Havonta egy nyelv kihalhat ebben a században

Ahogyan az emberek a világban többet utaznak és formálisabb oktatásban részesülnek, az előrejelzések szerint a nyelvek riasztó sebességgel el fognak tűnni.

A sűrűbb úthálózatok, magasabb szintű oktatás és még a klímaváltozás is csak néhány faktor, ami a világ 7.000 nyelvének több mint 20 %-ának elvesztéséhez vezethet az évszázad végére – ami ekvivalens havi egy nyelv eltűnésével - írja az Origo.

Egy új, a fajok elvesztésének előrejelzéséhez hasonló modellen alapulva, egy biológusokból, matematikusokból és nyelvészekből álló csapat Lindell Bromham evolúció biológus vezetésével a camberrai Ausztrál Nemzeti Egyetemen megállapította azt, hogy hatékony konzerváció nélkül a nyelv veszteség ötszörösére fog növekedni 2100-ra. 

„Ez egy ijesztő statiszika" - mondja Bromham, hozzátéve, hogy a kutatócsoport becslései óvatosak.

„Mindig, amikor egy nyelv elvész, nagyon sokat veszítünk. Elveszítjük kulturális információk gazdag forrását; elveszítjük az emberi kreativitás egy unikális és szép kifejezését" – mondja Brohman.

A jelenlegi nyelvveszteség becslései figyelemreméltóan változóak, néhány előrejelzés szerint lehet, hogy a nyelvek 90 %-át a következő század kezdetén már nem fogják beszélni.
Brohman, aki evolúciós biológus, és kollégái azt gyanították, hogy kölcsönvéve a modellező technikákat a biodiverzitás veszteségről szóló tanulmányoktól, talán képesek lesznek esetleg statisztikailag megalapozottabb képet alkotni a nyelvi diverzitás elvesztéséről.

A csapat 6 511 nyelvet analizált, amiket még beszélnek, vagy pedig már nem. Összehasonlították a nyelvek veszélyeztetettségi státuszát – ami azon alapszik, hogy mely generációk tanulják és beszélik tovább az adott nyelvet – a nyelv legális elismerésével, a demográfiával, az oktatási politikával,a környezeti jellemzőkkel és a szocioökonómiai indikátorokkal kapcsolatos változóval.

Valójában, mondja Bromham, sok közösség soknyelvűvé válik, amikor más nyelvekkel áll szomszédságban.

Másrészt a tanulmányuk azt sugallja, hogy a geográfiai izoláltság - magas hegyek köztött vagy például egy szigeten élő népcsoport esetében – nem teszi valószínűbbé, hogy az emberek ragaszkodnak a nyelvükhöz.

Azt mondja Bromham, hogy a sűrűbb úthálózatok magasabb nyelvveszteséggel társultak globális skálán. Ezt annak a ténynek lehet tulajdonítani, hogy az utak növelik az ingázást a rurális területek és nagyobb városok között, a kereskedelemnek és a centralizált közigazgatásnak pedig nagyobb a hatása a nyelvek társulásában. A magasabb szintű oktatást is összefüggésbe hozták a lokális nyelv nagyobb veszteségével, ami nagyon aggasztó eredmény.

"De hangsúlyozni akarom, hogy nem azt mondjuk, hogy az oktatás rossz, vagy azt, hogy a gyerekeknek nem kellene iskolába járniuk.

Marybeth Nevins, a vermonti Middlebury Kollégium nyelvésze és antropológusa, aki nem vett részt a publikált kutatásban, aggasztónak de érhetőnek találja, hogy az oktatás előre jelzi a veszélyeztetettséget. Azt mondja, az iskolázás egy sor új gyakorlatot hoz létre, ami jelentősen befolyásolja a diákokta. Míg a 20 századi iskolák az egynyelvű oktatáson alapultak, a modern digitális technológia lehetővé teszi a soknyelvűséget a kormányzati intézetekben, beleértve az iskolákat is. Megfelelő helyi nyelvi forrásokkal azonban az oktatásnak nem kell  szükségszerűen  az adott lokális nyelv veszélyeztetéshez vezetnie.

Bromham szerint a kutatók regionális szinten is érzékeltek rizikófaktorokat.

Azonban ahhoz, hogy  teljesenmegértsük ezeket a kapcsolatokat,még több alapos tanulmány szükséges.

„Nagyon fontos ragaszkodni a lokális nyelvekhez, mivel ez a bennszülött emberek történelmének és kultúrája megőrzésének egyik módja. Mindannyiunk számára mellőzhetetlenek a bennszülött nyelvek, hogy megértsük a természetet, a diverzitást és az emberiség történelmi terjedését a bolygón" – nyilatkozta Nevins.