A mi testünk a mi királyságunk

„Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek  kívánságainak.” (Róm 6,12)

Ki uralkodik a mi saját testünk felett? Isten tanácsára figyelve és hallgatva nekem, neked kéne uralkodni a testünk, önmagunk felett. Ki teremtett téged és engem azzá, olyanná, aki vagyok? Isten alkotása vagyok, Ő tervezete meg minden testrészemet, az Ő örömére. Isten önmagát, az Ő szépségét, kedvességét, jóságát ajándékozta az embernek. Önmagából adott nékünk, és Jézus Krisztusban Atyánkká lett. Kötelességem az én testemet is odaadni Néki, az Ő szolgálatára, dicsőítésére! Mire, hogyan használom a testemet? Mire használom a kezemet? Dolgozom, jót cselekszem, imára kulcsolom, fenyegetek, vagy lopok vele? Mire használom a lábamat? Dolgozni járok, betegeket látogatok, templomba megyek, vagy titkos, és tiltott utakon járok vele? Mire használom a szemem és a fülem? Gyönyörködöm Isten munkájában, alkotásában, olvasom a Bibliát, hallgatom az igét, vagy legeltetem a szemeimet bűnös dolgokon? Mire használom a testemet? Mit engedek meg a testemnek, magamnak? A szemem, fülem mit követel, mit kíván, mire késztet? Isten dicsőségére használom? Mennyit? A testünk felett képesek vagyunk-e uralkodni? Vagy a szemem, a fülem, a kezem, a lábam uralkodik felettem és hajt, kényszerít a bűnbe? Ezért figyelmeztet Pál apostol: „Vigyázzatok, figyeljetek, ne a testetek legyen az úr, hanem ti fegyelmezzétek meg magatokat, testeteket”. Nem könnyű feladat ez... Idősnek és fiatalnak egyformán küzdeni kell a test uralkodása, csábítása ellen.

A mai embernek az a legfontosabb, hogy jól érezze magát. „Élvezni akarom az életet.” „Az önmegvalósítás a legfontosabb.” „Ne gátoljon senki álmaim megvalósításában!”

Hasonló szólamokkal van tele a mai világ. Az ember a fontos, a „humánum” a központ.

S éppen ebben a hatalmas emberközpontúságban, énközpontúságban elvész az ember! Az az ember, akit Isten az Ő képére és hasonlóságára teremtett. Megnyomorodtunk, betegségek számtalan jeleit és bélyegét cipeljük. Olyan betegségekét, amelyek a bűn miatt kötődnek a testünkhöz, a bűn miatt csonkítják, rövidítik meg az életünket.

Odaadom-e a testemet Istennek? Odaadás, átadás, lemondás... Harc és naponkénti küzdelem. Odadni a testemet Istennek olyan küzdelem, olyan harc, amit mindennap meg kell vívni. De egyedül, magunkban nem sok eredményt érünk el. Mert én magamról tudom, hogy én „visszaeső bűnös” vagyok! (Te nem?)

Testem felett uralkodni nem tudok magam, de  hívhatom, kérhetem Isten Szent Lelkét. Ő segítségemre jön. Óh, de nagy ajándék, nagy kincs, hogy mindennapi  küzdelmünkben mellénk áll, segít, erősít Isten Lelke. Hívhatom, kérhetem minden időben! A testem nem a végső állomása életemnek, személyemnek, létemnek. Isten az Ő lelkéből is adott belém, nékem, néked, kedves Olvasóm.

A testem a Szent Lélek temploma. Mennyire kell vigyáznom erre a templomra? Nem elég a külső tisztaság, a külső karbantartás. A belső tisztaságomtól függ, hogy milyen közel vagyok Istenhez. Ne pusztítsam a testem, lelkem hordozóját! Őrizzem azt Isten dicsőítésére, magasztalására, szolgálatára.

Rendelkezhet-e Isten a testemmel? Megengedem? Odaadom Néki? Igen, odaadtam, de néha vissza-visszaveszem a saját kedvtelésemre. Ez a mi nagy bajunk, hogy néha-néha magunké akarunk lenni, magunkban akarunk élni... S ilyenkor mindig sérülünk... Magunktól, a bűnünktől!

A kísértő  körülöttünk ólálkodik, csábít, kínálgat, ijesztget. A megkísértés még nem bűn. Ha elfogadom, megcselekszem az ördög ajánlatát, csábítását, az már bűn. A bűn bennünk fogan meg, s ha már megfogant, akkor uralkodik bennünk, felettünk, addig, ameddig engedjük!  

A sátán nevezi a bűnt hibának, tévedésnek, kis bűnnek. De nincs kis bűn. A kis bűn olyan, mint a bébi oroszlán: felnő és vadállati kegyetlenséggel pusztít. Miért? Mert ez a természete! A kis bűn természete, hogy megnő és pusztít! Mindig azt pusztítja, akiben felnőtt, aki engedte, hogy felnőjön benne.

Tegyünk felajánlást ma, és holnap, és naponként: „Istenem, itt van az életem, a testem a lelkem, uralkodj felettem, lakj a szívemben, őrizz  meg a gonosztól, kérlek. Többé ne uralkodjon bennem, testemben a bűn.”
Szentlélek Isten, kérlek, segíts, hogy legyek telve, legyek, ha kell, üres, legyen mindenem, fogadjam el, ha nincs semmim.Uram, segíts uralkodni testem, önmagam felett. Legyen Tiéd az életem. Szolgálni vágylak, Mesterem, menj előttem, hogy követhesselek! Köszönöm, hogy templommá formálod, faragod, alakítod életem, testem. Szeretnék meghajolni és engedelmeskedni, ha vésőd farag, formál. Tiéd a dicsőség és hála, mindörökké.

Ámen

(Morzsák 4., 2006)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella