Alkohollal is gyógyítják magukat az állatok

A vadállatok nem mehetnek patikába, mégis sokféle anyaggal szokták kúrálni magukat a talaj- és fűevéstől kezdve a gyógynövények, sőt az alkohol fogyasztásáig.

Az emberek orvoshoz fordulnak, ha betegek. A háziállatokhoz baj esetén kihívják az állatorvost. De mit tegyenek a vadon élő állatok, ha megbetegszenek? - olvasható az Origo cikkében.

Az utóbbi időben egyre több fajról derül ki - a muslicáktól az emberszabású majmokig -,

hogy bizonyos egészségügyi problémákat ők is képesek kezelni gyógynövényekkel vagy egyéb "orvosságokkal".

A kutya- és macskatartók által közismert jelenség, hogy kedvenceik időnként füvet esznek. Ezt azután rendszerint rögtön ki is hányják, így szabadulnak meg a gyomrukban felgyülemlett szőrgombócoktól, illetve az esetleges káros anyagoktól. Ez az állati öngyógyítás egyik legegyszerűbb formája, amely sok vadon élő állatnál is előfordul. Akadnak azonban ennél jóval komolyabb orvosi ismeretekkel rendelkező állatok.

Életmentő alkoholizmus

Az egyik legújabb - bár eddig még csak laboratóriumban megfigyelt - öngyógyítási módszert ecetmuslicáknál írta le Todd Schlenke, az Emory Egyetem kutatója. Schlenke munkatársaival megfigyelte, hogy ha a muslicáknak lehetőségük van alkoholt fogyasztaniuk, akkor a "részeges" muslicák sokkal kisebb gyakorisággal esnek parazita darazsak áldozatául, mint józan társaik.

A darazsak ugyanis jóval kevésbé bírják az alkoholt, mint a muslicák, és már a muslicákban viszonylag kis koncentrációban felhalmozódó alkohol is elpusztítja a lárvákat. Ez egyike azon ritka eseteknek, amikor az alkoholizmus nem öl, hanem életet ment.

Gyógynövények és földevés

A tanzániai Mahale-hegység Nemzeti Parkban dolgozó Michael Huffman és Mohamedi Seifu 1987-ben vette észre, hogy azok a csimpánzok, amelyek bélférgességben szenvedtek, egy Veronia nevű növény belét fogyasztották. Ez a növény terpéneknek nevezett mérgező vegyületeket termel. A növénybél elegendő koncentrációban tartalmazza ezeket a mérgeket, hogy elpusztítsa a bélférgeket, de nem öli meg a csimpánzokat (sőt az embereket sem, mert a helyi lakosok, is használják a növényt féregtelenítésre).

A csimpánzok fejlett értelmi képességét mutatja, hogy képesek megfelelő mértékben adagolni a növényt, amelyet a helybéliek csak "kecskegyilkosnak" neveznek, ugyanis a kecskék gyakran elpusztulnak a Veroniától.

A gyógynövényeket fogyasztó csimpánzok felfedezése óta egyre több bizonyíték halmozódott fel azzal kapcsolatban, hogy az állatok sokszor fogyasztanak anyagokat inkább orvosi, semmint táplálkozási okokból. Sok faj eszik például földet (ezt a viselkedést hívják geofágiának). A szakemberek régebben úgy vélték, hogy azért teszik ezt, mert így jutnak bizonyos ásványi anyagokhoz, például sóhoz.

A földevés azonban olyan vidékeken is előfordul, ahol a talaj kevés hasznos ásványi anyagot tartalmaz, illetve olyan helyeken is, ahol az ásványi anyagokhoz sokkal könnyebben hozzájuthatnak az állatok bizonyos növényekből. Egyértelmű tehát, hogy a földevésnek más oka lehet.

Jelenleg úgy gondolják, hogy a talaj - és különösen a benne lévő agyag - segít azoknak a mérgeknek a semlegesítésében (megkötésében), amelyeket egyes növények termelnek azért, hogy megpróbálják megakadályozni az elfogyasztásukat. Az agyag méregtelenítő hatásáról az első bizonyíték 1999-ből származik. James Gilardi, a davisi Kaliforniai Egyetem kutatója és munkatársai arapapagájokkal kísérleteztek.

Az arák alkaloidokat tartalmazó magvakkal táplálkoznak. Ebbe a vegyületcsoportba olyan hírhedt mérgek tartoznak, mint a sztrichnin. A természetben a madarakat gyakran látni erodálódott folyópartokon, amint agyagot csipegetnek. Gilardi az arák egyik csoportját egy ártalmatlan alkaloid és agyag keverékével, másik csoportját pedig csak alkaloiddal etette. Pár órával később megvizsgálták az arák vérét. Az agyagot is fogyasztó arák vérében 60 százalékkal kevesebb alkaloid volt, mint a másik csoport tagjainak vérében.

Mechanikai gyógyszerelés

Az állatok a növények mechanikai tulajdonságait is használják öngyógyításra. 1972-ben Richard Wrangham a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban tanulmányozta a csimpánzokat, amikor észrevette, hogy a csimpánzok az Aspilia nevű fák leveleit eszik.

A csimpánzok a szájukba véve gondosan válogattak a levelek között. Miután kiválasztották az alkalmasnak tűnő levelet, legyezőszerűen összehajtották, és lenyelték. Néhány csimpánz fintorgott is e művelet közben, ami azt jelezte, hogy nem túl kellemes az eljárás. Később az erdőtalajon megtalálták az emésztetlenül kiürített leveleket.

Wrangham feltételezte - mint utólag kiderült, helyesen -, hogy a levelek orvosi célt szolgálnak. Ez a megfigyelés volt egyébként az egyik első, amikor öngyógyításként írtak le egy állati viselkedést. A kutató (és mindenki más) úgy gondolta, hogy az Aspilia valamilyen gyógyhatású szert tartalmaz, és több mint két évtizedig próbálták kideríteni, mi lehet ez.

Az 1990-es évekre azonban egyre több megfigyelés gyűlt össze, hogy a csimpánzok Afrika-szerte rendszeresen eszik 19 különböző növényfaj leveleit, amelyekben kevés számba jöhető közös vegyület fordult elő. A gyógyszerelmélet egyre kevésbé tűnt valószínűnek.

Végül a korábban már említett Michael Huffman oldotta meg a rejtélyt. Ő azt vizsgálta meg, mi jön ki a csimpánzokból, és nem azt, mi megy be. Ekkor vette észre, hogy a kiürített levelek tele vannak bélférgekkel. A csimpánzok által fogyasztott 19-féle növényben az volt a közös, hogy mindegyikük leveleit mikroszkopikus horgocskák borították, amelyekbe beleakadtak a férgek, és a levelekkel együtt kiürültek a bélből.

Mérgekkel az élősködők ellen

Egyes rovarok különös módon védekeznek a paraziták ellen. A királylepke hernyója például szándékosan megmérgezi magát. A hernyó mérgező kutyatejfélékkel táplálkozik, és ez egyrészt védelmet nyújt neki a ragadozók ellen (élénk színével fennen hirdeti, hogy óvakodjanak a megevésétől), másrészt véd a paraziták ellen is.

Jaap de Roode evolúcióbiológus az atlantai Emory Egyetemen tanulmányozta a királylepkéket. Az Ecology Letters szakfolyóiratban 2010-ben megjelent cikkében leírja, hogy a kutyatejben lévő kardenolidoknak nevezett vegyületek beépülnek a királylepkék szöveteibe, és természetes védelmet nyújtanak a rovaroknak a fejlődés minden szakaszában.

De Roode megfigyelte, hogy a parazitával fertőzött felnőtt nőstény lepke igyekszik olyan kutyatejekre rakni petéit, amelyekben magasabb a kardenolidok szintje, ami fokozottabb védelmet nyújt a betegségek ellen.

Az emberek is tanulhatnak az állatoktól

A kutatók több állatok által használt "gyógyszerről" megállapították már, hogy emberi betegségek estén is használható. A csimpánzok által fogyasztott növényekből például nemrég három olyan vegyületet (úgynevezett szaponinokat) mutattak ki, amelyek laboratóriumi körülmények között nagymértékben gátolták a tumorsejtek szaporodását. Könnyen lehet, hogy az állatok öngyógyításának alapos vizsgálata elvezethet néhány súlyos emberi betegség - például a bélrendszer rosszindulatú megbetegedéseinek - gyógyításához, vagy segíthet bizonyos betegségek kialakulásának megakadályozásában.