Az állatok megjósolják a természeti katasztrófákat?

A 2004-es, 9,1-es erősségű Indonézia közelében történt tenger alatti földrengés okozta szökőár megtizedelte az Indiai-óceán partvidéki közösségeit, és legalább 225 ezer ember halálát okozta tucatnyi országban. A halálos áldozatok hatalmas számát részben az okozta, hogy sok közösség nem kapott figyelmeztetést.

A helyi előrejelző rendszerek, például az árapály- és földrengésérzékelők nem adtak egyértelmű riasztást. Sok érzékelő karbantartási problémák miatt nem működött, míg számos part menti területen nem volt szökőár figyelmeztető rendszer – írta honlapján a BBC-re hivatkozva a Hirado.

Sok szöveges üzenet nem jutott el a veszélyeztetett területeken élőkhöz vagy olvasatlan maradt.

Mielőtt azonban az akár 9 méter magas vízoszlopok elérték volna a partokat, úgy tűnt, hogy néhány állat megérezte a közelgő veszélyt és menekülni próbált.

Szemtanúk beszámolói szerint az elefántok magasabb területre vonultak, a flamingók elhagyták az alacsonyan fekvő fészkelőhelyeket, a kutyák pedig nem voltak hajlandók kimenni a szabadba. A thaiföldi Bang Koey tengerparti faluban a helyiek arról számoltak be, hogy a szökőár megérkezése előtt néhány perccel a parton egy bivalycsorda hirtelen felszegte a fülét, a tenger felé nézett, majd egy közeli domb tetejére menekült.

„A túlélők arról is beszámoltak, hogy röviddel a földrengés után és a szökőár előtt az állatok – például tehenek, kecskék, macskák és madarak – szándékosan a szárazföld belseje felé vonultak. Sokan azok közül, akik túlélték, ezekkel az állatokkal együtt vagy közvetlenül utánuk futottak el” – mondta Irina Rafliana, aki korábban az ENSZ Nemzetközi Katasztrófakockázati Stratégia (UNISDR) tanácsadó csoportjának tagja volt, jelenleg pedig a bonni Német Fejlesztési Intézet kutatója.

Az állatok „beépített” rendszerei

Az állatok katasztrófák előtti viselkedéséről szóló beszámolók arra ösztönözték a kutatókat, hogy komoly tudományos figyelmet szenteljenek annak az elméletnek, miszerint az állatoknak „beépített” rendszereik lehetnek, amelyek figyelmeztetik őket a közelgő természeti csapásokra. Ez felvet egy érdekes kérdést. Vajon az állatok természetes korai előrejelző rendszereket biztosíthatnak az ember számára?

A földrengések esetében a szeizmikus érzékelők csak akkor lengenek ki, amikor a földrengések ténylegesen bekövetkeznek. A tudósok egyelőre nem találtak olyan jeleket, amelyek következetesen a nagy rengések előtt jelentkeznének. Ezért egyre inkább figyelembe veszik a szokatlanabb figyelmeztető jeleket, például az állatok viselkedését.

Egy öt évvel ezelőtti kutatásban azt vizsgálták, hogy az állatok hogyan képesek előre jelezni a katasztrófákat.

A Max Planck Állati Viselkedéskutató Intézet munkatársai különböző állatok (tehenek, juhok és kutyák) mozgásmintáit rögzítette egy farmon, egy közép-olaszországi földrengésveszélyes régióban. Minden állatra chipekkel ellátott nyakörvet erősítettek, amelyek 2016 októbere és 2017 áprilisa között néhány percenként küldtek mozgásadatokat egy központi számítógépre.

Ez idő alatt a hivatalos statisztikák több mint 18 000 rengést regisztráltak a régióban, az apró, mindössze 0,4-es erősségű rengésektől kezdve a 4-es vagy annál nagyobb erősségű rengések tucatjáig – köztük a pusztító, 6,6-os erősségű norciai földrengésig.

A kutatók bizonyítékot találtak arra, hogy az állatok viselkedése akár már 20 órával a földrengés előtt megváltozott.

Amikor a megfigyelt állatok együttesen több mint 45 percig 50 százalékkal aktívabbak voltak, a kutatók 4-es erősségűnél erősebb földrengést jeleztek előre. Nyolcból hét erős földrengést sikerült így helyesen megjósolni. Minél közelebb voltak az állatok a közelgő rengés epicentrumához, annál hamarabb változtatták meg a viselkedésüket.

A légköri zavarok

Dél-Amerikában Rachel Grant viselkedésökológus bizonyítékot talált arra is, hogy mi válthatta ki az állatok viselkedésében bekövetkezett változásokat, mégpedig a helyi légköri elektromos töltések két-négy percenként bekövetkező erős zavarainak sorozata formájában, amely két héttel a földrengés előtt kezdődött. Egy különösen nagy ingadozást körülbelül nyolc nappal a Contamana földrengés előtt regisztráltak – ez egybeesett az állatok eltűnése második szakaszának kezdetével.

A tudósok most azt vizsgálják, hogy ezek a földrengéseket megelőző elektromágneses zavarok a légkörben figyelmeztető jelek lehetnek-e a közelgő rengésekre, amelyeket az állatok is érzékelhetnek.

Sok állat magasan fejlett érzékszervekkel rendelkezik,
amelyek számos olyan természetes jelet képesek érzékelni, amelytől az életük függhet – így lehetségesnek tűnik, hogy egyes állatok képesek észlelni a földrengés előjeleit. A kellemetlen vegyi anyagokat kiszagolhatják, az alacsony frekvenciájú hullámokat felfoghatják, az ionizált levegőt pedig a szőrzet vagy a tollak érzékelésével vehetik észre.

Nem a földrengés az egyetlen környezeti veszély, amelyre az állatok úgy tűnik, hogy előre figyelmeztetnek.

A madarak egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek, mivel a jelek szerint képesek észlelni tornádók közeledtét, mivel a tornádóviharok nagyon erős infrahangot bocsátanak ki, amely több ezer kilométerre is eljuthat a vihartól, amelyet a madarak jól hallanak.

Bár lehet, hogy nem tudunk kommunikálni az állatokkal, de talán itt az ideje, hogy jobban odafigyeljünk a figyelmeztetéseikre.