Bemutatjuk Váradi Natáliát, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány vezetőjét - „A cselekedetek nélküli szavak nem érnek semmit”

A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány sokak számára ismerős megyénkben. Fennállásának több mint tíz éve alatt számtalan tehetséggondozó hétvégét, tehetségkutató versenyt, nyári táborokat, tudományos konferenciát szervezett. Ezeken sokezer gyermek csillogtathatta meg tudását, tehette le a biztos jövőjét jelentő alapköveket. A kezdetekről, az azóta eltelt időről, kihívásokról most Váradi Natáliát, az alapítvány irodaigazgatóját kérdeztük.

– Elsőként ismerjük meg a sokoldalú hölgyet.

– Bátyúban születtem, középiskolai tanulmányaimat is ott végeztem. Iskolai éveim alatt mindig azt hittem, hogy közgazdász leszek, vagy valami olyannal fogok foglalkozni, ami a matematikával kapcsolatos, mert azt nagyon szerettem. Időközben a tervek változtak, és érettségi után a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára felvételiztem angol nyelv, világirodalom és történelem szakra. Visszagondolva úgy érzem, ez életem ajándéka – itt nemcsak diplomát, de családot is kaptam. Több nyelven beszéltem, ennek eredményeként a tanulmányaim mellett titkári feladatokat is elláttam, majd pályázati referens lettem Vass Ilona irányítása alatt. Hozzá kell tennem, hogy a középiskolában a történelem nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, bár nagyon jó történelem tanárom volt, s abban, hogy én ma történész vagyok, nagyban hozzájárult Soós Kálmán egykori rektor, történelemtanár, aki megszerettette velem ezt a tárgyat. Nem szeretem a tétlenséget, ezért mindig vállaltam különböző feladatokat, tanítottam, fordítottam, pályázatokat írtam – próbáltam hasznosan élni az életem. A főiskola titkárságán Orosz Ildikó és Vass Ilona formálták munkásságomat, akiknek vezetése alatt megtanulhattam, hogy céljainkért mindig küzdeni kell. Ezt azóta is szem előtt tartom. A főiskola után a Debreceni Egyetem Bölcsésztudományi Karán történelemből szereztem meg doktori fokozatomat, emellett, hogy tudásomat még inkább gyarapítsam, több képzésen is részt vettem, például a Nyíregyházi Főiskolán közgazdaságtant, a Károli Gáspár Református Egyetemen magyart mint idegen nyelvet, az Ungvári Egyetemen nemzetközi kapcsolatokat tanultam, a Szent László Akadémián médiaképzésen vettem részt. Számomra fontos, hogy naprakész tudással vértezzem fel magam.

– Nemcsak főiskolásokat, de középiskolásokat is tanított. Milyen tapasztalatokat szerzett?

– Mint említettem, sosem szerettem tétlenül ülni, ezért korán belevetettem magam a munkába. Még főiskolai tanulmányaim alatt lehetőséget kaptam arra, hogy a Mezővári Középiskolában angol nyelvet tanítsak. Erre igent mondtam, azonban nem sok időt töltöttem ott. Amikor felajánlották a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban, hogy ott is angolt taníthatok, átmentem, s hat évet töltöttem a Vérke-parti tanintézményben. Közben megsokasodtak a főiskolai teendőim, elindult a Felnőttképzési Központ, melynek én lettem a vezetője, ezért úgy döntöttem, hogy felmondok a gimnáziumban, és teljes mértékben a felsőoktatási intézményben kapott feladataimra koncentrálok. A tanítás szempontjából, úgy gondolom, akkor lehet eredményes a munka, és akkor lehet megtalálni a tanulókkal a közös hangot, ha az ő szemszögükből nézzük a világot, az előttük álló feladatokat, problémákat – ez igaz középiskolában, de a felsőoktatásban is. Nekünk, tanároknak könnyebb az ő életszintjükhöz igazodni, mivel mi már átéltük azt a korszakot, amiben ők jelenleg benne vannak, így nekünk már van tapasztalatunk a fejlődésnek azon az útján, amelyen ők most haladnak. Szigorú, következetes tanárnak tartom magam, ha óra van, akkor az adott tananyagra koncentrálunk, de órán kívül bármilyen problémával fordulhatnak hozzám, mindenkit meghallgatok, segítek, amiben csak tudok.

– Hogyan képzeljük el a Felnőttképzési Központ munkáját?

