szikétől, azonban ez egy teljesen fájdalommentes eljárás, amely puhává varázsolja a repedezett bőrt.

– Tehát önnek is fontos a tudás fejlesztése.

– Természetesen. A világ változik, ezen belül a szépségipar egy folyamatosan fejlődő ágazat. Ahhoz, hogy követni tudjuk, fejlődnünk kell. Ha valaki megragad egy szinten, az sem neki, sem a vendégei számára nem jó. Vagy fejlődünk és haladunk a technikai fejlődésekkel, vagy előbb-utóbb csődöt mondunk. Ha szeretjük a szakmánkat, akkor minél többet szeretnénk róla tudni. Én is ezért végeztem több tanfolyamot idehaza és Magyarországon is, hisz ezáltal többet tudok nyújtani a vendégeimnek.

– Az elmúlt időszak nagyban nehezítette a munkát.

– A koronavírus berobbanásakor mindenki nagyon megijedt, be is kellett zárnunk, ami rányomta bélyegét a munkánkra. Ám ahogy enyhültek a szigorítások, egyre több vendég tért vissza, nagyobb lett a forgalom, kezdett magára találni az ágazat. Ám a háború újabb nehézségeket hozott. Mint oly sokan, én is megijedtem és külföldre mentem. Soha nem gondoltuk, hogy egy ilyen helyzettel kell szembe néznünk… De visszatértünk, haza jöttünk. Igaz, most kisebb a vendégforgalom, még nem tértem vissza a szalonba sem, hisz nem tudhatjuk, hogy mi lesz jövő héten, vagy a jövő hónapban. Reménykedünk azonban, hogy mihamarabb helyre áll az élet.

– Mit jelent önnek a munkája?

– Nagyon szeretem a munkámat. Ha választanom kellene a manikűr és a pedikűr között, az utóbbit mondanám. Ott talán látványosabb a változás. Persze egy szépen elkészített köröm-minta is büszkeséggel tölt el, azonban az az öröm, amikor akkor látok a vendégeimen, amikor a fájós, repedezett talpukat simává és puhává varázsolom, semmihez sem fogható. Ezekért az apró örömökért érdemes dolgozni.

Kurmay Anita