A jó pap is holtig tanul – tartja a mondás. S ez így igaz – minden embernek szüksége van a szakmai fejlődésre, tudásának gyarapítására ahhoz, hogy a fejlődő világunk legújabb kihívásaival lépést tudjon tartani. Ebben segíti megyénk tanárait a Kárpátaljai Pedagógus-továbbképző Intézet is. A Vérke-parti városban működő fiókintézet tevékenységéről Gabóda Béla vezető számolt be.
– Elsőként kérhetnénk egy bemutatkozást?
– Bátyúban születtem, jelenleg is ott élek. A helyi középiskolában kezdtem meg tanulmányaimat. Elsős tanítónőm Béres Klára volt. Ő tanított meg írni, olvasni, számolni, és nem utolsó sorban a tiszteletadásra. Csodálatos tanár és ember volt. A gyerekeimnek is mindig hozzá hasonlót kívántam, és a sors úgy adta, hogy három évtizeddel később a lányaimat is ő vezethette be az írás-olvasás világába. A későbbiek során a felsőtagozatban is sok olyan pedagógus egyengette az utamat az érettségiig, akik nélkül tudom, hogy ma nem lennék az, aki vagyok. Szívvel, lélekkel tanítottak, adták át nekünk a tudásukat: Bagu Judit, Bagu Ferenc, Baraté Klára, Fakász Mihály, Beregszászi Ferenc, Kertész Zoltán és sorolhatnám. Ők sokkal többet tanítottak nekünk, mint ami a tananyag volt. Sok jó tanárom volt, és lehet, hogy ezért lettem pedagógus én is. Az érettségi után az Ungvári Állami Egyetem kémia szakára nyertem felvételt, 1979-ben. Ebben jelentős szerepe volt Orémusz Gizella kémia tanáromnak. Rendkívüli ember és csodás pedagógus volt. Mindig szigorú volt, de következetes, sokat követelt, de rengeteget adott. Emberségesen és nagyon hatékonyan tanított. Mindenki felnézett rá és tisztelte. A kémiát ő szerettette meg velem egy életre.
– Majd pedagóguspályára lépett. Milyen tapasztalatokkal gazdagodott az évek során?
– Első munkahelyem a Dédai Általános Iskola volt. Közel 16 évig tanítottam az intézményben kémiát, biológiát, munkát (technológiát) és közben szervező-pedagógusként is dolgoztam. Az iskola vezetősége sok mindent várt tőlem, de sok mindenre meg is tanított: alázatra, céltudatos és lelkiismeretes munkára. Nagyon szerettem itt dolgozni: nagyszerű gyerekek között lehettem, nagyszerű pedagóguskarban dolgozhattam, egy nagyszerű falusi közösségben, ahol az emberek felnéztek a pedagógusokra és tisztelték őket. Mindent, ami szükséges a pedagógus munkához, és amit közel negyven éven keresztül a pályámon hasznosítottam és vittem magammal, azt itt tanultam meg, itt sajátítottam el. Ma már megértem, hogy Hauptmann Pál – Pali bátyám (sajnos már nincs közöttünk) – miért ülte végig az óráimat kezdő pedagógusként, és miért tartott késő délutánokig a kiértékelés, megbeszélés. Pályám kezdetén sokat köszönhettem a nagyszerű kollégának és volt tanáromnak, Bagu Balázsnak, aki megosztotta velem tapasztalatait, bevont a számtalan oktatási- és művelődési rendezvények szervezésébe, bevezetett a kárpátaljai magyar pedagógusvilágba. Balázs bácsival (és másokkal) indítottuk útjára a Bátyúi Költészeti Napokat, az első kárpátaljai hon- és népismereti vetélkedőket, vele írtuk meg az első népismeret tanterveket a magyar tannyelvű iskoláink számára. Neki köszönhetően lett a kémia után a néprajz (népismeret) a második nagy szerelmem. Több néprajz témájú dolgozatom lett díjazva a Néprajzi Gyűjtőpályázatokon. 1991-ben megalapítottuk a Kárpátaljai Magyar Néprajzi Társaságot Punykó Máriával és Keresztény Balázzsal karöltve. Rajta keresztül, az ő segítségével ismerkedhettem meg olyan nagy kárpátaljai pedagógusokkal és más értelmiségiekkel, akik jelentős mértékben befolyásolták és meghatározták a további pályámat és szemléletemet. 1998-tól a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára kerültem (akkor még Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola) óraadó tanárként, majd 2000-től főállásban tanítottam a főiskolán pedagógiát (neveléstörténetet, neveléselméletet, általános pedagógiát és reformpedagógiát). Tizenegy nehéz és küzdelmes évet töltöttem el itt, ahol talán a legnagyobb eredménynek könyvelhetem el, hogy a vezetésemmel sikerült egy olyan Pedagógia- és Pszichológia Tanszéket létrehozni, ami nagyszerű alapja és kiindulása lehetett a mai tanszéknek. Egy évtized alatt természetesen nagyon sok feledhetetlen tanítványom volt.
– Ma pedig a Kárpátaljai Pedagógus-továbbképző Intézet Beregszászi Tagozatának vezetője...
– A beregszászi tagozat 1992-ben jött létre – jómagam 2011-től vezetem a fiókintézményt – a kárpátaljai nemzetiségi tannyelvű iskolák (magyar, román, szlovák, orosz) pedagógusai szakmai továbbképzésének és módszertani munkájának a koordinálása és felügyelete céljából. A fontosabb feladataink közé tartozik ma is a szakmai továbbképzések szervezése és koordinálása, a nemzetiségi iskolák módszertani munkájának segítése, felügyelete, tanterv és tankönyvírás a nemzetiségi iskolák számára, szakmai konferenciák, szemináriumok szervezése. Az általunk szervezett továbbképzéseken az előadások és gyakorlati foglalkozások jelentős része magyar nyelven folyik.