– A központ 2004-ben azzal a céllal jött létre, hogy a munkaerőpiacon való boldogulást elősegítse a Kárpátalján élők számára. Az évek alatt több, különböző jellegű képzést valósítottunk meg – pincér-, méhész-, szakács-, média-, titkár-, turisztikai tanácsadó-, falusi vendéglátó-, idegenvezető stb. képzéseink voltak. Ezeken főleg gyakorlati órák valósultak meg, vagyis az elsajátítandó területet élesben is kipróbálhatták a jelentkezők. Majd az igények változásával nagy számú magyar mint idegen nyelv és ukrán mint idegen nyelv tanfolyamok indultak el Kárpátalja-szerte, melyeken többezer jelentkező vesz részt. Jelenleg főként nyelvtanfolyamok működnek, azonban továbbra is nyitottak vagyunk más képzések indítására is.

– Időközben megalakult a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány.

– 2011-ben indult el az alapítvány azzal a céllal, hogy az esélyegyenlőség nevében végezzen tehetséggondozói munkát. Létrehoztunk nyolc tehetségpontot a gyerekek szerteágazó tehetséggondozása céljából. Emellett két nyári táborral – Jankovics Mária Alkotótábor és Beregvidéki Népzenei és Néptánctábor – indultunk. Jelenleg tizenöt tehetségpontra bővültünk annak érdekében, hogy a gyerekek lakóhelyeikhez közelebb vigyük a központokat. Ezenkívül ma már tizenkét tábort, bentlakásos tehetséggondozó hétvégéket, tudományos konferenciákat, zongoraképzéseket, tehetségkutató versenyeket stb. valósítunk meg. A tehetség sokszínű és nagyon fontos, hogy minden gyermek megtalálja a számára megfelelő képzést.

– Hogyan látja, miért ilyen népszerűek a programjaik?

– A gyermekek érzik azt, ha valamit szívvel-lélekkel teszünk értük. Éppen ezért jönnek szívesen a meghirdetett programokra. Sokszor mondtam már: azzá válsz, amit teszel! Nagyon szeretném, ha egyfajta motiváló erő lennénk a gyermekek számára. Úgy gondolom, hogy sok kis ember, sok kis helyen, miközben sok kis dolgot tesz, megváltoztathatja az egész világot, csodákra képes Isten segítségével.

– Mennyire nehezítette a munkát az elmúlt időszak?

– Ha elég nemes a cél, a körülmények nem számítanak! Az elmúlt két és fél év nehézségei közepette is, hála Istennek, minden programot maradéktalanul meg tudtunk valósítani. Volt, hogy nem jelenléti formában, vagy nem abban az időpontban, amikorra eredetileg kitűztük, de minden programunkat megtartottuk. Nagyon fontos számunkra, hogy alapítványunk működjön, és a gyermekek tanulása biztosítva legyen.

– Mindezek mellett kutatói munkát is végez.

– Soós Kálmán mindig arra sarkalt, hogy a szülőföldünk történelmét kutassuk. Tanulmányaim alatt megjelent egy helytörténetet bemutató pályázat, és a tanár úr javaslatára az 1956-os forradalom kárpátaljai vonatkozásait dolgoztam fel, a helyi sajtó alapján. Ez a kutatómunka annyira megtetszett, hogy évfolyammunkámban és diplomamunkámban is ezzel foglalkoztam.

Visszaemlékezésekből, archívumi dokumentumokból építkeztem. Szerencsésnek mondhatom magam, hisz a doktori képzésem alatt is lehetőségem nyílt ebben a témában kutatni – nagy erőfeszítések árán jutottam be a levéltárba, ahol is további adatokhoz juthattam. Hamarosan pedig egy könyvem is megjelenik a témában.

– Munkáját az évek alatt számos elismeréssel díjazták. Melyik a legkedvesebb önnek?

– Minden elismerés nagy büszkeséggel tölt el – ilyen volt 2015-ben az Országos Tudományos Diákköri Tanács Elnöksége által megítélt Kiváló TDK Szervezői Díj, 2018-ban a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács által megítélt Tehetségek Szolgálatáért Egyéni Éves Díj, 2019-ben a Magyar Kormány által adományozott Magyar Arany Érdemkereszt, 2020-ban a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság által adományozott Arany János-érem, vagy 2021-ben a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Gulyás Gergely által adományozott Értékteremtő Közösségekért díj. Mind-mind nagy megtiszteltetés a számomra. Azonban mégis azt kell mondanom, hogy a legkedvesebb elismerés, amikor a gyermekek boldogok a programjainkon, amikor diákjaim eredményeket érnek el tudományos előre haladásuk során. Ezekhez semmi sem fogható!

– Mit jelent önnek a munkája?

– A családom után a munkám a legfontosabb számomra. Úgy érzem, hogy Jézus minden nap velem van, vezet a kijelölt utamon. Sokszor nem könnyű a kárpátaljai magyarság helyzete, de azt gondolom, jó döntést hoztam, amikor szülőföldemen maradtam. Célom, hogy továbbra is ezt a közösséget szolgáljam.

Kurmay Anita