Dióbélfelvásárlás. Mit hozhat a jövő?

Kárpátinfo hetilap

2023. 11. 24. – 10:08 / Gazdaság

A világ megszokott rendje vidékünkön hosszú évtizedeken át a következőképpen alakult. Október közepétől kezdődően a család tagjai esténként diót törtek. Voltak, akik erre a munkára a tágas konyhában rendezkedtek be, de akadtak szép számban olyanok is, akik a szobában leterített hatalmas pokrócon a televízió nézése közben törték a diót, pucolták és válogatták a gerezdeket. A lényeg: az így nyert és eladott dióbél jelentős részben fedezte a karácsonyi kiadásokat.

Hirdetés

Azt ugyan nem állíthatjuk, hogy a fontos cukrászati alapanyag ára minden esztendőben stabilan magas volt, ám nagyobb ingadozást a felvásárlás terén egészen a legutóbbi időkig nem tapasztaltunk.

– Most mintha valamennyi, a diótermesztéssel és értékesítéssel kapcsolatos probléma egyszerre csúcsosodna ki – vallja Bodnár István kertészmérnök. – Egy idő óta a diófák termését jelentős kártevők és kórokozók támadják meg, amelyek nemcsak a hozamokat csökkentik jelentős mértékben, de a megtermett termés minőségét is nagymértékben rontják – mondják a szakemberek.

–Így aztán a nagybani felhasználók – csokoládé- és süteménygyárak, cukrászatok stb. – részéről óvatos hozzáállás figyelhető meg. Ám a karácsonyi ünnepekhez közeledve a háziasszonyok jelentős része így is vásárol egy-másfél kilónyi dióbelet. Ők talán az átlagosnál valamivel gyengébb portékából is nagyon finom bejglit, zserbót, kiflit tudnak varázsolni az ünnepi asztalra. És a lekvárral ízesített gőzönfőtt gombóc megszórásához sem kell feltétlenül hófehér színű dióbél.

Hirdetés

– De mi a helyzet jelenleg a kárpátaljai piacokon?

– A beregszászi bazár tágas zöldségpavilonjában az erre szakosodott felvásárlók a minőségtől függően 85-90 hrivnyát kínálnak a dióbél kilójáért. Másfél-két hónapja gyakorlatilag változatlan ez a helyzet. Ám az már csöppet sem természetes, hogy aki viszont vásárolni szeretne ebből a fontos cukrászati alapanyagból, annak mélyebben a zsebébe kell nyúlnia: 150 hrivnya alatt ugyanis nem tudja beszerezni a minőségi dióbél kilóját. Akárhogy is nézzük, ez a 75-85 %-os árrés még a zöldségszférában is igen szokatlan. Mert a nagybani piacon beszerzett árut a helybeli kiskereskedők általában 20-25 %-kal kínálják drágábban. Ami ugye a szállítási, tárolási, bérleti költségeket figyelembe véve tisztességes eljárásnak mondható.

–Nagy a szórás a dióbél további útját illetően – magyarázza Izabella, az egyik helyi kiskereskedő. – Mivel a portékának alig az egyharmada kerül helybeni felhasználásra. A többit a hágón túlra, illetve a határon túlra szállítják. Azt elmondhatjuk, hogy mindenképpen a karácsonyi-újévi ünnepkör heteiben növekszik meg az érdeklődés e termék iránt, ám előfordulhat, hogy az jár jól, aki kivár az értékesítéssel. A háború előtti időszakban egész éven át zajlott a dióbél átvétele, ami nem meglepő, hisz étkezésünkben a dióval ízesített ételek, édességek nem csupán a decemberi-januári időszakra jellemzők.

–Gazdasági szempontból jelenleg veszteséges a diótermesztés – vallja az írásunk elején már megszólaltatott Bodnár István kertészmérnök. – Tehát ez idő tájt nem érdemes dióültetvényt létesíteni. Ám akinek a portáján áll egy-két hatalmas diófa, és a néhány éve kertjeinkben felbukkant néhány újabb veszélyes kórokozó és kártevő nem tette tönkre a termést, akkor még szerény nyereséggel is ki tudunk jönni ebből a helyzetből. Hisz, ha már sikerült felszedni és kiszárítani a termést, annak a megpucolását akár hasznos időtöltésnek is felfoghatjuk, nem pedig komoly fizikai munkának. Pláne, ha ebbe a tevékenységbe több családtagot is bevonunk. Az egészséges diófákat – bár sokan törik a fejüket mostanság ilyesmin – tehát semmiképpen se vágjuk ki. További jó tanács: a hatalmas lombkoronát amúgy is nehéz lenne permetezni, és ez nem is olcsó mulatság, inkább azt ajánlanám, hogy a tél folyamán távolítsunk el néhány befelé növő vastagabb ágat. Az így szellőssé tett lombozat kevésbé fogékony a különböző betegségekre és a kórokozók támadásának is jobban ellenáll.