– Hogyan változtatta meg a munkát az elmúlt időszak?
– Az utolsó „békés” évünkben 1490 pedagógus vett részt a beregszászi képzéseinken, ebből 1314 fő magyar tannyelvű oktatási intézményben dolgozott. Sajnos a COVID-járvány okozta karanténhelyzet, illetve jelen pillanatban a háború jelentős mértékben felülírta a munkánkat, elképzeléseinket és lehetőségeinket. A módszerészeinknek egyik napról a másikra kellett átállniuk a digitális oktatásra, új kompetenciákat kellett elsajátítaniuk annak érdekében, hogy segíteni tudják pedagógusainkat az online képzési térben. A másik nagy problémát pedig az jelentette, hogy mivel egy új speciális oktatás kezdődött, és folyik most is, ezért a gyakorlatban elvesztettük annak a lehetőségét, hogy az előadások nagyobb részét magyar nyelven tarthassuk meg. A tagozat az elmúlt években a továbbképzések mellett 84 módszertani szemináriumot és 21 konferenciát szervezett, ebből 12 konferencia nemzetközi volt. A beregszászi tagozat által szervezett rendezvényeken jelentős számban vesznek/vettek részt elismert magyarországi szakemberek, előadók. A magyar tannyelvű iskoláink alsós tagozatában a tanáraink a tagozat módszerészei által összeállott tantervekből, és az általuk írt vagy szerkesztett tankönyvekből tanítanak, hasonlóan a felsőtagozatos magyar nyelv- és irodalom tantervekhez, tankönyvekhez. Jelentős eredményünk többek között, hogy a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség kezdeményezésére a Magyarországon alkalmazott alsótagozatos tankönyvcsomagok használatát az Ukrán Oktatási Minisztériumban sikerült engedélyeztetnünk, regisztráltatnunk a kárpátaljai magyar tannyelvű iskolák számára. A tagozat szakmai munkáját ebben a tekintetben jelentős mértékben segíti a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, illetve a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség. Az eredményes együttműködés egyik legutóbbi eredményeként az Ukrán Oktatási Minisztérium több modell-tantervet, annak használatát hagyta jóvá iskoláink számára, többek között magyar nyelvből és integrált irodalomból, ukrán nyelvből, művészeti nevelésből (ének-zenéből), illetve elkészülhettek a tantervek a magyar nép történetéből a 7–9. osztály és a magyar népismeretből az 5–6. osztály számára.
– Vezetői munkája mellett jelenleg is oktat.
– A tagozat vezetése mellett másodállásban kémiát tanítok a Nagyberegi Dobrai Péter Középiskolában, immár 11 éve. Nagyszerű kollégákra és barátokra leltem ebben az intézményben. Szerencsés embernek tudhatom magam, mert több volt főiskolai hallgatómmal dolgozhatok itt együtt. Csak halkan jegyzem meg, hogy büszke vagyok rájuk. Nagyon jó pedagógusok lettek, akiktől 38 pedagóguspályán töltött év után is sok mindent tanulok nap mint nap. Ezzel pedig igazolva látszik számomra Todd Whitaker mondása: a legjobb dolog a tanításban, hogy tényleg számít, amit szakmailag teszünk. Ez reményt ad arra, hogy a munkánknak lesz folytatása. Mindenki valamiben tehetséges, vagy valamiben jól teljesít. Meggyőződésünk a Dobrai Péterben, hogy nekünk, pedagógusoknak ezt a területet kell megtalálnunk, illetve bebizonyítanunk a tanítványainknak, hogy a tanulás nem unalmas, nem rémálom, hanem igazi felfedezés és gazdagság!
– Meséljen kicsit a családjáról. A munka mellett hogyan jut idő a feltöltődésre?
– Feleségemmel, Évával – aki a Rákóczi Főiskola Pedagógia- és Pszichológia Tanszékének tanára – 29 éve élünk boldog házasságban. Rendkívül toleráns, elfogadó, mindenben támogatjuk egymást. Két felnőtt lányunk van – Ágnes és Eszter –, akik az ELTE-n és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen Keleti nyelvek és kultúrák, valamint Kelet-Ázsia szakértő szakokon szereztek mesterdiplomát. Ma már dolgoznak, a saját életüket élik. Büszke apaként mondhatom, nagyszerű gyermekek! Nem egyszerű azt elfogadni, hogy csak ritkán látjuk egymást, ám akkor igyekszünk tartalmas időt tölteni együtt. Ha van szabadidőm, szeretek olvasni, egy jó regénnyel mindig ki tudok kapcsolódni. Sajnos nagyon kevés időm jutott rá az elmúlt években. Másik kedvenc időtöltésem a sport, igaz a lelkes drukker szerepétől nem jutottam messzebb, de szívesen járok sporteseményekre, szenvedélyes rajongója vagyok több sportágnak is. Tarnóczy Vilmos írja egyik könyvében, hogy a munka egy olyan alkotó, teremtő tevékenység, amit az ember önszántából választ, hogy kiteljesítse az életét. Így vagyunk összerakva mi, emberek. Csak akkor tudunk boldogságot érezni, ha értelmes munkát végzünk, mely munka végzése során egyre többet tudunk meg önmagunkról, ezáltal pedig fejlődik a személyiségünk. Teljes mértékben egyet értek vele. Számomra a pedagógusmunka hivatás, hitvallás, szolgálat. Akkor érzem jól magam, ha taníthatok, és remélem, még sokáig tudom e hivatást gyakorolni!
Kurmay Anita
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
