Isten ajándéka vagy

„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Nem e világból valók, mint ahogy én sem e világból vagyok.” (Jn 17, 15–16)

Az Úr Jézus főpapi imájának része vagyunk mi is! Mielőtt befejezte földi szolgálatát, a megváltást, az Atyához esedezett az övéiért. Hogyan kerülsz te és én ebbe a főpapi imába? Úgy, hogy az Úr Jézus tudta, hogy a XXI. században is lesznek követői. Azért könyörgött értünk is, mert mi is ugyanabban a megrontott világban élünk. Igaz, már nem szamárháton közlekedünk, telefonon beszélgetünk és fotelban ülve nézzük, hogyan háborúskodnak népek, nemzetek, ölik és gyilkolják egymást... Nem lett más a világ, csak a technika változott. A hívők, a Jézust követők sorsa ma sem jobb, ma is vannak országok, ahol halálbüntetés jár Krisztus követéséért. A sátán nem változott, ma is ugyanúgy kísérti a hívő embereket, mint kétezer évvel ezelőtt. A bűn még mindig bűn, bár modernizálták az elnevezését: tévedésnek hívják. Ezért vagyunk része a főpapi imának, mert ebben a világban élünk mi is.

„De nem csak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem.” (Jn17, 20) Íme, ilyen fontos voltál és vagy az Úrnak! Ő könyörgött érted és értem is. Tudja, kik vagyunk és úgy emleget az Atya előtt, mint „ajándékokat”, akiket Ő kapott az Atyától. Ebben a főpapi imában legalább hatszor úgy emlegeti tanítványait, hogy „akiket nékem adtál”. Isten, az Atya ajándéka a tanítványok serege és azok is, mi is, akik majd az ő beszédükre hinni fognak.

„...Őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, amint én sem e világból vagyok.” (17, 16) Honnan valók a hívő emberek, akik hisznek Jézus Krisztusban? Nem űrlakók és nem is angyalok voltak a tanítványok, mint mi sem vagyunk azok. Akkor honnan valók, kik vagyunk? Isten ajándéka vagy! Jézus vérén megváltott, megmentett ajándék.

Titok ez, csodálatos titok. Hogy lehetek én ajándék? Milyen csomagolás takarhatja, rejtheti el hibáimat, a töréseket, repedéseket, a sérülést, a szennyet, a bűnt, életem nyomorúságait? Nem rejthetem és nem kell takarnom, mert bár most még tökéletlen az életem, de a Mester elvégzi életemben a megszentelő munkát arra a napra, amikor elé kell állnom. Ó, mily csodálatos az Úr kegyelme, szeretete! Úgy, ahogy és aki vagyok, elfogadott, kezében tart.

Tudta az Úr Jézus, hogy tanítványaira szenvedés, üldözés, mártíromság vár. Tudta, hogy tanítványai félénk emberek, bennük is van harag, indulat, pillanatnyi felgerjedés. Van, aki gyilkos indulatot hordoz, a pénzt imádja és nem értékeli az életet, mint Júdás. Ebben a világban élnek, kísértés, támadás éri őket mindennap. Nem mehetnek egy zárt szigetre, egy magánbolygóra! Nekik itt kell élni, dolgozni, piacra járni, házasodni, gyermeket nevelni, ebben a világban!

Ha a Megváltó kiemelte volna a tanítványokat, a megváltott sereget, az Istentől kapott ajándékokat e világból, ha egy zárt világban csak magukért éltek volna, hogyan terjedt volna a világban, a túlélők és a leendők között a megváltás örömüzenete? „Isten úgy szerette e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” (Jn 3, 16)

Te is valaki vagy Isten szemében. Aki hisz Őbenne és az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, itt, most, a XXI. században, ebben a megrontott világban. Fontos valaki vagy, Isten megváltott gyermeke, e világ poros, szennyes országútjain jársz, járunk. Isten gyermekeinek, a keresztényeknek és keresztyéneknek azért kell itt élni, hogy vigyék tovább, hirdessék a szabadulást, Isten megváltó kegyelmét.

Olyan jó lenne szabadnak lenni a világ zajától, az erkölcsi szenny áradatától, a kísértéstől, az üldözéstől! Kívánjuk a békességet, a csendet és nyugalmat, de nem lehet kivonni magunkat e világból. Isten sem akar kivenni, sem téged, sem engem. De Ő ad erőt, kegyelmet, védelmet, vigasztalást és vezet, tanácsol Szent Lelke által.

Milyen különös Isten terve, munkája! Szerette és megszánta a bűnös  embert, ezért odaadta az egyetlen Fiát az ember megmentéséért, és a megmentett embereket odaadta a Megmentő Fiának. Oly közel jött Isten az emberhez, oly közel emelte az embert magához, szívéhez! Az istenfiúságot mi ingyen kaptuk Krisztusban, de nem erőlteti ránk a mennyei állampolgárságot. Kegyelem és irgalom által lehetek Isten gyermeke. Az Ő kegyelme őriz ebben a világban. Nem vagyok méltó, érdemem nincs, de olyan jó tudni, hogy amikor e földi, világi életem befejeződik, Őhozzá mehetek haza. Mert helyet készített számomra is az Úr Jézus!

De addig, addig itt kell megállni a helyemen. Borús napok, viharos hajnalok, betegség, nyomorúság váltakoznak életemben. De nem vagyok magam. Isten nem felejtette el, hogy az Övé vagyok, szívembe adta az Ő Lelkét, aki erősít, támogat, bátorít és vezet.

Magam képtelen vagyok hibátlan és szent életet élni. Köszönöm, Úr Jézus, hogy Te imádkoztál értem, hogy őrizzen, tartson és szenteljen meg az Atya. Köszönöm az evangéliumot, az igét, köszönöm, hogy még ma is hangzik a Te szavad szerte e világban. Mert megmenteni akarod az embereket. Kérlek, maradj velem életem minden napján. Segíts, hogy én is mondjam, hirdessem a megváltás örömhírét, a Te szabadításodat! Szenteld meg életemet! Imádlak, Megváltóm. Ámen.

(Morzsák 4., 2006)   

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella