Új utakon a fóliasátras zöldségtermesztésben, avagy megoldások a talajproblémákra (4.)

Cikksorozatunk előző részében az olvasóink számára bemutattuk, hogy „a talajban, de mégis védetten” oltási technológia milyen kiváló pozitív tulajdonságokat rejt magában. A folytatásban pedig az oltási technológia rejtelmeibe szeretnénk „elkalauzolni” olvasónkat, vagyis közelebbről megismertetni az oltási technikák gyakorlati elemeit.

Az alábbiakban részletesen ismertetném a hajtatott zöldségfélék oltási folyamatát, különös tekintettel a leggyakrabban oltott fajokra, mint a paradicsom, paprika és uborka. Ezeket a növényeket gyakran oltják annak érdekében, hogy ellenállóbbak legyenek a talajból fertőző betegségekkel szemben, és jobban tűrjék a hajtatás speciális körülményeit.

Az alany és nemes növény kiválasztása az oltás első lépése, vagyis az alany (gyökérzetet adó növény) és a nemes (termést adó rész) kiválasztása. A fő célunk az, hogy az alany olyan fajta legyen, amely erőteljes gyökérzettel, jó tápanyag-felvételi képességgel és betegségekkel szembeni ellenállósággal rendelkezik. Például a paradicsom esetében az alany lehet Solanum habrochaites vagy egyéb rezisztens hibrid, a paprika esetében alanyként használják a Capsicum chinense vagy speciális hibridjeit, míg az uborkánál gyakori alany még a Cucurbita maxima x Cucurbita moschata alanyon túl a Lagenaria siceraria (csíkos tök), illetve a hibrid tökalanyok.

A magvetés időzítésénél nagyon fontos, hogy az alany és nemes palánták növekedési fázisa összehangolt legyen, mire az oltás sorra kerül. Az alanyt általában 2–5 nappal korábban vetik, mert erőteljesebben fejlődik. A cél, hogy az oltás idejére a szárvastagságuk megegyezzen, kb. 2 mm körül legyen. Amikor a palánták 2–4 lombleveles állapotban vannak, olyankor megkezdhető az oltás. A palántákat előző este alaposan be kell öntözni, hogy a növények szövetei feszesek legyenek, és könnyebb legyen a vágás.

Többféle oltási módszer ismeretes. Technikai szempontból fontos a megfelelő oltási módszer kiválasztása. A módszer a növény típusától és a technológiától függ. A leggyakoribb oltási módok a következők:

a) Fejoltás (vágott oltás). A nemest ferdén levágják a talajszint fölött. Az alanyt ugyanilyen szögben lemetszik. A két részt speciális szilikon vagy műanyag klipszekkel illesztik össze. Ez a módszer gyakori paradicsomnál és paprikánál.

b) Ék- vagy nyeregoltás (uborkánál gyakori). Az alanyra „V” alakú bevágást ejtenek. A nemes alsó részét ék alakban faragják. A két részt összeillesztik és klipsszel rögzítik.

c) Cseppentéses (hipokotil) oltás. Professzionális technológia gépi környezetben, pl. robotoltással, ipari szinten.

Az oltást követően a növények rendkívül érzékenyek. Ilyenkor speciális utónevelő kamrába helyezik őket, ahol a következő körülményeket biztosítják: hőmérséklet: 22–28 °C; páratartalom: 90–95%; fény: az első 1–2 napban csökkentett megvilágítás vagy sötét; szellőzés: fokozatosan „aprajával” kell növelni.

A védelmet biztosító szerkezetek (kamrák) lehetnek kis méretű fóliaalagút-rendszerek, mini üvegházak, vagy akár árnyékoló hálóval kombinált, mobil kamrák (inkubátorok). A termesztés során a vízellátás precíz szabályozása is kulcsfontosságú, mivel az alany gyökérzete gyakran más vízigényt mutat, mint az eredeti nemes fajta. Ezért ajánlott rendszeres öntözést alkalmazni, amely napi szinten kis mennyiségben, célzottan biztosítja a vizet és a tápanyagot. Az oltott növények később is igényelnek bizonyos odafigyelést, például rendszeres tápanyag-visszapótlást, mivel gyorsabb növekedésük miatt hamarabb kimeríthetik a talaj készleteit. A helyes növénytáplálás és a kórokozóktól való védelem minimalizálja a hozamcsökkenést, és fenntarthatóbb termelést eredményez. Ezeknek az igényeknek a biztosítása nélkülözhetetlen annak érdekében, hogy megfelelő foganási arányt érjünk el. A forradási idő általában 5–7 nap, utána lassan edzeni kell a palántákat a normál körülményekhez.

Miután az oltás forradása teljes, a palántákat fokozatosan akklimatizálják, majd végleges helyükre ültetik őket. Például: fóliasátorba, üvegházba, talajba vagy talaj nélküli közegbe. Fontos, hogy az oltási hely sose kerüljön a talajba (ne legyen beásva), mert ez veszélyezteti a forradást! Előnyök az oltott palántáknál, hogy nagyobb ellenálló képesség alakul ki a talajlakó gombákkal (pl. Fusarium, Verticillium, Phytium stb.) szemben, jobb lesz a növények stressz tűrő képessége, különösen hőingadozás és vízhiány esetén, erőteljesebb növekedés, egyenletesebb terméshozam várható, valamint a vegyszerhasználat is jóval kevesebb a hagyományos termesztési módokhoz képest, így fenntarthatóbb termesztés realizálható.
Cikksorozatunkat folytatjuk.

Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika Megyei J. A. munkatársa

Kapcsolódó cikkek:

• Új utakon a fóliasátras zöldségtermesztésben, avagy megoldások a talajproblémákra (3.)
• Új utakon a fóliasátras zöldségtermesztésben, avagy megoldások a talajproblémákra (2.)
• Új utakon a fóliasátras zöldségtermesztésben, avagy megoldások a talajproblémákra (1.)

---

Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat! Értesüljön időben a legfontosabb ukrajnai és kárpátaljai hírekről! Kövessen minket Facebookon, Instagramon, Twitteren  vagy iratkozzon fel Google News csatornánkra!