Különleges falrajzok Sárga Erzsébettől - „Alkotás közben megszűnik körülöttem az idő”

Otthonunk az a hely, ahová megpihenni térünk, ahol egy fáradt nap végén letesszük terheinket. Elengedhetetlen, hogy kényelmesen, komfortosan érezzük magunkat. Ennek érdekében személyes tárgyakkal, fotókkal, különböző dekorációs elemekkel vesszük körbe magunkat. S akár falra festett rajzokat készíthetünk, készíttethetünk akár a magunk örömére, akár kisgyermekünk számára.

A Feketepatakon élő Sárga Erzsébet kezei közül igazi remekművek kerülnek ki. Láthattak már tőle Hupikék törpikék kompozíciót, a Frédi és Béni mese részletét, de a nagyobbaknak hagyományos magyaros mintával is dekorál. Vele beszélgettünk kezdetekről, kihívásokról.

– Hogyan alakult ki a rajzolás iránti szeretete?

– Már gyermekkoromban is nagyon szerettem rajzolni, s azt tervezgettem, hogy majd felnőtt fejjel is ezzel foglalkozom. Az iskola igazgatónője felfigyelt tehetségemre, ő volt az a személy, aki motivált. A 9. osztály befejezését követően felvételiztem az ungvári Kárpátaljai Művészeti Főiskola képzőművészeti szakára, melyet sikeresen be is fejeztem. A főiskola után szerettem volna még tovább fejleszteni tudásomat, így beiratkoztam az Ungvári Művészeti Akadémiára, levelező képzésre. Egy ideig belekóstolhattam a tanári szakmába is, hiszen a Verbőci Középiskolában rajzot oktathattam a kicsiknek. Ma pedig különböző rajzok, figurák falra festésével foglalkozom. Nagy ajándék számomra, hogy azon a területen dolgozhatom, amelyet igazán szeretek.

– Mi vezérelte a falrajzok irányába?

– Úgy gondolom, hogy egy jó ötlet megszületésének alapja a család. Férjemmel otthonfelújításba kezdtünk, sokat gondolkodtunk a különböző helyiségek dekorálásán, a gyerekszoba színein. Elhatároztam, hogy én is szeretnék valamit adni a kisfiamnak, és mivel nagyon szereti a Hupikék törpikéket, megfestettem neki a mesefigurákat. Így készült az első falra festett rajzom.

– Mely témák a legkedveltebbek?

– Általában a virágmintás rajzok kérik. Ám ahol egy vagy akár több gyermek is van, igénylik a különböző rajzfilm figurák falra festését. A Mickey egértől megkezdve Frédi és Bénin át a különböző nonfiguratív mintákig széles a skála, igyekszem tudásom legjavával teljesíteni a megrendelő kéréseit. Közösségi oldalamra pedig feltöltöm az elkészült munkáimat, hogy mások is inspirálódhassanak belőle.

– Mint minden tevékenységben, itt is szükséges az önfejlesztés.

– A jó pap is holtig tanul, szokták mondani. Ebben a szakmában is így van ez. Mindig jön valami új, valami érdekesebb módja, könnyebb technikája a festészetnek. Az internet világa pedig nagy segítséget nyújt a folytonos fejlődéshez, tanuláshoz. Nagyon fontos azonban, hogy higgyünk magunkban, higgyük el, hogy képesek vagyunk elérni céljainkat.

– Milyen érzései vannak, amikor alkot?

– Rajzolás közben a világ mintha megszűnne létezni körülöttem. Csak én, a papírlap (vászon, fal) meg a ceruza. Alkotás közben zenét is szoktam hallgatni, ez ellazít és egyben segít koncentrálni. Amikor rajzolok, nem érzékelem az idő múlását, sem azt, ami körülöttem történik. Engem magával ragad a pillanat, és ez egy nagyon csodálatos érzés.

– Nemhiába mondják, hogy a művészetnek stresszoldó hatása is van.

– Így igaz, a művészeti terápia, így a rajzolás lényege is az, hogy nem kell érzelmeinket szavakba önteni. Sokszor nehezünkre esik beszélni arról, ami épp bennünk zajlik, ezért is hasznos, ha ezeket inkább más formában adjuk ki magunkból, talán éppen rajzolással. A rajzoláshoz nem kell sok minden, ezért is egyszerű ez a fajta tevékenység az érzelmek, gondolatok, emlékek kifejezésére, feldolgozására. Egyben büszkeséggel tölthet el, mikor kezeink között megszületik valami új és egyedi alkotás.

– Milyen tervekkel vág neki az évnek?

– A jövőben is szeretnék hódolni a szenvedélyemnek. Emellett szeretnék visszamenni az iskolába dolgozni, szeretném továbbadni a gyerekeknek azt, amit én megtanultam a festészetről. Terveim közt szerepel a továbbiakban egy rajzszakkör elindítása, ahol a gyerekek még jobban elmélyülnének  ezen művészeti ágazat rejtelmeibe. Itt megtanítanám őket a színek használatára, a különböző rajzolási technikákra, s mindazonáltal a remélhetőleg bennük rejlő „művész” kibontakoztatására.

Kurmay Anita