A kis edény belsejében maradt nyomok elemzése olyan összetevőket mutat, amelyek feltűnően közel állnak a ma használt ajakfestékek összetevőihez. A tudósok szerint valószínűleg ez a legkorábbi ismert példája annak, hogy az ember rúzst használt.
Ehhez hasonló rúzst eddig még nem találtak
A szakemberek szerint az ősi rúzs egy olyan kultúrára utal, amely elég fejlett volt ahhoz, hogy rendelkezzen az ilyen újítások kifejlesztéséhez szükséges kohászati és kémiai ismeretekkel - írja az origo.hu.
A mélyvörös kozmetikum összeegyeztethető egy ajakfestő készítménnyel, ami valószínűleg a legkorábbi, eddig analitikusan felfedezett termék, ami a kozmetikai gyakorlatok körét gazdagítja a bronzkorból
– mondta Nasir Eskandari, a Teherái Egyetem régészcsoportjának vezetője a ScienceAlert online tudományos portálnak.
A kozmetikai díszítésnek valójában meglehetősen hosszú: a szemceruzát például már évezredek óta használjuk, és más kozmetikumokat, például szemhéjfestéket és alapozókat is azonosítottak az ókori Egyiptomból és a Közel-Keletről, valamint Ázsia egyes részeiről. A tudósok még olyan elemzésekkel is rendelkeznek, amelyek feltárják ezeknek az ősi kozmetikumoknak a receptúráit. A rúzsokról, ajakpigmentekről azonban valamivel kevesebbet tudunk: mikor és hol kezdték használni, vagy hogy hogyan készítették el. Így ennek az apró kis leletnek óriási a jelentősége.
Azt hiszem, hogy ennek az ősi bronzkori iparágnak kevés figyelmet szenteltek annak a ténynek köszönhető, hogy másodlagos „női ügynek” tekintették
– magyarázta Massimo Vidale régész, az olaszországi Padovai Egyetem munkatársa. – Ezzel szemben a luxus költséges kifejeződését jelezhette, amely döntő szerepet játszott a korai városok hierarchiájában a társadalmi interakciók alakításában.
A zöld színű, kloritnak nevezett kőből gyönyörűen kifaragott kis üveget még 2001-ben találták meg Irán délkeleti részén, ami a dzsiroft-i Régészeti Múzeumba került.
Minden jel arra utal, hogy rúzst tartottak a csőben
A Scientific Reports tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint bár anyaga és stílusa összhangban van más, az ősi Marḫaši kultúrához tartozó tárgyakkal, a kutatók észrevették, hogy mérete és alakja rendkívül szokatlan. Ezért úgy döntöttek, hogy alapos elemzést végeznek, hátha rájönnek, hogy pontosan mi lehetett.
A belsejében kis mennyiségű finom, laza, sötétlila színű port találtak, amit egy sor analitikai technikának vetettek alá: többek között pásztázó elektronmikroszkópiát, röntgenpor-diffrakciónt, nagy teljesítményű folyadékkromatográfia-tömegspektrometriát és szénizotópos kormeghatározást használtak.
Bár a talajszennyezés sem zárható ki, az eredmények arra utalnak, hogy az minimálisnak tekinthető. A szakemberek mintát a Krisztus előtti 2. évezred elejére, azaz mintegy négyezer évvel ezelőttre datálták, a tartalma pedig rendkívül érdekesnek bizonyult.
A domináns összetevő a hematit volt, ami kő formájában gyakran fekete, azonban ha összezúzzuk, ragyogó, gazdag, vörös por válhat belőle. További összetevők közé tartozik a kvarc, a klinoklorit, a braunit, a manganit és a galenit, amely az ősi kohl nevű anyag gyakori összetevője volt. Ezen kívül a kutatók növényi viaszokat és olajokat találtak, hasonlóan a modern rúzsokhoz, ám az ólomalapú ásványok aránya minimális maradt.
Mindez az ajakfestésre utal, amit a kőcső mérete és alakja még tovább fokoz; könnyen meg lehet tartani az egyik kézben, míg a másikkal az applikátort használni
– mutattak rá a kutatók. – Kár, hogy a leletet nem temetkezési kontextusban találtuk meg, ahol egy adott egyénhez vagy társadalmi csoporthoz köthettük volna.
Ennek ellenére a kozmetikum sokat elárulhat azokról az emberekről, akik évezredekkel ezelőtt készítették.
Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
