Ungvári körkép – a piacokon kevés a vásárló - Bőséges választék, mérsékelt árak

Kárpátinfo hetilap

2026. 02. 26. – 15:15 / Gazdaság

Meglehet, a megyeszékhely elárusítóhelyein a vásárlók az átlagosnál valamivel drágábban jutnak hozzá a legfontosabb konyhai alapanyagokhoz és gyümölcsfélékhez, ám az általános tendencia ugyanaz: a piacokat itt is egyre kevesebben keresik fel. A legtöbben inkább a szupermarketek standjainak kínálatából válogatnak. Mindent egy helyről – leginkább ez a szemlélet az uralkodó.

- Ez valós helyzet. Ismeretségi körömben viszont szép számban akadnak olyanok is, akik továbbra is ragaszkodnak a közelben megtermelt zöldség- és gyümölcsfélékhez, mivel számukra nem közömbös, hogy a keresett árucikk milyen messziről került hozzánk – vallja Kovács Árpád őstermelő, Ung-vidéki falugazdász. – Miközben telefonon beszélgetünk, a Bilocska melletti piacon kínálom a portékámat, a gyümölcsösünkben található különböző almafajták termését. Ismét örömmel nyugtázom, hogy az érdeklődők körében sok a visszatérő vásárló. Ugyanerről számoltak be az imént a szomszédos pultok mellett álló asszonyok is.

- Valóban drágább az élet Ungváron?

- Ez talán mindig is így volt. Lássuk be, hogy a kistermelőnek is meg kell élnie valamiből. Bizony a beutazás sem olcsó manapság, s az előkészületek, valamint az itt töltött idő is pénzbe kerül. Amúgy pedig a krumpli kilója jelenleg 15-20 hrivnyába, a sárgarépa, a hagyma és a cékla egységesen 30 hrivnyába, a káposzta 15-20 hrivnyába kerül, egy csomó petrezselyemzöldért 10 hrivnyát, míg egy adag leveszöldségért 40 hrivnyát kérnek. Az áttelelő, tehát az új fejeskáposzta kilója 80-100 hrivnyát kóstál, a karalábé darabja pedig 20 hrivnyát. Jómagam az alma kilóját, minőségtől és nagyságtól függően, 30-40 hrivnyáért adom. Mint a felsorolásból kitűnik, errefelé is mérsékeltek az árak, persze aki az importból származó brokkolira vagy karfiolra vágyik, annak mélyebben a zsebébe kell nyúlnia, mivel ezek kilója meghaladja a 200 hrivnyát.

- Milyen a termesztési kedv az ottani gazdálkodók körében?

- Hogy az immár klasszikussá vált kisregény, a Sátán fattya szerzőjét, Nagy Zoltán Mihályt idézzem: „élni kell, élni muszáj”. A háború ötödik évébe lépve is mindenütt ezt tapasztalom. Az itthon maradottak minden egyes parcellát igyekeznek művelésbe vonni, kihasználva a fóliaházak nyújtotta előnyöket. A hajtatóközegben errefelé is kikelt és szépen fejlődik a hónapos retek. Ismeretségi körömben többen a fűtött hajtatásra álltak rá. Itt, a fedett térben elsősorban uborka terem majd, de akad olyan gazda is, aki kettéválasztotta a fóliaházat, s a másik oldalba paradicsompalántát helyezett ki. Természetesen javában készülnek a tavaszra a szántóföldi növénytermesztők is. Jó termésre van kilátás, hisz errefelé bőséges csapadék hullott a tél folyamán.

- Ők mely kultúrákat favorizálják?

- Mivel a háztájiban jelentősen lecsökkent a szarvasmarha-állomány, zabot kevesen vetnek, helyette inkább a tavaszi árpát részesítik előnybe. Kerül a talajba némi napraforgó is, de főként kukorica a menő.

- Pedig az utóbbinak a felvásárlási ára a mélyponthoz közelít.

- Mindezt tényként fogadjuk el. És mégis: legfontosabb takarmánynövényünk egész évben felhasználható, akár a hízójószág, akár a tojóállomány etetésére, vagy a fiatal baromfi felnevelésére. Ezért is ragaszkodnak hozzá a Latorca mentén elterülő falvakban élő földművesek. Akik emellett újburgonyával és csemegekukoricával is bővítik majd a piaci kínálatot. Persze az utóbbiak esetében ne gondoljunk többhektáros parcellákra, többnyire fél, legfeljebb egy hektár megművelését vállalják be sorstársaim, hisz köztudott, hogy minden ráfordítást nekik kell megfinanszírozniuk. A tartalékok viszont már jelentős mértékben kimerültek.

Eszenyi Gábor