Gyógynövénytár - Fokhagyma

Állítsd be, hogy a Kárpátinfo az elsők között legyen a Google híreiben

Népies neve: büdös hagyma Mire jó?

A fokhagyma antibakteriális és antimikotikus (gombaellenes) hatása ré­vén légúti megbetegedések és a Candida albicans okozta fertőzések ke­zelésében használatos. Továbbá tágítja az ereket is. Rendszeres, kúraszerű alkal­mazása csökkenti a vér káros LDL-koleszterin-szintjét, antioxidánsként serkenti az immunrendszert, csökkenti a mellkasi fertő­zéseket, véralvadásgátló- és vérnyomáscsökkentő. Főbb hatá­sai közé sorolandó még az antibiotikus (antibakteriális), nyálka­oldó hatás. A népi gyógyászatban meghűléses betegségeket is gyógyítanak vele. A fokhagyma baktériumölő hatásának köszön­hetően tisztítja a szervezetet. A Koch-féle tbc-bacilusokat az 1/1500 hígítású fokhagymakivonat megöli. Enyhíti a menstruációs görcsöket.

Érdekesség

Népi hagyomány, hogy a fokhagyma elűzi a hangyákat, ha 1-2 gerezd tisztított fokhagymát helyezünk azokba a résekbe, ahol a hangyák feljönnek a lakásba.

Megfázás vagy nátha esetén a forró teába tegyünk 1-2 ge­rezd fokhagymát. Régen fokhagymával gyógyították a tífuszt, kolerát stb.

Mivel a fokhagymának baktériumölő hatása is van, a hús tartósításában is szerepet kapott, így maradhatott ránk a kol­bászkészítés ősi receptje is: fokhagyma nélkül nincs kolbász.

A régi időkben a fokhagymát a hüvelygombásodásnál hüvely­kúpként is használták. Meghámozták a fokhagymát, bevagdosták, becsavarták gézbe, majd cérnát rögzítettek hozzá. A fokhagymagerezdet a tamponhoz hasonlóan a hüvelybe tették és egy éjszakán át bennhagyták. A kezelést 3-4 alkalommal ismételték meg.

A világ számos helyén varázsszerként használták: az ókori népek a nyakukban viseltek egy gerezd fokhagymát amulettként, mert úgy gon­dolták, hogy az megvédi őket a szemmel verés és a betegségek ellen.

Az első világháború idején a fokhagyma levét a harctéri se­bek elfertőződésének megakadályozására használták.

A fokhagymát már 5000 éve rágcsálják az emberek. Először a sumérok és az egyiptomiak vették fel mindennapi étrendjükbe. Különösen az ókori Egyiptom lakói szerették, nem véletlenül volt „büdös ember” a gúnynevük a szomszédos államokban. Fokhagymát találtak Tutanhamon sírkamrájában is, tehát felté­telezték, hogy a túlvilágon is szükség lehet e hasznos növényre.

Jó tudni!

A szétzúzott, pépesített fokhagymából felszabadul egy allicin nevű anyag, melynek egy része ezek után tovább bomlik, s újabb – szintén gyógyhatású – kénvegyületek keletkeznek (pl. ajoén). Ezen kénvegyületek hő hatására felbomlanak, illetve ki sem ala­kulnak, ezért aki igazi gyógyhatását teljes értékben szeretné élvezni, az nyersen fogyasztja a fokhagymát.

Bodnár István kertészmérnök