Elárulták a hazugságfelismerés három tudományos technikáját

Sok oka lehet annak, amikor az emberek nem mondanak igazat. Léteznek azonban olyan technikák, amelyek segíthetnek ennek felismerésében.

Ilyeneket például a bűnüldözés szakemberei is rendszeresen alkalmaznak - írja az Origo.

Ez azonban szerencsére nem jelenti azt, hogy poligráfot kell használnunk vagy speciális FBI képzést elvégeznünk ahhoz,

hogy jobban beazonosítsuk a hazugságokat.

Az elmúlt években a kutatások rávilágítottak a kognitív megközelítés szerepére a hazugság felismerésében, ami gyakorlatilag bárki számára elérhető eszközöket kínál. Ez az úgynevezett kognitív, vagyis észlelő megközelítés az aktív interjúk taktikájára utal, amelyek célja a megtévesztő viselkedés azonosítása. Maga a módszer arra az elképzelésre épül, hogy a hazugság fenntartása sokkal inkább megterhelő, mint az igazság elmondása.

A hazug embernek ugyanis mindig tartania kell magát a hazugságokhoz, nehogy belekeveredjen a különböző történeti verziókba. 

A svéd Göteborgi Egyetem pszichológusai korábban huszonhárom metaanalízis vizsgálatot elemeztek a témában, amelyekben közel háromezer résztvevő adatait és eredményeit összesítették.

Megállapították, hogy a hazugságfelismerés kognitív megközelítésének átlagos pontossági aránya csak 52 százalék volt, ami valamivel többnek számít, mint a véletlen, idézi a ZME Science online tudományos portál. Ezzel szemben az úgynevezett „tájékozott megfigyelők" (akiket tájékoztattak arról, hogy melyik megtévesztési jelekre összpontosítsanak) átlagosan közel 75 százalékos pontossággal ismerték fel a hazugságot.

A kognitív megközelítés központjában az áll, hogy olyan kérdéseket teszünk fel, amelyek tovább nehezítik egy hazug ember dolgát

– írták a kutatók az Applied Cognitive Psychology tudományos folyóiratban. – Ideális esetben ezeknek a kérdéseknek minimális hatással kell lenniük az igazságmondó „nyilatkozattételi" képességére.

Hozzátették: ha a hazug ember feladatát ilyen formában megnehezítjük, akkor az növeli az igaz és hamis állítások közötti verbális különbségeket, ami összehasonlítható a szokásos interjúkészítési módszerekkel.

A tudósok tanulmányukban három olyan interjútechnikát említenek, amelyeket a megtévesztés kognitív megközelítése szerint osztályoznak, és amelyeket bárki használhat:

1. Kognitív terhelés növelése: ez a technika magában foglalja a külső ingerek használatát, amelyek megnehezítik a hazugság fenntartásához szükséges energiaelosztást. A tudósok szerint tartsuk fenn a szemkontaktust vagy ismételtessük vissza többször az elhangzottakat.
2. A beszélgetőpartner ösztönzése a beszédre: a tanulmányok szerint mindez fokozhatja a megtévesztés észlelését. Minél több részletet árul el a hazug ember, annál nagyobb az esélye annak, hogy felfedezzük benne a megtévesztésre utaló ellentmondást.
3. Váratlan kérdések: a hazug ember jól tudja megválaszolni azokat a kérdéseket, amelyeknek célja az állításai valódiságának ellenőrzése. Képes koholt részleteket előkészíteni a megtévesztés alátámasztására. Korábbi kutatások szerint ezeket az előkészített hazugságokat sokkal nehezebb megkülönböztetni az igazságtól, mint általában véve a hazugságokat. A tudomány tehát azt javasolja, hogy olyan kérdéseket tegyünk fel, amire a hazug ember valószínűleg nem tudott előre felkészülni.

A tudósok szerint bár számos kérdés még továbbra is megválaszolatlan a témában, a most publikált eredmények ígéretes utat mutathatnak a megtévesztés ezen innovatív területe felé.