Hálaadó istentisztelet Tiszabökényben - Hittel imádkozzatok

Október 31-én, a reformáció emléknapján a megújult templomért és haranglábért adtak hálát a tiszebökényi reformátusok és a hozzájuk ez alkalomból érkezett vendégek. A középkori templom a mostani századfordulón is kemény megpróbáltatásnak volt kitéve: mind az 1998-as, mind a 2001-es árvíz komoly károkat okozott benne. S bár a katasztrófa után a hívek igyekeztek rendbe tenni azt, mindinkább mutatták a jelek, hogy teljes felújításra van szükség. Ezt a magyar kormány támogatásának és a gyülekezet odaadó munkájának köszönhetően három év alatt sikerült is elvégezni, és az elmúlt vasárnap immáron a kívül-belül megújult templomban ünnepelhettek, amelynek minden egyes szeglete Isten dicsőségét hirdeti, s az építők lelkiismeretes, odaszánt, hálaadással végzett munkáját dicséri.

Az ünnepi istentiszteletre igencsak szép számmal érkezett vendégeket Kobrin Mihály segédlelkész üdvözölte, majd Hunyadi Attila helyi lelkész, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperese igei köszöntésében Ézsaiás próféta könyvének 58. részét idézve az igaz istentisztelet lényegére hívta fel a figyelmet. Erre alapozva tartotta igehirdetését Zán Fábián Sándor református püspök is, hisz ez a bibliai tanítás útmutatás mindenkinek, aki igazán keresi az Urat. Az igehirdető arra biztatott mindenkit, hogy mindenkor az Úrhoz forduljanak segítségért, hozzá kiáltsanak, s „harsogjon hangod, mint a kürt”. Tiszta szívvel kérjük az útmutatást, neki tetszően böjtöljünk, hogy meghallja hangunkat és válaszoljon, szóljon hozzánk. Ehhez legyen halló fülünk, hisz Istennek igéje lelki táplálék ma is. Mit jelent ma a reformáció? – tette fel a kérdést az emlékünnephez kapcsolódóan az igehirdető. A Szentírásban megtaláljuk a választ: ne járjatok a népek – a tömeg, a világ – útján, ami a veszedelembe visz, amelynek vége a kárhozat. A Seregek Urát tartsátok szentnek, őt féljétek, aki úgy szeret bennünket, hogy egyszülött fiát adta érettünk, hogy nekünk örök életünk legyen. Hittel imádkozzatok, hisz Istennek van hatalma, hogy megváltoztassa életünket és megtartson bennünket.

A közös imával zárult igehirdetést követően Hunyadi Attila ismertette a gyülekezet és a templomfelújítás történetét, köszönetet mondott a magyar államnak az anyagi segítségért, a Kárpátaljai Református Egyház támogatásáért, illetve Zán Fábián Sándorral együtt emléklapokkal köszönte meg a kivitelezők, a gondnokok munkáját.

A továbbiakban Peleskei Béla egyházmegyei főjegyző a megye lelkészeinek, Szabóné Varga Szidónia lelkipásztor pedig a cégénydányádi, szamosújlaki és gügyei reformátusainak nevében köszöntötte az ünneplő gyülekezetet. A település római- és görögkatolikus felekezeteihez tartozó lakosainak jókívánságait tolmácsolta egy-egy ige kíséretében Weinrauch Márió kormányzó és Iván Gábor parochus. Nagy Béla, a KRE főgondnoka hálát adott a gyülekezetnek, a kivitelezőknek az Isten dicsőségére végzett munkáért, az összefogásért, s az 1Kir 8, 61. versét helyezte a reformáció emléknapján együtt ünneplő közösség szívére: „És a ti szívetek legyen tökéletes az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy járjatok az ő rendeléseiben, és őrizzétek meg az ő parancsolatit, miképpen e mai napon”.

„Egy egyházi közösség azzal teheti a legtöbbet a magyar nemzetért, nemzettársainkért, ha a legnagyobb bajban és veszélyben is ébren tartja a reményt és megtanít reménységgel teli lélekkel magyarul imádkozni, célokat kitűzni, összefogni és dolgozni” – kezdte köszöntését Kovács Attila, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja. – „Ahol van munka, ahol van akarat és tenni akarás, ott a segítség sem marad el”, mondta, utalva arra, hogy a magyar kormány felkarolta ennek a templomnak a felújítását, s jelezve, hogy a támogatás továbbra sem szűnik meg. Hitet tett amellett, hogy minden magyar számára a szülőföldön kell biztosítani a megmaradás és a gyarapodás feltételeit. Ebben az utóbbi években jelentős sikereket értünk el, s arról biztosított, hogy Magyarország a jövőben is kiáll a kárpátaljai magyarok mellett, segít megteremteni azokat a feltételeket, amelyek biztosítják a szülőföldön való boldogulást, a megélhetést. „A kárpátaljai magyarság akkor maradhat meg magyarnak, ha képes anyanyelvét, keresztény hitét és identitását megőrizve szülőföldjén élni” – fogalmazott a diplomata, aki azt kívánta, hogy a bökényiek gyakran töltsék meg a megújult templomot „hittel, imádsággal, vidám gyermekzsivajjal, ünnepi pillanatokkal”.

„Szólj, gondolj, tégy jót, s minden szó, gondolat és tett tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád” – kezdte köszöntőjét Vörösmarty szavaival Békésyné dr. Lukács Angéla, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja. – „Ma itt megtapasztalhatjuk, hogy a tiszabökényi református gyülekezet jó gondolatainak és tetteinek eredményeként a templom gyönyörűen megújult, amely tükrözi a gyülekezet, a közösség hitének, akaratának, összefogásának erejét. S érezhetjük a felújítás során mindvégig jelen lévő Isten láthatatlan kezének támogató munkálkodását is” – fogalmazott a konzul asszony. – Hiszen „Az igazak segítséget kapnak az Úrtól, erőt a szükség idején” – idézte a 37. zsoltár 39. versét. Majd azt kívánta, hogy legyen a felújított templom a helyi magyar közösség szeretetteljes otthona, és „adjon helyet számos ünnepnek, hálaadásnak az Úr dicséretére és dicsőségére”.

Az istentisztelet a helyi Tisza Csillag Kórus énekszolgálatával, nemzeti imánk eléneklésével és püspöki áldással ért véget.

Marton Erzsébet