A hasi zsírt ezért nehéz eltüntetni

Fenék, csípő, combok, has - kritikus területek, ha hízásról van szó. Utóbbi testrészünkön azonban nemcsak hogy zavaróak a zsírpárnák, de az egészségünket is komolyan veszélyeztetik.

A hastájék azért speciális területe az elhízásnak, mert itt kétféle zsírtípus található meg: az egyik a szubkután zsírszövet, amely az egész test területén fellelhető, míg a másik típus a zsigeri, más néven viszcerális, vagyis hasűrön belüli - írja a Házipatika.com.

A viszcerális zsírszövet a férfiaknál a teljes zsírmennyiség 20 százalékát, nőknél 6 százalékát teszi ki. A viszcerális zsírok a bőr alatti zsírhoz hasonlóan minden ember testében megtalálhatók, és fontos funkciójuk van: beborítják a szívet, a májat, a veséket és a hasnyálmirigyet, így védve a szerveket a külső behatásoktól. Baj akkor van, ha túl sok van belőlük.

A méret a lényeg

"Nem mindegy, hogy a szerveinket körülvevő, átszövő zsírréteg mekkora, hiszen a zsigeri zsír az anyagcsere működésében részt vevő szabályozó anyagokat, például gyulladási faktorokat és hormonszerű anyagokat termel, és kihat bizonyos stresszhormonok termelődésére is" - mondja Schlaffer-Szilágyi Nóra, a Sportkontroll dietetikus szakértője. Ha nagyobb zsírréget halmozunk fel, a felszabadított molekulák koncentrációja is megugrik, és a szervezetben felborul a gyulladáskeltő és -csökkentő folyamatok kényes egyensúlya. Ezáltal megnő a "károsanyag-kibocsátás", így fokozódik az esély a negatív következményekre.

A zsíros pocak növeli olyan betegségek kockázatát, mint a szívroham, a stroke, a magas vérnyomás, a rák, a cukorbetegség, a csontritkulás, a zsírmáj, de említhetnénk a depressziót és a demenciát is. Ha nem is számíthatunk ezek azonnali kialakulására, abban biztosak lehetünk, hogy a zsírpárna a koleszterinszintünkre, a vércukorszintünkre és az inzulinháztartásunkra is rövid időn belül hatással lesz.

A viszcerális elhízás veszélyeinek egyik lehetséges magyarázata a lipotoxicitás: a szubkután zsírokkal ellentétben a viszcerális zsírsejtek anyagcsere-termékeiket közvetlenül a véráramba bocsátják, így megemelkedik a vérben, majd a májban, illetve más szervekben a szabad zsírsavak koncentrációja. A tápanyagfelesleg raktározása és az ennek következtében kialakuló tartós zsírsavtúltengés viszont károsítja a sejtek működését. Normál körülmények között a zsírsavszint tápanyaghiánykor, éhezésben emelkedik meg, mert a szervezetnek energiaforrásként szüksége van a zsírsavakra. Ezzel szemben elhízásban a zsírdepó túlzott felhalmozódása a zsírsavszint tartós és szükségtelen emelkedésével jár, aminek kiemelkedő szerepe van az inzulinrezisztencia kialakulásában. Ez szervi diszfunkciót eredményezhet, és így zavart szenvedhet az inzulin- és vércukorháztartás, valamint a koleszterin-anyagcsere, ami hosszú távon veszélyezteti a szív- és keringési rendszerünk egészségét - figyelmeztet Schlaffer-Szilágyi Nóra.

A klinikai megfigyelések és a kutatási eredmények egyeznek abban, hogy a túlzott mennyiségű hasi zsír a szív- és érrendszeri betegségek egyik fő oka. Jó hír azonban, hogy tudatossággal és odafigyeléssel a hasi zsírpárnáktól meg lehet szabadulni, méghozzá egyszerűbben, mint a bőr alatt felhalmozottaktól.

Vékony kövérek

"A hasi típusú, más néven alma vagy android elhízás régebben főleg a férfiakra, a csípőtáji, körte vagy ginoid elhízás pedig főleg a nőkre volt jellemző" - magyarázta dietetikus szakértő. Manapság viszont a nők között is gyakori a hasi elhízás. Sőt azok is veszélyeztetettek lehetnek, akiknek láthatóan nincsen súlyfeleslegük. Biztosan hallottuk már a "skinny fat" kifejezést: ezt olyan vékony emberekre mondják, akik láthatólag nem elhízottak, testük mégis zsíros, nem pedig izmos. Az ő testzsírszázalékuk a normál tartomány felső határára esik, sőt azt meg is haladhatja. A zsírszövet eloszlása az ő esetükben nem egyenletes, az izomszövet mennyisége pedig sokszor az elvárt tartomány alsó határán mozog, vagy az alatt marad, így hiába a normál testtömeg, a szövetek aránya nem megfelelő.

