Beregvidéken a befejeződéséhez közeledik a kukorica betakarítása. No, erre a mondatra valószínűleg a laikus olvasó is felkapja a fejét! Mind ennek nem november végén, legkésőbb december elején már meg kellett volna történnie? – kérdezhetnék kellő óvatossággal.
- Hogy mikor is kerülhet sor egy-egy kukoricatábla levágására, azt több körülmény is befolyásolja – mondja id. Karafa András beregardói gazda. – Nálunk például fontos szempont, hogy legyen olyan kereskedő, aki a betakarított mennyiséget a megfelelő árban megvásárolja. Ehhez persze az kell, hogy a szemek nedvességtartalma az elvárt szinten, vagy az alatt legyen. Nekünk mindezeket az elvárásokat az elmúlt évben sikerült teljesíteni, így az ősz utolsó napjaiban már a kukoricatáblák szántásához is hozzákezdhettünk.
- Másoknak viszont ez nem sikerült.
- Ennek is számos oka lehet – magyarázza beszélgetőpartnerem. – Nyilvánvaló, hogy a napraforgó, vagy a szója kombájnolása elsőbbséget élvez a tengerivel szemben. És miközben gazdatársaim ezekkel a teendőkkel voltak elfoglalva, beköszpntött az esős időszak. Figyelembe kell venni azt is, hogy az őszi hónapok mindig is feszített tempót diktálnak a gazdálkodóknak. Miközben zajlik a beérett termény levágása és raktárra hordása, aközben a földművesek a talajelőkészítésről, valamint az őszi kalászosok vetéséről sem feledkezhetnek meg.
- A betakarítás elhúzódásában mindenképpen közrejátszott az, hogy a szemek nedvességtartalma több fajtánál még október végén is olyan magas értéket mutatott, ami a biztonságos tárolást veszélyeztette – veszi át a szót a szomszédos táblákon gazdálkodó Illyés Béla. – Márpedig a szárítási költségeket azért nem vállalhatták be a termelők, mivel a kukorica felvásárlási ára a betakarítási szezon elején kínált kilogrammonkénti 9-10 hrivnya helyett fokozatosan a felére, 5-6 hrivnyára csökkent. Ez pedig jószerivel a befektetési költségeket sem fedezi. S hogy mit hoz a jövő? Az agrárszakemberek szerint exportkilátásaink a következő néhány hónapot tekintve nem a legkedvezőbbek, hisz a világ jelentős részén az imént említett alacsony áron veszik-adják a gabonát, s a legtöbb ország bőséges tartalékkal rendelkezik. Afrikába ugyan szállíthatnánk, ám az elszámolás ebben az esetben igencsak bizonytalan.
- Február második felébe léptünk: mi fog történni a lábon álló kukoricatáblákkal?
- Végül is az utóbbi évtizedben többször előfordult már, hogy a tengeri levágása elhúzódott – vélekedik Tóth János, bégányi gazda. – Nyilvánvaló, hogy ilyenkor sok mindennek ki van téve a lábon álló termés. Illetéktelenek törhetik le a csövek egy részét, és a vadkár is komoly méreteket ölthet, hisz mindaz őzek, mind a vaddisznók előszeretettel keresik fel ezeket a parcellákat. Sokan mondják, hogy végül is mindez még belefér. Ám az is egyértelmű, hogy a levágott csöveknek, a lemorzsolt szemeknek mihamarabb fedett helyre kell kerülniük, hogy még a tavasz beköszönte előtt a táblák tulajdonosai fel tudják szántani ezeket a részeket is. Ne feledjük, hogy a lehullott csapadék megtartása most az egyik legfontosabb feladat, márpedig mind az eső, mind a hólé a felforgatott talajon sokkal intenzívebben elszivárog a mélyebb rétegekbe, mint a nem bolygatott parcellák.
Eszenyi Gábor
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
