Minden ember vágyik az elismerésre, akár családtól, barátoktól, szerelmétől, akár magától Istentől.
Egy a lényeg, egy a fontos: nem beletörődni, hanem kérni, keresni, zörgetni a végsőkig – mert nincsen Isten nélkül segítség és üdvösség.
Valószínűleg mindannyiunkban legalább egyszer felmerült már az a kérdés, hogy végül is mi egészen pontosan a feladatunk hívő emberként ebben a világban.
„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31)
Sokszor hallottunk már arról, hogy milyen nagy ereje van a kimondott szónak, és ez így is igaz.
Kedves Olvasóm, akármilyen terhekkel vagy örömökkel indulsz ma, várhatnak rád nehéz találkozások és olyan élethelyzetek, amiken nem tudsz változtatni, ne feledd, hogy Coram Deo, Isten színe előtt élsz.
Egy fekete fejkendő. Zsoltároskönyv a kézben. Mindig ugyanaz a hely a padsorok között.
Meg kell tapasztalni, hogy Isten tud gondot viselni a kevésből is, sőt olyan forrásokat tud megnyitni, amelyekről én álmodni sem mertem volna.
Teljesítményközpontú világunkban az az elvárásunk, hogy ha valamibe belekezdünk, annak minél hamarabb eredménye legyen.
Nagy csodák történnek, amikor porrá ég a hiúságod, ami tökéletlen emberek rajongását keresi.
Pünkösd után fontos, hogy ne zárjuk be magunk után azt az ajtót, amin ki és be szeretne járni a Lélek.
Hiszen a csend is tudna beszélni, ha hagynák és kapna időt, csak senki nem akarja hallani.
2025 pünkösdjének másodnapján elővesz minket ez az igevers és megerősíti a régi, talán már megfakuló, elfelejtett ígéreteket.
Van úgy, hogy nem tudom, mit válaszoljak a gyermeknek, aki arról kérdez, hogy néz ki a mennyország és egyáltalán hol van.
Egy vallási vezető, Izráel tanítója, Nikodémus felfigyelt Jézus egyik csodatettére, és nem hagyta nyugodni a Lélek, ezért felkereste őt az éjszaka leplében.
Krisztus megismerése témában szerveztek evangelizációs napokat Tiszabökényben a Glória Ifjúsági és Missziós Központban május 13. és 15. között.
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda” – olvassuk János evangéliumának a 15. fejezetében.
Honnan tudhatom, hogy amit megértek a Bibliából, az valóban Isten üzenete számomra, és nem csak a saját gondolataim?
Valakinek segíteni, valami jó dolgot tenni, hasznosnak érezni magunkat a környezetünkben, elismerést kapni – ez mind felemelő érzés.
Lelkészfeleség vagyok! A legelső dolog, ami eszembe jut erről, hogy én vagyok a lelkész lelkigondozója.