Miért izzadunk?

Sokan szeretnénk, ha nem izzadnánk többet, hiszen ez a testi tünet számunkra csak kellemetlenségekkel jár. Talán nem is sejtjük, hogy szervezetünk hőszabályozása az életünket menti meg ezzel. Ismerkedjünk meg a verejtékezés élettanával.

A gerinces emlős szervezete folyamatosan igyekszik kivédeni a környezetből érkező hatásokat, legyen az hőhatás, zajhatás vagy akár valamilyen érzelmi, lelki megrázkódtatást okozó esemény. Sejtjeinknek egy állandó környezetre van szükségük a működéshez és osztódáshoz, melyet a külső hatások könnyen megbontanának, ha nem lenne a szervezet folyamatos egyensúlyra való törekvése. Ezt hívjuk a test homeosztázisának - belső dinamikus egyensúlyának - írja a Házipatika.com.

A verejtékezés - több más élettani működéssel együtt - ezt az érzékeny egyensúlyt hivatott fenntartani. Amikor környezetünk hőmérséklete magasabb, mint testünk maghőmérséklete, izzadni kezdünk. Ilyenkor egy vízből és ásványi sókból álló váladék jut ki verejtékmirigyeinken keresztül bőrünk felszínére, melynek párolgása hőelvonással jár: így szervezetünk képes saját magát hűteni.

Ha ez a folyamat nem működne, egészen egyszerűen túlhevülnénk. Ezért nagyon veszélyes genetikai rendellenesség, az anhidrózis, amikor valaki nem képes izzadni, hiszen szervezete nem képes a belső egyensúly, a homeosztázis fenntartására, hamar túlhevül.

Persze nemcsak szervezetünk hűtése a verejtékmirigyek feladata. Kétféle verejtékmirigy létezik ugyanis. Az ekkrin verejtékmirigyek a szimpatikus idegrendszer szabályozása alatt állnak, a tenyéren, az arcon, a talpon és hajtöveknél találhatók, és az előbb leírt funkció elsősorban az ő feladatuk. Vízszerű, szagtalan váladékukat a bőrön található baktériumok kezdik el bontani, valamint a levegővel érintkezve még oxidálódni is kezd: így keletkeznek a kellemetlen szagok.

Az apokrin verejtékmirigyeknek nemcsak a test hűtése a feladatuk, hanem szagjelzés a populáció többi - elsősorban ellenkező nemű - tagjának, tehát a környezet hőmérséklete helyett leginkább az érzelmi és hormonális ingerek váltják ki működésüket. Ezek a verejtékmirigyek hormonális és idegrendszeri szabályozás alatt állnak, váladékuk sűrű, tejszerű, az emlőbimbók területén, a hónaljtájékon, a külső nemi szervek körül, és a gáttájékon találhatók a bőrben. Szőrtüszőkhöz kapcsolódva termelnek váladékot, mely ugyanúgy, mint az ekkrin mirigyeknél, eleinte szagtalan - vagy legalábbis orrunkkal nem érzékelhető módon jelez -, a bőrre jutva itt is a közelben tartózkodó baktériumok és gombák "áldásos tevékenységének" köszönhetően válik szagossá. A pubertáskor elején kezdik meg a váladéktermelést.

Gyakran szubjektív társadalmi megítéléstől függ, ki mit tart fokozott izzadásnak, de az biztos, hogy ha valakinek naponta akár többször is ruhát kell cserélnie, és a normál dezodorok nem tudnak megbirkózni verejtékmennyiségével, az már fokozott izzadásnak minősülhet. Ilyen esetekben mindenképpen orvoshoz kell fordulni a testi és lelki okok kivizsgálása céljából.