A festészet évszázadok óta életünk része. Státusza változott az idők folyamán, és míg az ókorban kifejezetten lenézett szakma volt, addig a reneszánsz idejére presztízzsé vált a művészek támogatása. De éljünk bármilyen kort, a festészet nemcsak foglalkozásként, hanem hobbiként is remek célokat szolgál, s manapság, a rohanó hétköznapok sodrában különösen a nyugalom szigetét képezhetik.
A benei születésű Markó Veronika életének jelentős részét a festészet iránti szeretet teszi ki.
– Mit tudhatunk az ifjú hölgyről?
– Benében születtem, általános iskolai tanulmányaimat is ott végeztem, nagyon szerettem ott tanulni. Már gyermekkoromtól kezdve szeretek festeni, kézműveskedni, Tiszepéterfalván magánórákat vettem Gönczy Tivadar festőtől. Majd a kilencedik osztályt követően felvételiztem az Ungvári Művészeti és Közművelődési Koledzsbe – ott a zenei tagozaton tanultam tovább, többek között citerázni, zongorázni. A négyéves tanulmányaim után az egyetemi képzést is elvégeztem, időközben pedig a Mezővári Zeneiskolában oktattam.
– A zenei tanulmányai révén fellépéseken is részt vett. Hogyan érezte magát ezeken?
– A tanulmányi évekhez hozzátartozott, hogy a színpadon is megmutassuk magunkat. Többször léptem fel, magyar és ukrán nótákat énekeltem, citeráztam. Nagyon szerettem volna magyar embereknek magyar dalokat énekelni, ez pedig nem sokszor adatott meg, az ukrán énekeknél nem éreztem azt, hogy az az enyém lenne, idegen volt számomra.
– Milyen tapasztalatai lettek a tanítás során?
– Váriban három évet tanítottam 6-15 éves gyermekeket. Énekcsoportok, citeracsoportok voltak, magánórákon zongorára tanítottam a diákokat – nagyon szerettem azt a munkát. Azt tapasztaltam, hogy a gyerekekkel könnyű dolgozni, ha olyat tanítok nekik, ami megfogja őket, amit a magukénak éreznek. Úgy próbáltam őket motiválni, hogy énekeltem nekik, vagy bemutattam a festményeimet, hogy érezzék, ez egy izgalmas dolog, szeressék a művészeteket.
– Majd külföldön is szerencsét próbált.
– A tanítás után érdekes fordulatot vett az életem, Budapestre mentem dolgozni. Ott a kereskedelemben tevékenykedtem, szépségápolási termékeket árusítottam. Nem volt rossz munka, napi kapcsolatban lehettem emberekkel, de mégsem éreztem igazán a magaménak. Itthon azt éreztem, hogy ki kell mennem, ott azt, hogy haza kell jönnöm. Talán, ha nem utazom el, nem tapasztalom meg ezt az érzést. Kicsit ki kell lépnünk a komfortzónánkból, hogy rádöbbenhessünk, mi is az igazán fontos számunkra. 2020-ban jöttem haza, azóta azt érzem, hogy megérkeztem, itthon vagyok.
– Ma ismét oktat.
– Kaptam egy lehetőséget a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezettől, miszerint a nyári-őszi programjaikon kézműveskedést tanítsak a gyerekeknek. Papírmasékat, koszorúkat készítünk, a legutóbb pedig levendulából készítettünk gyönyörű termékeket. Ezek a programok a Perényi Kultúrkúriában zajlanak, melytől nem messze van a beregardói Hegyalja Levendulamező, ahová kivittük a látogatókat, megmutattuk nekik az ott lévő növényeket, majd a szedett virágokból készítettünk kézműves dolgokat. Büszkén mondhatom, nemcsak a gyerekek, de mi, felnőttek is nagyon élveztük a munkát.
– A festészet szeretete a mai napig megmaradt. Van-e kedvelt témája, amit szívesen papírra, vászonra vet?
– Minden festőnek van olyan témaköre, ami átível a munkáságán – a volt tanárom, Gönczy Tivadar például a Tiszát és annak környékét festi meg szívesen. Bennem ez még nem alakult ki, általában azt festem, amihez kedvem van, vagy ami abban a pillanatban megfog. Nagyon szeretek vászonra olajfestékkel festeni, szerintem így értékesebb, mint bármely más technikával. De szoktam akrillal dekorálni üvegre, fára – általában ajándékként készítek ilyen jellegű tárgyakat.
– A nagyközönségnek is megmutatta már a festményeit?
– Évekkel ezelőtt az egyik Turul Expón mutatta be új képeit a volt tanárom, aki ösztönzött arra, hogy én is tegyek így. Majd a következő években én is megjelentem ott az alkotásaimmal. Nagyon jól éreztem magam akkor. Terveim között szerepel, hogy egy galériában is megmutassam a képeket az érdeklődőknek.
– Mit jelent önnek a munkája?
– Úgy gondolom, hogy a művészet fény az éjszakában. Úgy érzem, hogy a helyemen vagyok, azt csinálom, amit szeretek. Minden egyes gyermek ennek a nagy lángnak egy kis szikrája. Ebben a sötét, háborús időkben, amikor a diákok is félnek, vinnünk kell egy kis fényt, szépséget az életükbe.
Kurmay Anita
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
A szankciós és politikai nyomás csökkenése az agresszor katonai ambícióinak növekedéséhez vezetett.
Az ukrán elnök jelezte, hogy ezt összekapcsolja a 90 milliárd eurós uniós hitel blokkolásának feloldásával.
A cél a társadalmi ellenállóképesség erősítése a növekvő geopolitikai feszültségek és a természeti katasztrófák közepette.
Az emésztés sebessége számos betegség kialakulására hatással lehet.
Az előzetes adatok szerint az SZBU drónjai öt, egyenként 20 ezer köbméter kapacitású nyersolajtartályt rongáltak meg.
A döntés hátterében elsősorban nem politikai, hanem nagyon is személyes és gazdasági okok állnak.
Ukrajna már 10 éves drónszállítási megállapodást írt alá három közel-keleti országgal.
A holland hatóságok elutasították Pavel Kriszevics orosz művész és korábbi politikai fogoly vízumkérelmét.
„Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem” – a Prédikátor könyvéből (11,6a) vett ige volt a mottója a csendesnapnak.
