Bemutatjuk Hapcsuk Gergely vállalkozót - Hogy a társadalom hasznos tagja lehessek...

A levendula egy mediterrán növény, amely dísz-, fűszer és gyógynövény is egyben. Illata nagyon erős, aromás. Magyarországon közkedvelt faj, de már hozzánk is kezd begyűrűzni népszerűsége. Egy-egy levendulamező igazi turistalátványosságként hat, melynek előnyeit igyekszik a beregardói Hapcsuk Gergely is kiaknázni. Tervei szerint levendulaültetvénye közelében egy kis pihenőt is létrehozna, hogy még többen megcsodálhassák ezt a gyönyörűséges növényt. Ma erről beszélgettünk.

– Ismerjük meg elsőként a sokoldalú fiatalembert.

– Beregardóban születtem, ma is ott élek. Elemi iskoláimat a helyi oktatási intézményben kezdtem, majd kilencedik osztályig a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban tanultam. Ezt követően felvételt nyertem a Nagyszőlősi Állami Koledzsbe, villanyszerelői szakra. Diplomám megszerzését követően a beregszászi villanytelepen (Закарпаттяобленерго) kezdtem el dolgozni. Fiatalként nagy tervekkel vágtam bele a munkába, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem az én utam. Nem volt egy veszélytelen munka, az biztos, volt, amikor áramütést is szenvedtem. Egy idő után úgy döntöttem, hogy váltanom kell.

– Majd külföldön próbált szerencsét...

– Szüleimnek boltjuk van, illetve falusi turizmussal is foglalkozunk, így egy ideig a családi vállalkozásokba kapcsolódtam be. Majd úgy döntöttem, hogy kipróbálom magamat külföldön is. Néhány barátommal Csehországban egy kábelgyárban vállaltunk állást. A hasznos munka ellenére nem éreztem magam komfortosan ott. Így váltottam, és az ausztriai határnál egy szőlészetben kezdtem dolgozni. Az izgalmas munka után – mely csak egy meghatározott időszakra szólt – Magyarországra kerültem, belső villanyszereléssel foglalkoztunk. Nagyon sokat tanultam ott, jó szakemberekkel dolgozhattam együtt. Azonban, amikor a váci börtönnek a felújítását is el kellett végeznünk, akkor azt mondtam, hogy azt nem vállalom, és haza utaztam. Aztán Hollandia következett, egy hotelben vállaltam állást – előbb takarítóként, majd gondnokként tevékenykedtem ott. Érdekes tapasztalatok születtek, fejleszthettem az angol nyelvtudásomat is, de közel egy év után honvágyam támadt, és visszatértem. Majd ismét Magyarországon találtam állást – napelemrendszerek telepítésével foglalkoztunk. Sok mindenbe vágtam bele az évek során, sok csalódás is ért, de nem bántam meg egyik döntésemet sem, mert mindegyik munkahelyen tanultam valamit, ami hozzáadott a személyiségemhez.

– Ma pedig a beregardói Perényi Kultúrközpont gondnokaként tevékenykedik.

– Perényi Zsigmond vértanúként állt ki hite mellett. Családjának birtokán dolgozni egy nagyon jó érzés. Két évvel ezelőtt – amikor megnyitották a Perényi Kultúrközpontot – nem is volt kérdés, hogy jelentkezem a meghirdetett gondnoki állásra. Nagyon szeretem azt a munkát, egy teljesen új munkakörben dolgozhatom.

Feladataim közé tartozik, hogy rendben tartsam az épületet és annak környékét – van, hogy egy csöpögő csapot kell megszerelni, vagy egy kiégett villanykörtét kicserélni, de nagyobb eseményekkor ügyelni kell szinte mindenre, hogy a hozzánk érkezők a lehető legjobban érezzék magukat a központ falai között.

– Időközben levendulatermesztésbe is belefogott...

– Mindig is közel állt hozzám a turisztika, így négy évvel ezelőtt felvételiztem a Rákóczi Főiskola ez irányú képzésére – jelenleg végzős hallgatója vagyok az intézménynek. Ennek hatására is szerettem volna saját vállalkozásba belevágni, és mivel Beregardóban, a hegy lábánál van egy körülbelül fél hektáros földünk, úgy döntöttem, hogy ezt beültetem levendulával. Sokan kinevettek érte, nem látták benne a lehetőséget, de én láttam, és kitartok a döntésem mellett. Szerződést kötöttem a perecsenyi levendula-hegy tulajdonosával, miszerint 4500 levendula tövet vásárolhattam tőle azzal a feltétellel, hogy a termesztésnél nem használok kémiai vegyszereket, hisz azokat a virágokat, melyeket nem tudok értékesíteni, ő átveszi, és illóolajokat, gyógyszereket készít belőle. Emellett azt is mondták, hogy nagyon könnyű ennek a növénynek a gondozása.

El kell mondanom, hogy ez nem igaz, sok mindenre oda kell alaposan figyelni. Több tervem van az ültetvénnyel kapcsolatban – szeretnék nyílt napokat szervezni, ahol a látogatók megcsodálhatják a levendulákat, fotózkodhatnak is a mező mellett. Emellett az ültetvény közelében egy kis faház kialakítását is tervezem, amely télen szaunaként, nyáron pedig pihenőként szolgálna. A közelben halad el a kisvasút, így ennek a turisztikai lehetőségeit is kiaknáznánk, bemutathatnánk az érkezőknek a levendulákat, értékesítenénk azokat, emellett a helyi kézműves vállalkozók is bemutathatnák ott portékáikat. Sok tervem van a jövőre nézve, reménykedem abban, hogy meg fogom tudni őket valósítani.  

– Szabadidejében mivel foglalkozik?

– Ahogyan a munkám során, a szabadidőmben is szeretek valami hasznosat csinálni. Ha időnk engedi, családommal önkéntes munkát is vállalunk, hogy segítsük a rászorulókat. Emellett csatlakoztam a Tiszta Kárpátalja és a Pet Kupa mozgalmakhoz is, mert szeretném, ha tiszta és kellemes környezetben kirándulhatnánk. Tagja vagyok a Kárpátaljai Hazajáró Honismereti és Turista Egyletnek, akikkel felfedezzük hazánk rejtett kincseit. Akadt olyan alkalom, amikor én szerveztem és vezettem honismereti túrákat – nagyon izgalmas volt, hisz a jelentkezők 50%-a kárpátaljai magyar, 25%-a anyaországi magyar és 25%-a ruszin-hucul volt, a tájat pedig úgy kellett bemutatnom, hogy mindenki élvezni tudja a túrát. Emellett a Kárpátaljai Magyar Borászok Egyesületének is tagja vagyok. Egyik nagyobb megvalósításra váró álmom egy turisztikai kilátó építése az Ardai-hegy tetejére.

– Mit jelentenek önnek a munkái?

– Sokrétűen foglalkozom szinte mindennel, amivel csak kell. A gondnokságot hivatásként élem meg, úgy érzem, megtaláltam azt, amivel igazán foglalkozni szeretnék. A levendulatermesztés egy jó hobbi, amiben sok lehetőség van. Ez egyfajta szórakozás, szenvedély is. A különböző dolgok, amiket a szabadidőmben végzek, azért jók, mert kicsiny, ám hassznos építőköve lehetek társadalmunknak. Ez nekem fontos.

– Mi pedig további sok sikert kívánunk!

Kurmay Anita