Kárpátalja | 2021. 05. 03. – 11:18 |
Minden korábbi negatív élmény ellenére Kárpátalja számos településén május éjszakáján mélyen búgó hangon megszólalt a szaxofon, felsírt a hegedű, messzire szállt a harmonikaszó: életre keltek az örök szerelem dalai.

Joggal tarthattunk attól, hogy a több mint egy éve húzódó pandémiás helyzet és az ezzel járó félelem, a szeretteinkért való aggódás, a bezártság nyomán kialakult letargia és fásultság miatt a legtöbb helyen elmarad a májusi szerenád. Hisz a mostani hétköznapokból éppen a felszabadultság, a felhőtlen életöröm és jókedv hiányzik a leginkább.

 Ám lássatok csodát! Minden korábbi negatív élmény ellenére Kárpátalja számos településén május éjszakáján mélyen búgó hangon megszólalt a szaxofon, felsírt a hegedű, messzire szállt a harmonikaszó: életre keltek az örök szerelem dalai.

Halász Bertalan, a beregszászi székhelyű Rezeda folkműhely harmonikatanára immáron másfél évtizede vesz részt ilyen jellegű, megható pillanatokban bővelkedő alkalmakon.

– Hogyan is kezdődött?

– Először hetedik osztályos koromban egy szál harmonikával egyedül indultam el májusi szerenádot adni. Ekkor három helyre jutottam el, s a fogadtatás meglepően jól sikerült. Ezen felbátorodva a következő évben már tíz helyszínen játszottam el az általam kiválasztott dalokat. Örvendetes módon ismét csak pozitív visszajelzéseket kaptam. Aztán már más zenésztársakkal együtt vállaltuk fel ezt a szolgáltatást, amelyhez azóta is oly sok élmény fűződik.

– Mondjuk el a legfrissebbet.

– A szomszédos településen a fiatal férj rendelte meg párjának az éjjelizenét. Amikor a ház ablaka alatt megszólalt a muzsika, bentről nem csupán lámpagyújtással jelezték, hogy készek fogadni a zeneszámokat, hanem a fiatal pár is kijött a kapuba. Csakhamar megjelentek a fiatalember szülei, és végül a nagymama is. Ez utóbbi kedvéért egy olyan hallgatót is eljátszottunk, amely az ő korában a legnagyobb slágernek számított. Ifjú hölgyek önfeledt öröméhez már hozzászoktunk, ám egy idős néni meghatódottságával, örömkönnyeivel mi sem találkozunk mindennap. Tekintetében benne volt az egész tovatűnt ifjúsága, annak valamennyi szép élményével, azzal a szomorúsággal együtt, hogy talán életében ez az utolsó ilyen alkalom…

– Idővel minden megváltozik. Így van ez a május éjszakáján felcsendülő énekszámokkal is?

– Nagyhirtelen a májusi szerenád dalait három csoportba osztanám. Először is vegyük azokat, amelyek ilyenkor kihagyhatatlanok. A „Szeretnék május éjszakán letépni minden orgonát” kezdetű valószínűleg erre az alkalomra íródott. Az „Ahogy én szeretlek…”, vagy az „Akácos út…” a mi környékünkön szintén kötelező, akárcsak a „Szeretem a kertet, mely a házad körül virul”. Hiába telt el akár száz esztendő is ezen melódiák megszületése óta, a májusi jeles alkalommal ezek újra életre kelnek. Akárcsak a „Szeretlek én, jöjj vissza hozzám”. A „Gyöngéden ölelj át és ringass szerelem”, a „Te vagy nékem az az asszony”, illetve a „Millió rózsaszál”, a „Szeretni bolondulásig” és még további jónéhány dal alkotják a klasszikus repertoárt. A harmadik csoportba azok a dalok tartoznak, amelyek leginkább a megrendelő személyéhez, illetve annak a párjához kötődnek. Idézzünk fel ezek közül is néhányat: „Egy jó asszony mindent megbocsát”, „Ugye, nem bántad meg”, „Kicsi, gyere velem rózsát szedni, „Mindig az a perc a legszebb perc…”, „Jaj, de szép kék szeme van magának”, az „Utoljára küldöm neked” és a „Holnap hajnalig…” A sor természetesen végtelenségig folytatható. El kell mondanom, hogy amikor ezekhez a dalokhoz érünk, a férj, a vőlegény vagy a komoly udvarló ilyenkor gyakran maga is ezek eléneklésébe kezd. Megható pillanatok ezek is.

–Így már fel is sorolta, hogy kik rendelik mostanság a májusi zenét.

– Igen, nagyjából elmondtam, de nem szabad kihagyni azokat az ifjú férjeket, akik mostani körülmények ellenére is a családtól távol, külhonban dolgoznak. Ők ugyanúgy fontosnak tartották, hogy felköszöntsék párjukat. És nem feledkezhetünk meg azokról a meglett, idősebb férfiakról sem, akik továbbra is fontosnak tartják, hogy életük párját minden esztendőben ily módon is megörvendeztessék.

– Régóta próbálom megfejteni azt a titkot, hogy hol él tovább a májusi szerenád szép hagyománya: főként a kisvárosokban, az apróbb vagy nagyobb falvakban? Vagy kisebb tájegységekben van erre inkább fogadókészség? Illetve leginkább attól függ, hogy hol könnyű olyan muzsikust találni, aki szívesen elmegy éjjeli zenét adni…

– A lélekbúvárok majd egyszer erre is világos választ adnak. Nekem addig is az a mély meggyőződésem, hogy a májusi szerenád nem falu- vagy tájfüggő, hanem leginkább szívfüggő. Amelyik férfiemberben ott él az igény, hogy kedvesét ezen a módon is felköszöntse, megtisztelje, az mindent elkövet e nemes cél megvalósítása érdekében. Elismerem, külön szerencse, ha akad a közelben néhány olyan zenész, aki szívügyének tekinti, hogy a vidékünket gazdagító hagyomány tovább éljen. Tehát nem véletlenül alakult az idén is úgy, hogy a beregszászi Rezeda folkműhely ifjú harmonikásai – 12-13 éves gyerekek – szüleiknek is vittek szerenádot. Mondanom sem kell, nagy öröm volt számomra, hogy tanítványaimat elkísérhettem és együtt örömzenélhettünk.

Kovács Elemér


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 18. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook és az Instagram oldalainkon.
Iratkozzon fel a Telegram csatornánkra is.
Legyen jól informált!