Szőlőtermesztés és borászat – 2023: Kihívások és válaszok

Nincs könnyű évjárat, állapíthatjuk meg rezignáltan a mostani szőlőtermesztési idény végén. Míg tavaly a rendkívüli nyári aszály adta fel a leckét a gazdáknak, idén a csapadékos időjárás miatt kellett nagyon résen lenniük. Hisz ilyenkor intenzíven támadnak a szőlő legveszélyesebb betegségei. Amelyek néhány nap alatt elvihetik a termés jelentős részét. Mi ilyenkor a megoldás? Erről faggattuk Barkaszi Ferenc falugazdászt, okleveles agrármérnököt, aki a Bégányi-hegyen maga is gondoz egy mintaszerűen karbantartott szőlőtáblát. 

– Összességében hogyan alakult a kárpátaljai szőlőtermesztők számára az idei esztendő?

– A 2023-as esztendő az eddig megszokottnál csapadékosabb volt, ami kedvezett a gombás megbetegedések terjedésének, különösen az elvirágzást követő időszakban. A virágzásig különösebb védekezésre nem volt szükség a megszokotthoz képest, de utána a bogyónövekedés és -érés teljes időszakában erős volt a fertőzési nyomás. Egyszerre kellett védekezni a peronoszpóra, a lisztharmat, a feketerothadás és más gombás fertőzések ellen, ami csak a legmodernebb felszívódó hatású szerek bevetésével és pontos időzítésével lehetett eredményes. Ezúttal is hangsúlyoznám a nem rutinszerű, hanem az átgondolt, okszerű és idejében történő védekezés fontosságát.

– Mely betegségek támadtak idén leginkább: lisztharmat, peronoszpóra, fekete rothadás vagy valami egyéb? Az utóbbi 8-6 évben megfigyelhető-e valamilyen markánsabb, szinte állandósulónak látszó tendencia ebben a vonatkozásban?

– A szőlő legfontosabb betegsége továbbra is a lisztharmat, ezért az egész éves védekezést a lisztharmat elleni készítményekre kell építeni elsősorban, melyeket a virágzástól a peronoszpóra, a feketerothadás és szürkerothadás elleni szerekkel kell kombinálni. Meglátásom szerint sokan túl hamar álltak le a védekezésekkel és az érés előtt totálisan elvitte a peronoszpóra a teljes fiatal lombozatot, pont azt, ami a leginkább termeli a cukrot. Ezen kívül a késői lisztharmat és a szürkerothadás is sok kárt okozott. Voltak olyan ültetvények, melyek napok alatt mentek tönkre: fájdalom, már az érés időszakában. Egy-két permetezést ugyan megspórolt a gazda, de közben elvesztette a teljes termését.  

– Az Ukrajnában beszerezhető növényvédelmi szerek eléggé hatékonynak bizonyultak? Vagy kell-e valamennyire biztonságosabb megoldást keresni?

– A tapasztalatom szerint az ukrán nagy kiszerelésű, úgymond nem házikert tulajdonosoknak szánt „profi” szerek általában nem rosszabbak, mint amit Magyarországról lehet beszerezni, és nem mellesleg, jelentősen olcsóbbak. A problémát inkább a helytelen adagolás, az időzítés és a helytelen szerválasztás okozza.

– A fehér vagy a kékszőlő fajták számára volt inkább kedvező az idei évjárat?

– A hűvösebb, csapadékosabb évjárat jobban kedvez a korábban érő fehérbort adó fajtáknak, különösen az illatosoknak. A kékszőlő jó beéréséhez mindig több melegre és napfényre van szükség. A 2023-as évjárat közepesnek mondható mind a fehér, mind a kékszőlőkre nézve. A viszonylag szárazabb szeptember és október sokat javított a minőségen. A legtöbb fajta elérte a 18-20 MM fokot, már ha nem vitte el idő előtt a peronoszpóra a lombozatot.

– Savak, cukortartalom, ízvilág… Hogyan alakult mindez? Növényvédelmi szempontból hogyan szerepeltek a legfontosabb fehér és kékszőlő fajták ebben az esztendőben? Ön hogyan látja ezeket, és miről számoltak be a kollégák? 

– Ha a növényvédelmet nem „lőtte el” a gazda, akkor idén is szüretelhetett minőségi bornak való termést. Általánosságban egy erős közepes minőségnél több azért nem nagyon várható. A legszebb borokat a korábbi illatos fajtáktól (Cserszegi, Irsai, Ottonel, Zenit, Müller) lehet leginkább remélni az idei évben, de a Saszla, Leányka, Királyleányka és az Olaszrizling is jól szerepelt. Jó délies fekvésben azért elég szépen beértek a későbbi fajták is, különösen, ha a gazda időben elvégezte a levelezési és lombigazítási munkákat. 

– Hogy látja, a számunkra meghatározó jelentőséggel bíró ukrajnai fogyasztó mostanság mit részesít előnyben? Mennyire favorizálja a száraz, vagy inkább félszáraz borokat, és a vörös vagy inkább a fehér borokat vásárolja előszeretettel?

– Az ukrán borfogyasztói ízlés az utóbbi időben kezd európaibbá válni. Egyre többen kérnek száraz bort, és mint azt a korábbi években megszokhattuk, a vörös borok népszerűbbek, mint a fehérek. Továbbra is a félédes a legkelendőbb, de az édeset már beelőzte a száraz bor. Tokai típusú borkülönlegességgel Kárpátalján még nem igazán lehet találkozni, főleg nem aszúval. Vannak már a szamorodnihoz hasonlító borokat előállító borászatok is, de még csak igen kevés bort tudnak előállítani, amivel komoly piacot nem lehet szerezni. De ez igazából minden borunkra érvényes, mivel a kis borászatok együttvéve sem képesek a vidékünkön tevékenykedő Csizaj illetve Cotnar nagy szőlészeti-borászati vállalatokhoz mérhető tételeket előállítani.

– Ez idő tájt Kárpátalján milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a családi borászatok számára? 

– A hivatalos borértékesítés könnyítését ígérték a kisebb parcellákon tevékenykedő gazdáknak, de eddig még nem látom ennek az eredményét. Továbbra is licenzet kell kiváltani a borértékesítéshez, és most már ellenőrizni és drákóian büntetni is fogják a rebelliskedőket. Sajnos, letűnni látszik a régi, fesztiválos, kiárusítós időszak és a postai csomagküldős értékesítést is hamar lenyomozhatják. Egyre nehezebb a borértékesítés, különösen, ha még nincsenek meg a kialakított értékesítési csatornák.

Kovács Elemér

---

---

Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek

---