Más volt ez a május éjszaka, mint máskor. Míg békeidőben az éjjeli szerenád, idén a légiriadót jelző sziréna hangja törte meg a csendet. Májusfát sem igazán volt, aki állítson a lányos házak kapujába. Ahol a közösségi tereken mégis feldíszített fa díszelgett, ott az asszonyok, a gyerekek állították azt, hogy legalább ily módon megőrizzék ezt a szép tavaszi népszokást.
A még élő hagyományaink megtartásának céljával tartotta a május elsejét megelőző foglalkozását a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet is. Április 29-én májusfát állítottak és kézműves foglalkozást tartottak a Nagyberegi Tájházban, amelyre ezúttal a helyi iskola növendékei érkeztek, igencsak szép számban.
A résztvevőket Gál Adél programfelelős köszöntötte, aki ezúttal nem a szokás szóbeli felelevenítését választotta, hanem a gyerekek feladatot kaptak: az udvaron elrejtett cetlikre írt mondattöredékeket kellett megtalálniuk és beírniuk a tornácra kiragasztott szövegbe, így ismerték meg a májusfaállítás hagyományát.
Megtudták, hogy vidékünkön, az egész magyar nyelvterületen, de Európa-szerte szokás volt, hogy május elseje éjszakáján a lányok háza elé színes szalagokkal, virágcsokorral, esetleg ajándékokkal díszített májusfát állítottak. A legények éjszaka vágták ki az erdőben a fát és hajnalra állították fel a helyi szokásoknak megfelelően: vagy minden lányos ház elé együttesen, vagy mindenki a saját szerelmének háza elé. A fát titokban, az éj leple alatt vitték a házhoz. A fa dísze, formája, fajtája és nagysága az udvarlási szándék komolyságának egyik jelképe volt. A felállított májusfát több napig le sem bontották. Egyes helyeken csak pünkösdkor szedték le azt, illetve ezen az ünnepen májusfa-megmászási versenyt is szerveztek a legények.
A hatalmas fák felállítása igazi erőpróbát is jelentett. Ráadásul mindezt csendesen, a ház népének felzavarása nélkül kellett tenni. Az is előfordult, hogy a legények megpróbálták egymás májusfáját ellopni, így viccelődve vagy nehezítve a másik dolgát. Egyes településeken szokás volt, hogy szerenádot is adtak a lánynak, aki meghallva a muzsikát, egy szál gyufát, vagy gyertyát gyújtott az ablakban, jelezve, hogy elfogadja az éjjelizenét, majd borral kínálta az ifjakat.
Bár napjainkban már egyre kevesebb helyen állítanak májusfát, inkább májuskosarakat visznek a leányzóknak, ám a tájház munkatársai arra törekednek, hogy ne maradjon ki a mai fiatalság életéből sem ennek a szép szokásnak az élménye. A résztvevők nagy lelkesedéssel díszítették a májfát, amelyet a kapura erősítettek, s amely emlékeztette a helyi és átutazó férfiakat is, hogy ne feledkezzenek meg e hagyomány ápolásáról.
A májusfaállítást követően aztán minden résztvevő kedvére választhatott a kézműves foglalkozások és játékok közül. Volt, aki makramé-kulcstartót készített, mások meg nemeztulipánt, amivel anyák napja alkalmából az édesanyjukat lephették meg. Sokan kipróbálták azokat a fából készült népi játékokat is, amivel itt szeretettel ismertetik meg a gyerekeket. Örömmel tölti el az ember szívét, amikor látja, mennyire élvezi a komputerek, okostelefonok világában felnövekvő generáció is a diótörést, a csigahúzást, a célbadobást, a szekerezést, a gólyalábazást stb.
És persze ez alkalommal sem maradhatott el a közös uzsonnázás: Olasz Piroska, a tájház nagyszerű szakácsa ezúttal csörögefánkkal kedveskedett a gyerekeknek, amit ők igencsak nagy élvezettel fogyasztottak el.
A program a Csoóri Sándor Alap támogatásával valósult meg.
Kovács Erzsébet
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