Nem mindig látszik

Ha tükörbe nézve látványos pocakkal találkozunk, akkor nagy eséllyel érintettek vagyunk a zsigeri elhízásban. Ha viszont nem ítéljük annyira vészesnek a helyzet, akkor is érdemes kiderítenünk, hogy mi a helyzet "odabent", mennyire vagyunk veszélyeztetettek.

A BMI (testtömeg-index) az egyik legismertebb számítási képlet, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy normális-e a testtömegünk. Nem árt azonban tudni, hogy az így kapott értékből nem derül ki, hogy érint-e minket a hasi elhízás.

Sokkal hasznosabb módszer, ha meghatározzuk a derék-csípő arányt. Ezt a következőképpen végezzük: mérjük meg a köldöknél körben a haskörfogatunkat, majd a csípő legszélesebb pontján, a csípőcsontoknál szintén mérjük meg a körfogatot. Ezután a derék centiméterben kapott méretét osszuk el a csípőnél centiméterben mért értékkel.

A kapott értéket a következőképp értelmezzük: férfiak esetében a 0,9-nél alacsonyabb érték szerint kicsi az esély a szív- és érrendszeri megbetegedésekre. 0,9−0,99 között közepes, 1 vagy ennél magasabb szám esetén nagy a rizikójuk a kardiovaszkuláris problémáknak. A nőknél 0,8 alatt kicsi, 0,8−0,89 között közepes, 0,9-től pedig nagy az esély a betegségre.

A zsigeri zsírokat InBody készülékkel is tudjuk mérni - ez általában dietetikusoknál, anyagcserével foglalkozó orvosok rendelőjében, sportorvosi centrumokban, sokszor szűrőkamionokban is fellelhető. A készülék a bioimpedencia elvén működik, és néhány perc alatt képes feltérképezni testünk összetételét. A testsúlyon túl megmutatja a zsír-izom arányt, az anyagcserét és a zsigeri zsír mennyiségét is.

A zsigeri zsír mennyiségének mérésére a legpontosabb módszer egyébként a CT vagy az MR alkalmazása, de ezeket a drága berendezéseket szinte soha sem indokolt ilyen mérésekre használni a hétköznapi életben.

Figyeljünk a jelekre!

Életmódunk nagyban meghatározza a hasi zsírrétegünk méretét, hiszen a zsírban és a finomított szénhidrátban, cukorban, feldolgozott élelmiszerekben bővelkedő táplálkozás, a túlzott stressz, a rengeteg ülőmunka, a kevés testmozgás, az alváshiány mind kedveznek a hasi zsírpárnák kialakulásának.

Az olyan anyagcsere-problémák, mint az inzulinrezisztencia és a cukorbetegség jellemzően összekapcsolódnak a hasi jellegű hízással. Ismerjük fel a jeleket, és tegyünk mielőbb azért, hogy kezeljük őket! És hogy melyek a jelek? Édes ételek iránti fokozott vágy, hirtelen ránk törő farkaséhség, megnövekedett étvágy, étkezés után hirtelen álmosság, ingerlékenység, hasi hízás, fáradékonyság, koncentrációs zavar, rossz közérzet. Ha ráadásul cukorbeteg is van a családban, akkor különösen javasolt az odafigyelés.

"Fontos tudni, hogy az anyagcsere-működésünk pilléreit a felmenőinktől örököljük. Édesanyánk táplálkozása révén már az anyaméhben megkapjuk a 'mintát', amelyet aztán életünk során tovább viszünk, és amely a későbbiekben befolyásolja az anyagcserénket. Épp ezért lényeges, hogy a leendő kismamák már a babavárás előtt számolják fel a felesleges zsigeri zsírszöveteiket, kezeltessék esetleges inzulinrezisztenciájukat, majd a várandósság alatt (is) odafigyeléssel táplálkozzanak, hogy jó "mintát" adhassanak át gyermeküknek" - javasolja Schlaffer-Szilágyi Nóra.

Egy másik lényeges tényező a mikrobiom minősége és egyensúlya. A mikrobiom a testünkben megtalálható bacilusok, vírusok, gombák "közössége", amely nagyban befolyásolja a testünk működését. Ha ezek egyensúlya megbomlik, például egészségtelen étkezés, alváshiány, fokozott stressz, betegség, antibiotikum-szedés miatt, akkor az hatással lesz az egészségünkre és testünk működésére.

A legújabb kutatások szerint a mikrobiom kapcsolatba hozható a gyulladásos bélbetegségekkel, bizonyos daganattípusokkal és az elhízással is - magyarázza a dietetikus. Vagyis ha a mikrobiomunk nem működik megfelelően, gyengül az immunrendszerünk, felborul az anyagcserénk, gyulladásos panaszaink lehetnek, inzulinrezisztenciát is tapasztalhatunk - ezek pedig mind hozzájárulhatnak a hasi elhízáshoz.

A nők esetében az öregedés is eredményezhet hasi hízást. Az életkor előrehaladtával csökken az izomtömeg, míg a zsírtömeg növekszik. Ezenkívül az ösztrogénszint csökkenése is hatással van a testen belüli zsíreloszlásra.